Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
90 Az üledék és az ebszőlő (Solanum dulcamara) vas- és mangántartalmának változása a redoxiviszonyok és a vízellátás függvényében Tóth Albert Kossuth Lajos Tudományegyetem Ökológiai Tanszéke, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. KI 4010. Dcbreccn, PL: 71. Bevezetés Vizes élőhelyek (wellands) üledékeiben a vas és a mangán gyorsan mobilizálódik tartósabb vízborítás idején kialakuló anaerob viszonyok között (Reddy és D 'Angelo 1994). A potenciálisan toxikus Fc 2 t ionokkal szembeni tolerancia fontos szerepet játszik az itt élő növényfajok közötti niche-elkülönülésben és ezen keresztül a vegetáció mintázatának kialakításában (Snowden és Wheeler 1993). A mangán szerepe valószínűleg hasonló, noha jóval kevésbé ismert (Singer és Ilavill 1993). Az is bizonyított, hogy számos fajban (pl. nád, gyékények) működő hatékony kizárási mechanizmusok ellenére a két elem felvétele a vízellátással arányos (pl. Talbot et al. 1987). Előadásomban bemutatom, hogyan alakult az üledék és az abban gyökerező ebszőlő (Solanum dulcamara L.) levelének vas- és mangántartalma a rcdoxi-viszonyok és a vízellátás függvényében, egy erősen feltöltődött és évente rendszeresen kiszáradó mederben. Anyag és módszer Vizsgálatainkat a Kállóscmjén községtől északi írányban kb. 4 km-re fekvő Nagy-Mohoson végeztük. Az üledék minősége és a növényzet típusa alapján kijelölt négy mintavételi hely részletes leírását korábban közöltük (Braun et al. 1993, Braun és Tóth 1994). A termőhelyenként véletlenszerűen kijelölt 10-10 növény teljes föld feletti hajtásának és a gyökérzetük közeléből származó felszíni üledékmintáknak begyűjtésére 1991. szeptember elején került sor. A minták feltárását a levél esetében Allén (1989), az üledék esetében Willis et al. (1995) szerint végeztük, az clemkoncentrációk meghatározása ICP-AES módszerrel történt. Eredmények és megvitatásuk A négy termőhelyen kialakult üledékek (vö. Braun és Tóth 1994) és az azokról származó ebszőlő levelének legfontosabb vizsgált tulajdonságait az 1. táblázat foglalja össze. 1. táblázat A kállősemjéni Mohoson vizsgált négy termőhely üledékének és a Solanum dulcamara levelének fontosabb kémiai tulajdonságai 10-10 minta alapján. A táblázatban feltüntetett kisbetűk az átlag 95 %-os konfidenciatartománya alapján elvégzett intervallum-tesztek eredményét mutatják, a homogén csoportokat azonos betű jelöli. A helyek összehasonlítása Kruskal-Wallis teszttel történt: **+ p < 0.001, *+p < 0.01, *p< 0.05 Üledék Növény ODM % CO } % Vlz % Fe(mob) mg/kg Mn(mob mg/kg Fe(össz) mg/kg Mn(össz) mg/kg Fe(növ) mg/kg Kín(növ) mg/kg Nádas 43.56 a 1.592 a 50.28 a 0.783 <0.8 12116 a 317.6 a 154.4 ab 167.2 b Füzes 60.76 b 1.185 a 57.94 a 5.250 a 6.508 a 14661 a 373.0 a 189.8 b 92.0 a Irtás 58.09 b 1.500 a 54.54 a 5.504 a 5.226 a 16122 a 476.2 a 128.5 a 135.5 ab Gyékényes 38.06 a 9.191 b 67.80 b 0.005 <0.8 36594 b 2714.5 b 144.7 a 106.8 ab K-W (p) *** *** *** *** *** *** *** ** * A nádas talajára (nádtőzeg) alacsony szerves anyag-, karbonát- és aktuális víztartalom, a füzesére és az irtáséra (fűztőzeg) viszont magas szervesanyag-tartalom jellemző. A gyékényes üledéke (tavi iszap) kis szerves a nyag-, de kiugróan magas karbonát tartalmú volt, emellett víztartalma is a legnagyobbnak bizonyult. A vízoldékony (nagyon mobilis) Fe- és Mn-tartalom tekintetében a füzes és az irtás kiemelkedő volt, a másik két helyen ezek koncentrációja a kimutatási határ közelében vagy alatt maradt. Az összes vas- és mangán mennyisége ugyanakkor a gyékényes talajosodó tavi üledékében messze a legnagyobb volt. A növény levél-elemtartalmában kevésbé kifejezett különbségeket tapasztaltunk. A legmagasabb Fe- és a legalacsonyabb Mn-tartalom a rekettyefüzesben alakult ki. Az elemek levélbeli koncentrációja nem állt nyilvánvaló összefüggésben az üledék vizsgált tulajdonságaival. A redoxi viszonyok és a vízellátás szerepének értékelésére többváltozós statisztikai módszereket alkalmaztunk. A Fe és Mn mellett figyelembe vettük a S, P és Ca mennyiségét is, melyek közül az első kettő szintén utal-
