Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

84 Alkalmasak-e a kisrákok (Cladocera, Ostracoda, Copepoda) a sekély vizek biomonitorozására? Ponyi Jenő MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany 1. Néhány elméleti megjegyzés Az utóbbi években (1993-1996) számos megbeszélés és kerekasztal-vita hangzott el a biomonitorozás alapfogalmainak és vizsgálati módszereinek tisztázásáról. Néhány írásos anyag is megjelent e fontos témáról (Bartha S. és mások, 1993; Szabó I., 1995). A biológiai monitorozás számos elemet tartalmaz. Ezek közül én a szerkezeti és működési elemeket tartom a legfontosabbaknak, melyeknek megváltozása, vagy éppen "stabilitása" jól regisztrálható. A szerkezet oldaláról nézve a fajszám módosulása (csökkenés vagy növekedés), valamint a fajpopulációk egyedszámának meghatározása látszik lényegesnek. A működés szempontjából a táplálékhálózat kulcspozícióban lévő állatok produkciójának meghatározása tűnik fontosnak. 2. A biomonitorozásra alkalmas vízi állatcsoport kiválasztása Minden állatcsoportot egyidejűleg nem lehet vizsgálni. Ki kell választani a "legfontosabb" csoportot. Természetesen, minden specialista a saját állatcsoportját tartja erre a célra legalkalmasabbnak, ezért az alábbi kiemelt kritériumok nem mentesek bizonyos szubjektív elemektől: (a.) A vizsgálandó állatcsoport teljes életciklusa a vízben menjen végbe, (tehát ne legyen amphibikus!). (b.) Fontos szerepet töltsön be a vízi ökoszisztéma táplálékhálózatában. (c.) Az állatcsoport fajai ökológiai és táplálkozásbiológiai szempontból "széles skálán " mozogjanak (euriök, stenök, szűrő, ragadozó, mindenevő stb.). (d.) A fajok megfelelő sűrűségben forduljanak elő a vizsgálandó vizekben, amely gyűjtéstechnikai és statisz-' tikai kiértékelés szempontjából fontos. A fenti kritériumoknak a kisrákok 100%-osan megfelelnek. Természetesen, a ritka előfordulású fajok (indikátor fajok) más megközelítéssel egészíthetik ki a biomonitoring vizsgálatokat. 3. A biomonitorozás alapjainak kutatása a KisBalatonon és a Balatonon. A kisrákok fajszáma vizeinkben viszonylag magas, a Kis-Balaton II. víztározóban pl. 1994 és 1995 években 39, 43 volt (1. táblázat). A különböző évszakokban, az átlagos fajszám 34-44 között változott (2. táblázat), ami azt jelenti, hogy sohasem tapasztalható fajszegénység (Ponyi, 1996). 1 .táblázat A Kis-Balaton II. -bői kimutatott állatcsoportok taxonszáma a három vizsgált évben Állatcsoport Taxonszám Állatcsoport 1993* 1994 1995 Turbellaria (Örvényférgek) 2 3 2 Mollusca (Puhatestűek) 12 14 15 Hirudinea (Piócák) 5 4 4 Cladocera (Agascsápú rákok) 15 14 18 Ostracoda (Kagylós rákok) 6 8 9 Copepoda (Evezőlábú rákok) 7 17 16 Kíatacostraca (Felsőbbrendű rákok) 1 3 3 Hydracarina (Víziatkák) 16 28 23 Összesen: 64 91 90 * Csak őszi gyűjtés volt. 2. táblázat A Kis-Balaton II. fajainak száma különböző évszakokban, az 1993., 1994. és 1995. éves vizsgálatok alapján Állatcsoport Tavasz Nyár Osz Turbellaria (Örvényférgek) 3 2 3 Mollusca (Puhatestűek) 18 15 22 Hirudinea (Piócák) 3 4 5 Cladocera (Ágascsápú rákok) 13 17 19 Copepoda (Evczőlábú rákok) 18 11 15 Ostracoda (Kagylós rákok) 9 6 10 Isopoda (Aszkarákok) 1 1 1 Amphipoda (Felemáslábú rákok) 3 1 3 Hydracarina (Víziatkák) 22 20 19 Összesen: 90 77 97 3. táblázat A Kis-Balaton Il.-ről begyűjtött kisrákok faj száma A gyűjtési helyek száma A fajok száma az évszakos ingadozás figyelembe vételével 2 1,3 4, 4, 6, 7 25-34 15-25 11-22 A Kis-Balaton II. mintaterületről begyűjtött kisrák fajok száma, az évszakos különbözőségek ellenére meglehetősen eltérőek. Erre példaként az 1994 évi adatokat mutatom be (3. táblázat). Már ezek az adatok is mutatják, hogy az adott körülmények (a víz 0

2 tartalma, algásodás stb.) mennyire befolyásolhatják a kisrák együttesek faji összetételét.