Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

79 Vízigombák (hyphomycetes) tér- és időbeli dinamizmusa alámerített ágakon Gönczöl János, Révay Ágnes Ács Éva MTM Növénytár, ELTE Mikrobiológia Tanszék, 1087. Budapest, Könyves K krt. 40. 1088 Budapest, Múzeum krL 4/a Abstract: Conidial dynamics of Ingoldian and other hyphomyccte species on corticated twigs submerged in the Morgó stream were studied during a half-year immersion experiment. Fusarium aquaeductuum and Heliscus lugdunensis dominated both on corticated and cut surfaces, while Cylindrocarpon spp. were definitely restneted to the corticated surface of the twigs. Opposite changes in relatíve abundance of two former species suggest compctitive mteractions of Ü\ese species in the initial stage of twig processing. Bevezetés A vízi Hyphomycetes jelenléte, működése a folyóvizek - elsősorban kis vízfolyások, patakok - allochton lomb-avarának lebontásában kulcsfontosságú. Számos fajuk a mikrobiális kolonizáció legkorábbi tagjai közt fordul elő. A vízi Hyphomycetes szerepe kettős: a lebontó működés mellett aktivitásuk nyomán válik a víz alatt korhadó avar a vízi gerinctelen fauna számára fogyasztható táplálékká. A börzsöny-hegységi Morgó-patak vízi Hyphomycetes fajait közel 3 évtizede kutatjuk. Tíz évvel ezelőtt kezdődött és jelenleg is tart a fajegyüttesek struktúra-viszonyainak lomblevél illetve fás csalétek módszerrel történő vizsgálata. A jelenlegi tanulmány ennek a vizsgálat sorozatnak egy részét és a legújabb eredményeket mutatja bc. Anyag és módszer Mintáinkat a Börzsöny hegységben a Morgó-patak felső (Gyűjtőhely I) és alsó (Gyűjtőhely II) szakaszán gyűjtöttük alámerített kérges faágakról, 1994. február 9én, április 12-én és június 2-án. A gomba csalétekül szolgáló faágakat előző év decemberében vágtuk le a patakot szegélyező bükk (Fagus silvatica) és éger (Alnus glutinosa) fákról. A nyolc cm hosszú és 0.7-1 cm átmérőjű ág darabokat fafajonként, négyszeres ismétlésben 1,5 mm lyukbőségű nylonhálóba tettük és alámerítettük a patakba. A mintavételt követően az ágakat a laboratóriumban csapvízzel lemostuk, majd a következő módon kezeltük: mindegyik ág mindkét végéről l-l cm hosszú korongot vágtunk le és lehántottuk róla a kérget. A maradék 6 cm-cs kérges ágdarabokat egyenként, az egy ágról származó korongokat pedig párosával desztillált vizet tartalmazó tubusokba tettük. Minden tubuson levegőt buborékoltattunk át, folyamatosan, 3 napon keresztül. A tubusokat ezalatt az idő alatt hűtőszekrényben, 10° C-on tartottuk. Az inkubálás után a tubusokat kb. 10 percig ráztuk, hogy a konidiumokat eltávolítsuk az alzatról, majd a tubusokban lévő vizet 25 mm átmérőjű, 5 |im pórusméretű, átlátszó Millipore membránfilteren átszűrtük és a filteren felfogott konidiumokat tejsavas gyapot-kékkel megfestettük. Ez után fénymikroszkópban meghatároztuk és számoltuk a filterek negyed részén található konidiumokat. A metszlapok összesen 86 mm

2, a kéreg 1310 mm

2 felületű egységek voltak. Az adatok kiértékelése során a cluster-analízis alapmátrixa a felületegységre eső, átlagos konidium számokat tartalmazta, mintavételi helyenként, időnként és alzat típusonként (bükk-kéreg, bükk-metszéslap, éger-kéreg, éger-metszéslap). A hasonlóságot Czekanowski-index segítségével számoltuk ki (Czekanowski, 1909), WPGM fúziós algoritmussal SYN-TAX III program (Podani, 1988) felhasználásával. A két domináns faj relatív konidium számának alakulása között Bravais-féle korrelációs koefficienst számoltunk és t-próbával elvégeztük a korrelációs koefficiens szignifikancia próbáját. Eredmények A vizsgálat során összesen 20 taxont azonosítottunk, 17 fajt találtunk az I. és 16-ot a II. mintavételi helyen. A fajok száma mindkét mintavételi helyen és mindegyik alzat esetében általában nőtt februártól júniusig (7. ábra). Egyetlen kivétel volt csupán: mindkét mintavételi helyen az éger metszlapon áprilisban volt a legkisebb a fajszám. Mindkét mintavételi helyen minden esetben a metszlapon nagyobb volt a felületegységre eső konidium szám, mint a kérgen, valamint nőtt februártól júniusig (2. ábra). A cluster analízis során néhány kivételtől eltekintve egy csoportba kerültek a kéregről és egy másikba a metszlapról vett minták (3. ábra). A 27 hetes expozíció során mindkét mintavételi helyen a Fusarium aquaeductuum (Radlk.& Rabenh.) Lagerh. és a Heliscus lugdunensis Sacc. & Thérry konidium számának változása ellenkező tendenciát mutatott, vagyis amikor az előbbi faj konidium száma nagy volt az utóbbié kicsi és fordítva. A korreláció (r = - 0,74) p < 0.1 %-os szinten szignifikáns volt. Négy alkalommal viszont mindkét faj relatív konidium száma csökkent, ekkor két alkalommal Cylindrocarpon spp. és kétszer a Clavariopsis aquatica de Wildeman relatív konidium száma jelentősen megnőtt a mintákban (4. ábra).