Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

7 Algapopulációk változásai a Balatonban környezeti tényezők hatására Kiss Gábor Középdunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, Székesfehérvár A Balatonban 1995-ben olyan rendkívül jó vízminőséget tapasztalhattunk, amilyent legutoljára csak a 60-as években. Erre elfogadható magyarázatot még nem igazzá n találtunk. Nem vizsgáltam meg a környezeti tényezők mindegyikét, csak egy-két fontosabbat. A Balaton trofitásának hosszútávú változása bizonyos periodicitást mutat: páros év algás, míg a páratlan kevésbé algás (/. ábra). Vízhőmérséklet Ha az utóbbi három év klorofill-a méréseit tekintjük (2. ábra), akkor első ránézésre ugyanezt a trendet látjuk folytatódni. Az ábrán az egyes évek május 15-től október 15-ig teíjcdnck, kivéve 1996-ban, amikor is szeptember 23-ig. 1995-ben egész nyáron csaknem egy nagyságrenddel volt kevesebb a klorofill, mint 1994 megfelelő időszakában. Míg 1994-ben tartós kánikula volt nyáron, nagy aJganépcsséggcl, addig 1995-ben is meg lett volna a lehetősége (optimális vízhőfok tartósan 24 °C fölött), feltételezve persze a megfelelő tápanyag ellátottságot, N/P arányt. De nincs okunk feltételezni ezek ellenkezőjét. Ugyanakkor 1996-ban jóval alacsonyabb vízhőmérséklet mellett is az előző évinél magasabb klorofill-a-t mértünk. Tehát a víz hőmérsékletének alakulása nem okozhatta az 1995-ös jó vízminőséget. Tápanyag Több tanulmány bizonyította már eddig is, hogy a Balatonban az elsődlegesen limitáló P-ból mindig van annyi, amennyi az algák anyagcseréjéhez kell (3. ábra). Méréseink is ezt támasztották alá mindhárom vizsgált évben. Fényhiányról sem beszélhettünk, hiszen az Országos Meteorológiai Szolgálat globálsugárzás mérései mást támasztanak alá. A vízállás változása 1995-ben ugyanolyan jellegű volt, mint 1996-ban (4. ábra). A "nagy víz - jó víz" elve önmagában még nem határoz meg jó vízminőséget. 1996-ban pl. az alacsony vízhőmérséklet is kellett hozzá. Az algák zooplankton általi kifalása sem állhat az 1995-ös algaváltozások hátterében, hiszen nem nőtt meg számottevően a rákbiomassza sem. Ezt követően - további hatótényezők után kutatva - terjesztettük ki vizsgálatainkat az UVB sugárzás mennyiségének alakulására és lehetséges hatásainak felmérésére (5-6. ábra). Az Országos Meteorológiai Szolgálat adataiból kiderült, hogy 1996-ban erős, 1995-ben pedig még erősebb sugárzást mértek Keszthelynél. A napi gyakoriságú mérések alátámasztani látszanak az 1995-ös algadinamikát: erős sugárzás alatt alig mértünk klorofill-a koncentrációt, gyengülő sugárdózisnál viszont az algásodás mértékének növekedését tapasztaltuk. 1996-ban ezzel szemben jóval alacsonyabb UV-B értékek kíséretében az előző évinél több fokkal(!) hidegebb vízben - magasabb klorofil-a-koncentrációt detektálhattunk. Az éves besugárzási átlag 1995-ben 15,0, 1996-ban pedig 12,8 med/nap volt (Érdekes lenne - utólag - megtudni, vajon 1994-ben mennyi lehetett az UV-B sugárzás?) Az ultraibolya sugarak 100-400 nm hullámhoszszúak. Biológiai hatásuk alapján három tartományukat lehet megkülönböztetni A 320-400 nm közötti rész elsősorban a bőr bamulásában és a fotoszenzitizációban, a 280-320 nm hosszú hullámok a D-vitamin képződésében játszanak szerepet, míg a 280 nm alatt a mutagén és gcrmicid tartomány van (Far Ultra Violet). Ezek a FUV-sugarak sokszor a DNS sérülését okozhatják, a végeredmény pedig lehet a sejt pusztulása, de niutagenezis, karcinogenezis, fehérje-, RNS-szintézis gátlás, sejtosztódás-gátlás stb. is bekövetkezhet. Az UVbcsugárzás hatására létrejött inaktiváció intenzív látható vagy közeli UV besugárzással visszafordítható, az inaktivált mikroorganizmusok tehát újból aktívvá válhatnak. Az atmoszférában lévő anyagok közül egyedül az ózon nyel cl sugárzást 200-300 nm között. Először 1968ban fedezték fel az Antarktisz felelt az "ózonlyukat", mely azóta más területeket is érintve növekszik. Az UV-B sugárzás Balaton vízminőségére való hatását 1995-ben egyértelműen jelzik az akkor végzett mikroszkópos algavizsgálatok megfigyelései: a fotókon is bemutatott kékalgafonalak hosszúak, vékonyak; a sejtek üresek; a fonalak többszörösen törtek, deformálódtak. Ugyanckkor jellemző volt a Ceratium dominancia (a biomassza 90 %-a), valamint sok nagy testű kovaalga is (Surirella). Elképzelhető valamilyen védőpajzs? (= barázdás alga "páncéllemezei", kovaváz). Hasonló jelenségeket tapasztaltunk hazánk más víztájairól begyűjtött adatok elemzése során is. Ezek szerint pl. a Balatonhoz nagyon hasonló változásokat tapasztalhattunk 31 közül 14 tavon, víztározón. Ezekben a tavakban 1994-ben aránylag magas nyári klorofll-a tartalom után 95-ben lényegesen kisebb értékeket mértek, majd 96-ban az előző évinél magasabbat, de a 94-esnél alacsonyabbat. A 94-cs és 96-os kékalganépesség vagy csak későn vagy egyáltalán nem jelent meg 95-ben. A fenti tavakban kékalgák (fonalas vagy telepes) szép számmal fordulnak elő. Ugyanakkor 14 másik állóvízben nem észleltük ezt a jelenséget. Az utóbbi tavakban nem a kékalgák domináltak. A maradék 3 tó átmeneti jellegű, későbbiekben dől el, hogy a folyamatok milyen irányban fognak változni. Az UV-B sugárzás ha nem is elsődleges limitáló faktor egy vízi ökoszisztémában, de -kedvezőtlen légkön viszonyok mellett újra előtérbe kerülhet.