Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

61 A paduc (Chondrostoma nasus) és a domolykó (Leuciscus cephalus) néhány populáció dinamikai paramétere a Felső-Tiszán Györe Károly, Gorda Sándor, Sallai Zoltán, Csikai Csaba, Hal tenyésztési Kutató Intézet, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Szarvas Budapest Bevezetés Természetes vizeink, így a Tisza halászatbiológiai problémáival foglalkozó kutatások mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból jelentősek. Örömmel kell megemlítenünk, hogy az utóbbi évtizedekben a folyók és tavak halállományának vizsgálata egy új szemléletbeli megújulásnak köszönhetően egyre inkább előtérbe került. Nem nagyszámúak, de jelentősek azok a munkák, melyek a Tisza halászatával és halállományával foglalkoznak több-kevesebb részletességgel. A két vízlépcső megépítése új halászatbiológiai problémákat vetett fel, amit több ezzel foglalkozó cikk is jelez. Más vizterekre Balatonra - vonatkozóan nagyobb számban jelentek meg a terület halaival, halászatával, egyes halfajok populációinak dinamikájával, állomány kihasználásukkal foglalkozó dolgozatok. A Tisza őshonos halfajainak populáció dinamikáját feltáró munkák száma csekély, jelenlegi halfaunájáról is kevés halászatbiológiailag értékelhető ismeretanyag áll rendelkezésre. A folyó hidrogeo-'" gráfiai tulajdonságaiban bekövetkező változások, a fokozódó vízminőségromlás miatt egyre sürgetőbbé vált felmerni, hogy a folyó egyes szakaszain a halászat milyen mértékben hasznosítja a terület fizikai, kémiai és biológiai adottságaira épülő halhúshozamát, a halászzsákmány arányban van-e a vízben maradó halállománnyal. A folyón végzett halgazdálkodási tevékenység tervszerű, gazdaságos, környezetkímélő vitelét elősegítendő, a Haltenyésztési Kutató Intézet hidrobiológiái munkacsoportja 1989-1995 között néhány alapvetően fontos halászatbiológiai kérdés vizsgálatát végezte cl. Anyag és módszer A Tisza általunk mintázott - Tiszabecs-Vásárosnameny 744-685 fkin-ek közötti - szakaszán a szabályozásnak köszönhetően az eredeti 7,5 cm-es esés 12,2 cm-re fokozódott. A folyó Tivadarig apró kavicsos homokot görget, a durva hordalék nagyobb részét a határon kívüli folyószakaszon rakja le. Az éven belüli vízállás és vízhozam-változásokra jellemző, hogy a maximumok decemberre, februárra és júliusra esnek. Az adott szakaszon elektromos halászgéppel gyűjtöttük a mintát. A halászatbiológiai vizsgálatok során munkacsoportunk által már korábban kidolgozott számítógépes adatfeldolgozás adatlapjait használtuk A hal egyed standard törzshosszát mm-es, testtömegét 10 grammig tizedgramm, 10 grammtól gramm pontossággal mértük. A kormeghatározást a halak oldaláról a hátúszó és az oldalvonal közötti területről gyűjtött 5-10 db, nem regenerálódott, ép, szimmetrikus pikkelyek kialakult (befejezett) téli évgyűrűinek száma alapján végeztük. A visszaszámított évenkénti átlagos szabvány törzshosszakat Bartlelt és munkatársai (1984) által kidolgozott módszerrel nyertük. A növekedés folyamatának jellemzésére öt növekedésgörbe: Gompertz, logisztikus, Püttcr, Johnson és BertalanJJy kipróbálása után az utóbbi két módszert választottuk. A halászati (F) és a természetes (M) mortalitásokat I'auly (1980) módszere alapján a BertalanJJy növekedési modell állandói felhasználásával becsültük. Eredmények A mintázott szakaszon a sóderos-durva homokos, gyors sodrású jellegnek megfelelően jellemző a nagy tömegű paduc és domolykó állomány. A 878 egyedből álló minta testtömegének, törzshosszának, korának szélső értékeit az 1. táblázatban összesítettük. I. táblázat A domolykó és a paduc minta testtömegének, törzshosszának és korának szálső értékei Domolykó (n = 431) Paduc (n = 447) Min. Max. Min. Max. festtömeg (g) 16 1025 15 755 Törzshossz (mm) 97 360 98 370 Kor (év) 1 9 1 10 A törzshossz-tcsttömcg egyenletének regressziós koefficiense a domolykó esetében a két testméret viszonyában allometrikus kapcsolatra utal (b = 2,791), a paducnál ugyanez a mutató nem mutat szignifkáns eltérést az izometrikus értéktől (b = 3,005). A domolykó 300 mmes törzshosszúságú egyedei 506 grammosak, az 1 kg-os példányok hossza 382 mm. A paducok 300 mm-es törzshosszúságú állományrészének átlagos testtömege 461 g, az 1 kg-os testtömeget 386 mm-es törzshossznál érik el. A domolykó mintánkban a leggyakoribb törzshossz (la. ábra) 200-230 mm körüli (27,4 %), ami a 3-4 éves (lb. ábra) állományrésznek felel ínég (52,9 %). A paduc esetében a leggyakoribb törzshossz valamivel kisebb, 160-190 mm (27,7 %), a leggyakoribb korosztályok azonban e fajnál is a 3-4 évesek (46,9 %). A két faj viszszaszámított évenkénti átlagos törzshosszai csaknem azonosak (2. táblázat).