Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

A BAP meghatározása balatoni üledékben kémiai frakcionálással és bioteszttel Ördög Vincc l'annon Agrártudományi Egyelem, Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar 9200. Mosonmagyaróvár, Kolfoai Károly u. 8. Dobolyi Elcmcr Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása 8002. Székesfehérvár, Balatoni út 6. A tavak és tározók vízminőseget a vízgyűjtő területről bemosódó és az üledékben felhalmozódott tápanyagok, elsősorban a foszfor mennyisége határozza meg. Sekély tavaknál - a szel okozta fclkcveredés miatt - az üledék Pcltavolító vagy éppen ellenkezőleg, P-koncentrációt ós ezzel az algásodást növelő hatása jelentősebb inint mely tavaknál. Az üledékhez kötött foszfor jellemzésére kémiai frakcionálási módszerek állnak rendelkezésre, míg a biológiailag hozzáférhető foszfor (BAP) meghatározására algalcsztck alkalmasak. Megoldatlan kérdés viszont az, hogy van-e összefüggés az üledék valamely P-frakciója és a BAP között, vagyis a hosszadalmas algatcszt hclvcttesíthető-c kémiai frakcionálással. A kérdés tanulmányozására a Balaton 10 pontján három ülcdékrétegből gyűjtött, összesen 30 mintában kémiai elemzéssel meghatároztuk a P-frakciókat, algateszttel pedig a BAP koncentrációt. Anyag és módszer Az üledékmintákat Eijkelkamp mintavevővel a Balalon következő pontjain gyűjtöttük: 1. Balatonjuzfö (öböl közepe), 2. Balatonaliga, 3. Siófok (tóközép). 4. Tihanyrév (a szűkület), 5. Balatonszemes (tóközép). 6. Balatonboglár (tóközép), 7. Fonyód (tóközép), 8. Szigliget (tóközép), 9. Balatongyörök (tóközép), 10. Keszthely (Helikon szálló előtt 1 km-re), 11. Keszthely (a Zala torkolattól 1 km-re). A kémiai vizsgálatokhoz és az algateszthcz 105° C-on szárított, homogenizált mintákat készítettünk. A 4. mintavételi helyen gyűjtött üledékmintát, mivel az nagy homoktartalma miatt teljesen eltért a többitől, a vizsgálatok során nem vettük figyelembe. A kémiai frakcionálási Hieltjes és Lijklema [3) általánosan elfogadott módszerével végeztük. A bioteszthez a Balatonon évek óla vízvirágzást okozó Cylindrospermopsis raciborskii N

2-kötő cianobaktériumot választottuk, anut a P-éhcztctctt oltóanyag előállításához 7 napig N- és P-mentes, valamint mikroelem (M) nélküli BG-11 tápoldatban szaporítottunk [5|. A kísérleteket az Ördög [4] állal korábban leirt algatenyészlő berendezésben C0

2 adagolás nélkül és csökkentett fényintenzitáson (67 (iM.m

2.s"') állítottuk be. Az 500 cm'-cs Erlcnmcycr lombikokba P-, N- és M-mcntcs BG-11 tápoldatot, 100 mg száraz üledéket és 10 mg/l kiinduló szárazanyagot biztosító P-éheztetett C.raciborskii szuszpenziót mértünk. Az üledék-P, vagy ismeri mennyiségű PO4-P hatását a szaporodásra a 7 napos tenyészetek klorofill-a koncentrációjával mértük. A BAP kiszámításához kalibrációs görbét készítettünk. Az adatok statisztikai értékelését EXCEL 5.0 számítógépes programmal végeztük. Eredmények és értékelésük J00 — 230 í s 200 H g no 1 ">» j-OJMX.HÍ.J r-0.473 200 400 600 800 Oiiiei P (jig/g nini olrrtík) 1. ábra: A vizsgált balatoni üledék minták összes-P koncentrációja cs a Cylindrospermopsis raciborskii számára hozz

áfér

he

tő P-k

oncentr

ációj

a (BA

P) közötti összefüggés 300 230 200 IJ0 100 y«m>-MI»X 4 , r«MJI BAP (>ig'8 ufen ŰUiUkJ 0 1 00 200 30 0 40 0 300 IICU«itr akiit P (pg/g náni 2. ábra: A vizsgált balatoni üledék minták 0,5 N sósavval extrahálható P-koncentrációja cs a Cylindrospermopsis raciborskii számára hozzáférhető P-koncentrációja (BAP) közötti összefüggés. Az adatok statisztikai értékeléséből egyértelmű, hogy a balatoni üledék BAP koncentrációja sem az összesfoszforral (7. ábra), sem pedig az egyes P-frakciókkal (2., 3. és 4. ábra) nem hozható összefüggésbe. Következésképpen az üledék kémiai P-frakcionálása és az algatesztek egymással nem helyettesíthetők. A két módszer eltérő kérdésekre ad választ. Ezt megerősíti az is, hogy az egyes tórészek eutrofizációs állapotához hasonlóan Siófoktól Keszthely felé haladva növekszik a BAP-nak