Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

kor sok balatoni hal vándorolt fel a KJBVR területére, hogy ívóhelyet találjon. A felső vízbefolyást nem szün­tették meg a töltések helyreállításakor, így sok ponty be­szorult a II. ütemre, pontosabban a Holt-Zala medrébe és az Ingói vízre. Az ott lévő vegyes pontyállomány hason­ló lehetett az I. ütem elárasztáskori állományához. Azóta két év, két ívási szezon telt el, tehát időszerű volt meg­vizsgálni a ponty helyzetét az Ingói vízen is. o) cn o> q> o> c> o) Sin o ui o in in <p <p f­5 d> á á CN <N P) P) 51 4.2. A balatoni pontyállománnyal kapcsolatos c­redmények A Balaton pontyállományának minőségi összetételét jelenleg a telepítések határozzák meg. A korösszetételt, testhosszeloszlást a természetes és a horgászati-halászati mortalitás alakítja. Becslések alapján ez az első és máso­dik év folyamán 60-70%-os lehet. 102 darab ponty test­hossz eloszlását mutatja a 3. ábra. Látható, hogy 400 mm-ig nagyobb az egyedek száma, majd erős csökkenés következik be. SL (mm) 2. ábra. A Kis-Balaton I. és II. ütemén élő pontyok testhossz szerinti eloszlása A fogott halak profilindcx szerinti eloszlását mutatja be az I. ábra, összehasonlítva az I. ütem pontyaival. Látható, hogy a II. ütemen gyakoriak a 2,6 profilindex alatti (nemes) egyedek, míg az I. ütemen ritkák. Ugyan­akkor találhatunk a Il-en vadponty formát mutató egye­deket is. A fogott halak 10 %-a volt tükrös ponty és eb­ből egy volt olyan amelyik az Ingói vízen születhetett (SL = 264 mm, W = 520 g). A 2,6 profilindcx feletti e­gyedek növekedését vizsgáltuk a halakról vett pikkelyek alapján, majd azt összehasonlítottuk a kiskörei vadpon­tyok növekedésével (Marka, 1989, Tölg és Bíró, 1995). Mind a testhossz, mind a testtömeg-gyarapodás vonat­kozásában hasonló eredményeket kaptunk, ezek a muta­tók is igazolták a vadponty jelleget. A 2. ábrán a pontyok minta szerinti testhosszeloszlá­sát láthatjuk, szintén összehasonlítva az I. ütemen ta­pasztaltakkal. Az Ingói területen meg tudtuk fogni az 1+ és 2+-os korosztályokat, (SL = 160-260 mm), ugyanak­kor ilyen egyedeket az 1. ütemen 1994. óta nem talál­tunk számottevő mennyiségben. Ez azt látszik igazolni, hogy a kezdeti állomány a II. ütemen megtalálta azokat a szaporodási lehetőségeket, amelyek az 1985-ben elá­rasztott I. ütemen mára megritkultak, vagy teljesen el­tűntek. A 310 mm-nél nagyobb pontyok azok, amelyek az Ingói víz és a Holt-Zala pontyállományát 1994-ben kialakították. A kérdéses évről még tudni kell azt, hogy az akkori sűrű pontyállomány még abban az évben igen megritkult, ugyanis a késő tavaszi, hirtelen felmelegedés és az alacsony vízszintnek köszönhetően halelhullás volt a II. ütemen és az elpusztult állományban jelentős a­rányban volt nemes ponty. Az akkori ökológiai körül­mények a sudár forma térhódításának kedveztek, mivel az oxigénhiányt ez a forma irodalmi adatok alapján (Vá­radi, 1966) jobban tűri mint a nemes ponty. 25 20 E ra 5 20 18 19 2 ÜE 8 cm 8 ("5 8 pi 8 •f 8 T O in in SL (mm) 3. ábra. A balatoni pontyok minta szerinti testhossz eloszlása kihelyezett pontyok átlagtömege:868g o y = 3,57x 150 dt(nap) 4. ábra. A Balatonba 1996. április 11-én kihelyezett jelölt pontyok testtömeg gyarapodása 8 8 8 CM (N á <4 6 6 A r- <5 «- Ü5 CM CM P) (3)0)0)05 0) m Q in ö in q t t 9 ü .4 ó á p? 5 T? 5) SL (mm) O) O) O) in o m ó á 5. ábra. A jelölt pontyok növekedési együtthatójának grafikus ábrázolása A jelölések eddigi eredményei többek között a balato­ni ponty vándorlásáról is adnak információt. Az derült ki, hogy a tavaszi időszakban kihelyezett halak nem ma­radnak ott ahol vízbe eresztették őket, hanem hamaro-

Next

/
Thumbnails
Contents