Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Hírek - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1997. november 25-i, évi rendes közgyűléséről - A Magyar Hidrológiai Társaság 1997. november 25-i közgyűlésén átadott kitüntetések

llirek 355 Dr. Vitális György Tanári, illetve geológusi oklevelet a Budapesti Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen szerezte 1952-ben, majd 1961-ben földtan főtárgyból doktorált a szegedi József Attila Tudomány Egyetemen, cs 1970-ben megszerezte a földtani tudomány kandidátusa fokozatot. 1952-től a Magyar Állami Földtani Intézetben működött, eközben, 1956-ig a Szabó József Geológiai Technikumban is ok­tatott. 1956-tól -A Mélyépítési Tervező Vállalatnál, 1962­től a Szilikátipari Kutató és Tervező Intézetnél többek között vízépítési és bányászati hidrogeológiai, ipari geo­lógiai kérdésekkel foglalkozott. 1982-től újra a Magyar Állami Földtani Intézetben működött, tíz cven át mint az Adattár és Dokumentációs Főosztály vezetője. Eköz­ben 44 térképet szerkesztett 1: 100 000 méretarányban. Jelenleg a Fasori Evangélikus Gimnázium oktatója. 7 könyv, ill. oktatási jegyzet társszerzője. 220 szakcikke jelent meg hazai és külföldi lapokban. Társaságunknak 1949. óta igen aktív tagja. 1961. óta az igen népszerű Hidrológiai Tájékoztató szerkesztője. Szinte minden évben rendez egy-egy geológiai kirándu­lást valamelyik szomszédos országba, amelyeken fárad­hatatlanul ismerteti az útközben érintett magyar törté­nelmi emlékeket, vagy tudománytörténeti helyi érdekes­ségeket. Kiemelkedő munkásságáért öt alkalommal ka­pott különféle társasági, vagy MTESZ kitüntetést. Leg­utóbb a Magyarhoni Földtani Társulat választotta tiszte­leti tagjává. Társaságunk eddigi kiemelkedő tevékenységét ismeri cl a tiszteleti tagsággal Külföldi tiszteleti tagok: Dr. Viorel-Alexandru Stavnescu professzor 1957. óta a bukaresti Országos Meteorológiai Intézet kutatója. 1972-ben doktorált hidrológiai témakörben. Elnyerte a Román Tudományos Akadémia díját 1972­ben és 1990-ben. 1990-ben lett intézete Hidrológiai Fő­osztályának tudományos igazgatója, s ugyanezen évben választotta a Román Mezőgazdasági Akadémia a tagjai közé. Főbb kutatási területei: operatív és városi hidroló­gia. antropogén hatások a víz körforgására, rcgionalizá­lás a hidrológiában, sztohasztikus hidrológiai modellek. 1969. óta tevékeny részt vállal számos Unesco/Nhp projekt kidolgozásában, mint pl. a nagy árvizek kataló­gusa (1976), vagy a víz-körforgás antropogén eredetű változása (1980). Közreműködött a Fried/Amhy, vala­mint a IVmo projektek megvalósításában, mint pl. a hid­rológiai adatgyűjtés, -tárolás, -feldolgozás és -visszake­resés címűben (1971). Jelentős tudományos és szervező tevékenységet végez a Duna-medence országai hidroló­giai együttműködése érdekében 1987 óta. Jelenleg az ár­vizhozamok regionalizálásával foglalkozó projekt fele­lőse. A dunai országok két évenkénti hidrológiai konfe­renciájának rendszeres előadója és szekció-elnöke. Stavnescu professzornak elsősorban a Duna me­dencei hidrológiai együttműködésért kifejtett elkötele­zett fáradozásáért és kimagasló tudományos érdemeiért ítélte oda a Társaság a külföldi tiszteleti tag címet. Petcr Suchomel, Dipl. Ing. A kultúrtcchnika és vízgazdálkodás szakterületén szerzett mérnöki oklevelet Bécsben. Azóta is az osztrák fővárosban dolgozik, régebben az alsó-ausztriai tarto­mányi kormány mellett, majd a bécsi városi vízmüvek­nél, mint üzemvezető, ill. főtanácsos. A szenátus taná­csosa 1986., főtanácsosa 1994. óta. Az Osztrák Gáz- és Vízművek Szövetsége különböző szakbizottságainak volt tagja, vagy elnöke, 1994-től tiszteleti tagja. A Svájci Gáz- és Vízművek Szövetsége tiszteleti tagja, az Eureau vízi társulás vezetőségének tagja. A Nemzetközi Vízellá­tási Szövetség tagja, szakbizottsági elnöke. A Karlsruhe-i Vízmű Technológiai Központ műszaki­tudományos tanácsadója. A Duna-menti Vízművek nem­zetközi munkaközösségének alapító elnöke, a Duna­menti együttműködés élharcosa. Pcter Suchomel mérnök neve a magyar szakkörök­ben is jól ismert. Számos alkalommal járt hazánkban. Szoros kapcsolatot tart a Fővárosi Vízművekkel. Támo­gatja a Duna-menti országok vízműveinek az Európai Közösség normái szerinti felzárkózását. Kelet- és Közép Európa országai - köztük hazánk - szakembereinek be­kapcsolódását a Duna-menti országok együttműködésé­be. Ezért a tevékenységéért tünteti ki Társaságunk kül­földi tiszteleti tagsággal Kvassay Jenő díj: Dr. Szalai György Mérnöki diplomáját 1956-ban, vízgazdálkodási szak­mérnöki oklevelét 1963-ban szerezte a Budapesti Mű­szaki Egyetemen. 1970-ben lett a mezőgazdasági tudo­mány kandidátusa. Szakmai munkáját a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen, mint az Öntözési Kutató Munkaközösség tudományos munkatársa kezdte meg. Később tudományos főmunkatárs. 1976-tól a Vízgazdál­kodási és Meliorációs Tanszék docense, 1991-től a tan­szék vezetője, 1994-től egyetemi tanár. A hazai öntözési kutatásokban kiemelkedő eredményei: a szél hatásának értékelése az esőszerű öntözéseknél, a lejtő vízadagolás­ra gyakorolt hatása, a felszín alatti öntözés hidraulikája, az agroökológiai potenciál hidrológiai alapjainak tisztá­zása. Dolgozott Iránban és a Guineai Köztársaságban. Előadóként működött a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Budapesti Kertészeti Egyetemen. Az ICID Magvar Nemzeti Bizottságának tagja. Több könyv, száznál több közlemény szerzője, Vitális Sándor Szakirodalmi Nívó­díjas. Fő műve: "Az öntözés gyakorlati kézikönyve" (1989). A Magyar Hidrológiai Társaságban számos elő­adást tartott az öntözés és a vízrendezés kérdéseiről. Társaságunknak 1964. óta tagja. 1971-1977 között a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály titkára, 1977-1990 között a Társaság MTESZ-díjas főtitkára. A társasági élet fő szervezője, nagyrendezvények kezdemé­nyezője és lebonyolítója. Schafarzik Ferenc emlékérmes. Jelenleg az elnökség választott tagja, a Hvdrologia Hun­garica Alapítvány kuratóriumának társelnöke. A Kvassay Jenő díj szakterületén, a Társaságban a Társaságért végzett kiemelkedő munkájának elismerése.

Next

/
Thumbnails
Contents