Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Padisák Judit: 100 éve született dr. Kol Erzsébet professzor

348 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 6. SZ. Florisztikai kutatásait a Győrffi-iskola más híressé vált tagjaihoz hasonlóan a Nagy Magyar Alföld algaflórájának leírásával kezdte (Kol 1925, 193 le), több szikes tó algáiról ill. a azok vízvirágzásairól közölt tanulmányokat (Kol. 1929, 1931c, 193 ld). A Balaton algaflórájának tanulmányozását (Kol 1938c, d, Kol & Sebestyén 1938) a Balaton felvidéki sédek (Kol 1957a. Kol & Tamás 1955) majd bakonyi és Vas megyei források, patakok és azok forráslápjai moszatainak viszgálata követte (Kol 1966c, 1968c, 1972b, 1973a, Kol & Tamás 1955, Kol és Sebestyén 1955, 1973c), később a Duna Baja környéki mellékágaiból közölt értékes adatokat (Kol & Varga 1961). Florisztikai munkássága nagyban hozzájárult a magas Tátra (Kol 1933a) és az Alpok (Kol & Chodat 1934) paránynövényemek megismeréséhez. * Kol Erzsébet tudományos munkáinak jegyzékét olvasva lehetetlen nem észevenni a különleges élőhelyek kutatása iránti vonzalmát. Lápi kutatásait a lescnceistvándi- (Kol 1930a) és a Felső-tiszafüredi lápon (Kol 1030b) valamint a Farakasfán található Fekete-tavon (Kol 1967a) végezte. Kutatta a hajdúszoboszlói hévforrások (Kol 1932, 1952), az erdélyi borvizek (Kol 1943, 1945a, b), a vácrátóti gémeskutak (Kol 1954a), a szarvasi rizstelepek (Kol 1954b, 1956b), valamint a Sátor hegység egy jégbarlangjának (Kol 1957b. 1964b) algaflóráját. Érdeklődése igen korán fordult a kriobiológia felé. Első kutatásait az északi Kárpátok (magas Tátra, Lomnici-csúcs) területén végezte (Kol 1926, 1927c, d, e. 1928, 1933b, 1949a), ahol évtizedekkel később ismét gyűjtött (Kol 1965, 1966b, 1967b, 1969a, 1975a, b). Svájci tanulmányútja kapcsán (Kol 1931a, b, 1934c, f, 1961a) alkalma nyílott olyan híres hágók és csúcsok kriovegetációjának tanulmányozására mint a Mont-Blanc (Kol 1934c, d, 1937b) és a Jungfrau (Kol 1935a, 1935b). Rövid kolozsvári tartózkodása során a déli Kárpátok havasait járta (Kol 1947, 1959b), gyűjött a Retyezátban (Kol 1936) és a Kis-Küküllőn (Kol 1955b). Amerikai ösztöndíjának elnyerése után kinttartózkodásának szinte minden percét Észak-Amerika hó-és jégalgáinak begyűjtésével, megismerésével töltötte (Kol 1938b). Eljutott a Yellowtone parkba (Kol 1941) és a Sziklás-hegységbe (1964a). A Smithsonian Intézet kiegészítő, 700 dolláros támogatása tette lehetővé, hogy megvalósítsa nagy álmát: kutathatott Alaszkán (Kol 1938e, 1942). Végleges Budapestre költözése után a Bükkben (Kol 1955a. 1962) és a Sátor-hegységben (Kol 1962, 1964b) talált színes havat, de észrevette a vácrátóti park tava jegének zöld elszíneződését is (Kol 1949c). Görögországi (Kol 1957e), bulgáriai (Kol 1956c) és albániai (Kol 1958) munkáinak anyagát maga gyűjtötte. * Kol Erzsébet igen hamar lett tudományágának legelismertebb szakértője, s széleskörű tudományos kapcsolatai lehetővé tették, hogy olyan területek kriovegetációját is tanulmányozza, ahová maga nem jutott el. Cikkeiben feldolgozza az Etna (Kol 1939a), Patagónia (Kol 1939b), Grönland (1959a, 1969b), Norvégia (1963), az Antarktisz (1968a, 1970b, 1971, 1972a, 1973b, Kol & Flint 1968), Új-Zéland (1968b), Tirol (1970a), a Spitzbergák (Kol & Eurola 1974a), a svéd (Kol 1974) és a finn lappföld (Kol & Eurola 1974b) kriovegetációját, de még olyan különleges élőhelyekről, mint az egyenlítői Új-Guinea magashegyeinek hómezői is szerez anyagot (Kol & Petersen 1976). Szintetizáló típusú tudós volt. Kiderül ez számos elméleti ill. összehasonlító jellegű tanulmányából (Kol 1934b. 1938f, 1944, 1949b, 1957c, Dudich & Kol 1959) melyek közül magasan emelkedik ki Kryobiologie című könyve (Kol 1968d), mely Stuttgartban, az E. Schweitzerbart'sche Verlagsbuchhandlung gondozásában jelent meg a világhírű Die Binnengewasser sorozat 24. köteteként. E munkájában - mely mindmáig a kriobiológia egyetlen részletes monográfiája -, a történeti áttekintés után rendszerezi és jellemzi a kriobiotópokat, ill. azok jellemző szervezeteit, ír a hó- és jégszineződések típusairól és földrajzi elterjedéséről, s - egyebek mellett részletes leírást ad a hó- és jégalgákról. * Kol Erzsébet halála után munkáját tanítány nem folytatta. Módszerek és szemléletmód tekintetében tán a tragikusan korán elhunyt talajalgológus. P.-Komáromy Zsuzsa (Buczkó, K. 198: In memóriám Dr. Zsuzsanna P.-Komáromy. - Studia Botatica Hungarica ) állt hozzá a legközelebb; ő írta a Kol Erzsébet életéről és munkásságáról szóló első megemlékezést is (P.-Komáromy, Zs. 1982: In memóriám Dr. Erzsébet Kol. - Annales Histnat. Mus. Natn. Hung: 74: 5-10). A Phycological Society of America nemrégiben közölt (Wynne. M. J 1995: Phycological Trailblazer No7: Erzsébet Kol. Phycological Newsletter, Vol. 31, December: 6-7, 16) értékelő cikket munkásságáról, születésének 100. évfordulójáról a Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztálya 1997 tvaszán emlékezett meg. A Kol Erzsébet cikkeire történő hivatkozások száma a Science Citation Index tanúsága szerint évenként mindmáig 10 felett van, amely nem kevesebbet jelent, mint hogy jelenleg is Magyarország legtöbbet hivatkozott ökológusai között van. Gombocz Endre a Kol Erszébct által Alaszkában gyűjtött gazdag magasabbrendű növénygyűjtemény anyagából két új fajt (Acroschizocarpus kolianus, Claytonia koliana) nevezett el. Az Északi-Kárpátokban végzett kutatásai iránti tisztelet vezette a szlovák algológust. Prof. Dr. Frantisek Hindákot arra, hogy egy általa felállított új nemzetségnek a Koliella nevet adja (Hindák, F. 1963: Systematik der Gattungen Koliella gen. nv. und Raphidonema Láger. - Nova Hedwigia 6: 95-125). * Kol Erzsébetet munkássága és eredményei a nagy magyar tudósok sorába emelik. Emlékét tisztelettel őrizzük. PADISÁK JUDIT a biológiai tudomény kandidátusa, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (Tihany) kutatója.