Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

34 A természetes köves aizat clőbcvonalának térbeni cs évszakos különbség feltárás; 1 mellett, 1996-ban a tihanyi kutatóintézet előtt vizsgáltuk a mélységbeli zonációt és mesterséges alzalol (csempéi) behelyezve a 30 cm-cs víz mélységbe, a benépesedési dinamikát is tanulmányoztuk. A vízből gondosan kiemelt köveket fehér színű műanyag tálcákba helyeztük és az élőbcvonalot, egy később pontosan leméit Iciülelről. éles szikével Ickapaituk. A kő felületéről csipesszel a rajta megtelepedett makrozoobenton szervezeteket is begyűjtöttük. A lekapart nedves élőbevonatból, a nád élőbcvonalával egyezően ugyanazokat a tömeg méréseket, kémiai összetételi feltáró vizsgálatokat és biológiai (fito- és zoolcklon) analíziseket végeztük cl (.Lakatos c£ Bíró, 1991). Az. cpililhon elemzése mellett, a szükséges háttér információ nyeréséhez, a merített vízminták fontosabb fizikai és kémiai paramétereit is meghatároztuk. Az eredmények elemzése cs értékelése Az eddig elvégzett tájékozódó érlékűnck tekinthető vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy az egységnyi kőfelületre vonatkozó legnagyobb élőbevonat (cpililhon) tömeget nyáron a Fűz.foi-öbölbcn veti mintákban (300 sza g/m

2), míg ősszel a tihanyi kutatóintézetnél gyűjtölt mintákban (253 sza g/m

2) mértük (2. ábra). Konzekvensen kisebb élőbevonat tömeg jellemző a másik kél öböl mintáira, így a Keszthelyi öbölben vett őszi mintákra (143 sza g/m

2) és a Szigligeti öbölben ugyanabban az időben gyűjtött mintákra (205 sza g/m

2). Az 1996. évi tavaszi eredmények ismeretében leírható, hogy a kő felületek élőbevonala évszakosait változik, tavasztól nyárig általában növekszik, de az egyes helyek közötti eltérések az integrált lokális hatások eredményei, amelyekről ismereteink még nem elegendőek, ezért a további vizsgálatok hivatottak feltárni az élőbevonat tömeg telítődését ill. a feltételezhető kvázi dinamikus rendszert. A tömeg viszonyokkal ellentétes az algák részesedésére utaló klorofill tartalom, amely a Keszthelyi-öbölben a legnagyobb (0,256 %), inig ennek alig 5 százaléka mérhető a Fűzfői-öbölben, ahol a zootekton szcrvczclck dominanciája jellemző. Az elvégzett epililikus filo- és zootekton analízisek adatai is tükrözik a tömeg és kémiai összetétel alapján feltáruló eltéréseket a Balaton egyes öblei közötl, bár ez a megállapítás főként a zootekton közösségeire jellemző. A kövek bolyhos bevonatában a Clnilopliora fonalas alga bír meghatározó szereppel, a Diatoma vulgare a domináns kovaalga faj, de jelentős egyedszámban van jelen a Rhoicosphaenia curvata és a Cymbclla ventricosa is. Legtöbb faj (41) a fűzfői mintában volt azonosílhaló és a Keszthelyi-öböltől ebben az irányban növekedeti a kovaalgák részesedése (86%), valamint csökkent a kékés zöldalgák faj- és egyedszáma. A Cladophora fonál gyakran másodlagos alzalot jelenteit, biztosítva a másodlagos epifitikus fitolcklon kialakulását. A z.ootcktont alkotó szervezetek közül a Corophium aiivispiiuini Sars, és a Drcissena polyinorplin Pallas volt a meghatározó és tömeges, szivacsot (Spongilla lacustris Linnacus, Spongilla fragilis Lcidy, Ephydalia fluviatilis Linnacus) csak a Szigligeti-öböl mintáiban nem találtunk, míg a Frcdericella sultana (Blumcnbach) mohaállat csak a keleti medence mintáiban volt azonosílhaló, az utóbbi helyeken a piócák száma (7 faj) is nagyobb volt. A gyűjtőhelyeken jelen volt a Bithynia tcntaculata L. csiga és a viszonylag ritkábban előkerülő közönséges ászka (AselI us aquaticus L.) mellett, tömegesen előfordult főleg a kövek alsó részén a Balatonra nézve egy új lsopoda, a lapos víziászka (Javra sarsi Valk). (A Jacra sarsi Valk a Duna folyam vízrendszeréből már korábbról ismert (Jllies, 1967). de a Balatonban való megjelenése a kilencvenes évek kezdetére tehető, mivel az első példányokat 1994 őszén gyűjtöttük. E fontos hidrofauniszlikai credményünk megegyezik dr. Ponyi Jenő kutatási adataival (Ponyi, 1996. szóbeli közlés). 12 • O "N »4 ! 3. ábra. A köves part szelvénye Tihanynál, 1996. július 7-én vl/mólység 4. ábra. Zonáció A köves part élőbevonatának zonáció vizsgálatát a tihanyi kutatóintézet előtti szakaszon 1996. július 7-én kijelölt szelvényben végeztük cl, amikor a csupasz felső kő résztől egészen a meder alján lévő kövekig, öt zónát elkülönítve vettünk élőbevonat és az adott mélységből víz mintát (3. ábra). Az élőbevonat mélységi zonációját tanulmányozó munkánkban felhasználtuk Entz és Sebestyén (1942) közöli eredményeit, bár részükről csak a felső három zóna vizsgálata történt meg és a feldolgozás is kvalitatív jellegűnek tekinthető. Egyezően az eredményeikkel a nyári időszakban a legfelső, az un. locsolási övbe tartozó Ulothrix zónát már nem találtuk meg, de ha ritkán is, jelen volt a vöröses Bangia állomány, míg alatta a barnás zöld, hullámzó Cladophora mezőt figyelhettük meg. A félméteres vízmélységtől a kövek felső felületét a sárgás-barnás színű kovamoszatok borították. Entz és Sebestyén (1942) által a jelenlévő tömeges algafaj alapján elnevezett zónák után a zootekton szervezetek lettek a meghatározóak az élőbevonalban. Az élőbe-