Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Közös állásfoglalás a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer építéséről

318 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 6. SZ. Közös állásfoglalás a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer építéséről A Magyar Hidrológiai Társaság és az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottsága a magyarcsehszlovák államközi szerződés 1977. évi megkötése óta támogatta és figyelemmel kísérte a liösNagymaros Vízlépcsőrendszer tervezését, építését, és a létesítésével kapcsolatos társadalmi vitákat. Amikor a mindenkori kormányzat lehetőséget adott, szervezeteik és munkabizottságaik javaslataival egészítették ki az épülő mű környezetvédelmi, árvízmentesítési, folyószabályozási kérdéseivel foglalkozó tervezési tanulmányokat. Javaslataikban rámutattak többek között az energiafejlesztés csúcsüzemének, a szennyvíztisztítás megoldásának, továbbá az élővilág megóvásának fontosságára és műszaki lehetőségeire. A közös vízlépcsőrendszer építése 1988-ra és 1989-re már annyira előre haladt, hogy a megépítés akkori ellenzőinek véleményével szemben szervezeteink a mű teljes befejezését ajánlották. Tiltakoztak az építések szüneteltetése, majd leállítása, végül az államszerződés magyar részről történt felbontása ellen, mert ezek következményeként nemcsak a magyar fél energia igényeinek, árvízvédelmi és hajózási érdekeinek sérelmét látták, hanem a környezeti állapot kizárólag emiatt beálló romlásának veszélyeit is érzékelték. A viták során szervezeteink tanulmányozták az építés ellenzőinek érveit is, de megállapításuk szerint az építés elhagyásáról csak az államszerződés érvénybe lépése előtt lehetett volna szó. A létesítmény szlovák oldali elkészülte után a szerződés egyoldalú magyar felmondása már csak céltalan kiadásainkat növelhette, a várható hasznaink elmaradása, és a szigetközi vízpótlás megoldatlansága miatti súlyos káraink mellett. Akik a vízlépcsőrendszer megépítését meg akarták akadályozni, azok már 1988-tól kezdve lényegében saját céljaik ellen dolgoztak, amikor nem használták ki az államszerződés által egyébként is adott vízmegoszlási lehetőségeket. Amikor pedig a dunakiliti elzárás, így a víz felvízcsatornába terelésének meghiúsításával tulajdonképpen a bősi áramtermelést igyekeztek lehetetleníteni, rákényszerítetlék a szlovák felet a dunacsúnyi, "C-változat" megépítésére. Ezzel hazánk visszavonhatatlanul eljátszotta a dunai vízmegosztás feletti rendelkezés lehetőségét, szigetközi területének okozva ezzel további károkat. A Hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptemberében hozott ítélete az 1977. évi államközi szerződés érvényességét kimondva az attól esetleg indokolttá váló későbbi eltéréseket a két fél megegyezésétől tette függővé. Szervezeteink - eddigi állásfoglalásaikhoz híven - továbbra is szükségesnek tartják a teljes vízlépcsőrendszer, a nagymarosi vízlépcső eredeti tervek szerinti megépítését, továbbá a dunacsúnyi "C-változat" és a meglévő dunakiliti zsilip körzetében mindkét fél vízügyi és környezetvédelmi igényeit a legkedvezőbben kielégítő, a meglévő adottságokhoz a legelőnyösebben alkalmazkodó műszaki megoldás kidolgozását. A két szervezet köszönetet mond mérnöki szakmájukhoz hü egységeinek és tagjainak, és azoknak, akik eddigi állásfoglalásait magukévá téve támogatták az utóbb a Hágai Nemzetközi Bíróság által is érvényre juttatott igazságot, olyan időkben is, amikor némelyek az ország közvéleményét és kormányzatát felelőtlenül próbálták a józan gondolkodás ellenére félrevezetni. Budapest, 1997. november 10-én Dr. Starosolszky Ödön Dr. Vágás István a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottság elnöke