Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Vágás István–Szilvássy Zoltán: A Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer

VAGAS I. - SZII.VÁSSY Z.: A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer 315 magyar állami költségvetést, és hasznos volt a magyar vállalatoknak, hiszen nem kellcll gépeket beszerezniük és szakmunkacrőt kiképezniük az építésekhez. A nagymarosi építkezés 1989. május 13-áig, a magvar kormány leállítási határozatáig folytatódott. A leállításig töltéssel zárták körül a dunai mederben a duzzasztómű munkaterületet, és elvégezték az alapgödör robbantásos földmunkáit. Szlovák oldalon az építések zavartalanul folytak tovább, és 1991-ig befejeztek minden építést. A bősi vízerőmű üzembe helyezéséhez azonban a magyar területen lévő, szintén kész dunakiliti duzzasztómű üzembe állítása, egyúttal a Duna főmedrének elzárása lett volna szükséges, hogy a vizet az üzemvízcsatornába terelhessék. A magyar kormány 1989. május 13-i leállító határozatát a politikai és gazdasági helyzettel elégedetlen - később hatalomra kerüli - azon ellenzéki erők kényszeritették ki, amelyek úgy vélték, hogy a vízlépcsőrendszer megépítése hátrányos Magyarországnak, és az építés beszüntetésével jelentős összegeket lehet megtakarítani Az építés leállításának indokolásában fontossá vált a szerepe a magukat környezetvédőnek nevező, ám elsősorban politikai célokat követő, egyes zöld mozgalmaknak is, amelyek elgondolása szerint a magyar állam mentesülhet mind az osztrák, mind a (cseh-)szlovák kártérítési követelések terhei alól. ha sikerül bebizonyítaniuk: a vízlépcsőrendszer környezeti károkat, az élővilágban pedig egyenesen: ökológiai katasztrófát, visszafordíthatatlan természetkárosítást okoz. A vízlépcsőrendszer megépítése, illetve, ha úgy adódnék, lerombolása ezzel Magyarországon szakmai- és gazdasági kérdésből politikai, vagy politikai célokat szolgáló mozgalmak hatalmi kérdésévé vált. A vízépítő mérnökök közössége azért nem érthette meg a vízlépcsőrendszer ellenzőinek érvelését és szándékait, mert az építés a hitelkonstrukció miatt nem okozhatott gazdasági terhet az országnak, sőt, foglalkoztatási lehetőséget, és deviza-importot eredményezett. Másrészt, a környezet védelmét hangoztató mozgalmak ellentmondásos helyzetet teremtettek, amikor a minden más országban környezetbarátnak elismert, megújuló, tiszta, hulladékmentes vízi energiát nyilvánították környezetet károsítónak, s ugyanakkor pl. a hőerőművek levegő- és talajszennyezése ellen nem siettek fellépni. A Nap energiáját népszerűsítő javaslataik mellett azt sem vették észre, hogy a vízerő hasznosítása tulajdonképpen a Nap energiájának közvetett, sőt a legjobb hatásfokú hasznosítása. 4. A vízlépcsőrendszer hatásai A vízlépcsőrendszer megépítése tervezés során is előre látható hatásai a következők köré csoportosíthatók: - Az átfolyó víz áramlási sebességének lassulása a Dunakiliti fölötti tárolóban, a Nagymaros fölötti kb. 120 km hosszúságú duzzasztott Duna-szakaszon. Ez hat a hordalék lerakódásának mértékére, a folyóba jutó tisztítatlan szennyvizek öntisztulási viszonyaira, ezeken át a vízi és a víz környéki élővilág életfeltételeire. - A Duna menti parti szakaszokon, különösen a Pozsony és Komárom közötti kiterjedt, kaviccsal borított síkságon megváltozhatnak a talajvíz-utánpótlás egyes mennyiségi és vízminőségi feltételei. - A felhagyott Duna-szakasz, vagy a duzzasztás miatt kiszélesedő Duna-szakaszok cs környékük növény- és állatvilága új feltételek közé kerül. A tervezés figyelembe vette a műszaki beavatkozás várható hatásainak döntő többségét, amely hatásvizsgálatokat a közvélemény kívánságára később külföldi szakvélemények anyaga is kibővített. 4.1. A duzzasztott folyószakaszok jellemzői: Az eredetileg tervezett Dunakiliti fölötti tározóban: A Duna vízhozama (m

3/s) 1000 2000 3000 4000 Átfolyási idő (h) 67,5 33.8 22,5 16,9 Áramlási sebesség (cm/s) 5,4 10,7 16.1 21,4 Ámbár a tárolt víz átáramlási sebessége hely szerint különbözhet, a víz nem stagnálhat. A bősi üzem ídőszakossága következtében a vízszín + 1 m-rel is süllyedhet, vagy emelkedhet. A nagymarosi vízlépcső által duzzasztani tervezett folyószakaszon, átfolyásos állapotban a következő átlagidő és sebesség értékek várhatók

: A Duna vízhozama (m

3/s) 1000 2000 3000 4000 Átfolyási idő (h) 75.0 37,5 25,0 18,7 Áramlási sebesség (cm/s) 35,2 70,4 105,6 140,8 Az áramlási sebesség a nagymarosi duzzasztás ellenére is nagyobb, mint több magyarországi kis esésű, alföldi folyó (pl. Tisza. Körös) természetes állapotában. Időszakos bősi üzemben a vízszín változása 24 óra alatt 2,5-3.5 in is lehet, ami 1,3-4,7 cm/min-t is jelenthet, de e szélsőséges értékek alkalmas üzemrenddel mérsékelhetők. A Duna mindenkori vízhozamának sztohasztikus jellege miatt a kiülepedő hordalék mennyisége is sztohasztikus időbeli megoszlású lesz. A tározótérben könynyen kotorható iszapcsapdákat alakítanak ki. A folyami duzzasztótérben 10-15 évenkéntire számították a lerakódó anyag eltávolítását. Az időszakos jellegű csúcsüzem vízhozam változásai a hordalék továbbszállítását segíthetik, lerakódását akadályozzák. A lerakódó hordalék szervesanyag tartalma a víz oldott oxigéntartalma egy részének elvonását idézi elő. Az 1977-ben készült számítások szerint az akkori (az 1997. évi állapotnál az azóta megvalósult - döntően osztrák - szennyvíztisztítások hiánya miatt még hátrányosabb) helyzetben, ha a tervezett dunakiliti tározóba 6,3 mg/liter 0

2 tartalmú víz érkezik, abból 5,8 mg/l-rel távozhat. A tervezett nagymarosi duzzasztó után ez az érték 5,5 mg/l-re csökken tovább. Itt még a biztonság javára figyelmen kívül maradt, hogy a vízfelületek megnövekedése, a turbinák forgása és vízátbukások miatti levegő felvételek a víz által elnyelhető oxigén mennyiségét növelik. Ezt a működő ausztriai és magyarországi duzzasztóművek tapasztalatai is igazolták.