Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Vágás István–Szilvássy Zoltán: A Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer

314 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 6. SZ. A felsorolt fő létesítmények részletes feladata: a.) A dunakiliti duzzasztómű az eredeti tervek szerint az oldal-kivezetésű üzemvízcsatorna és a Dunakilili fölötti víztároló vízszintjének szükséges magasságát lenne hivatott szabályozni, és lehetővé tenni, hogy a Duna eredeti, természetes, de az üzemvízcsatorna működése miatt jórészt felhagyandó medrébe a növény- cs állatvilág életfeltételeinek megóvásához szükséges 50-200 m

3/s vízhozam beereszthető legyen. b.) A Dunakiliti fölötti átfolyásos víztároló, amelyet 200 millió m

3 térfogatú, töltésekkel körülvett hullámtéri Duna-meder szakaszon jelöltek ki. Feladata, hogy a Duna 1-1,5 nap alatt érkező természetes vízhozamát úgy lehessen szabályozni, hogy a tárolt vízmennyiségei az elektromos áram fogyasztási igényei szerinti napi néhány órás időtartamon át 4000 m

3/s vízhozammal bocsáthassák a bősi erőmű rendelkezésére. Az átfolyásos víztárolás ugyan a víz sebességének csökkenését eredményezi, de 1-1,5 napnál hosszabb tartózkodási időt nem igényel. c.) A bősi erőtelephez a (legfeljebb) 4000 m

3/s vízhozamot az üzemvízc.satorna vezeti. Ebbe terelik a hajózást is. ugyanakkor ez a vízkivezetés tehermentesíti a Duna természetes medrét a rendkívüli árvizek vízhozamától. Az üzcmvízcsatorna felvízi része 17 km hosszúságú, és a bősi erőtelep szelvényében 19-23 m-es vízlépcsőt állíthat elő. d.) A bősi vízerőmű nyolc, egyenként 90 MW-os turbinájára összesen 4000 nrVs vízhozam folyhat rá. A Duna átlagos természetes vízhozama itt azonban csak 2800 m'/s, amelyből még le kell adni a régi Duna-mederbe is. Ha tehát éppen nem érkezik az üzemvízcsatornába 4000 m

3/s vízhozam, akkor a dunakiliti tárolóból csak annyi ideig ereszthetnek le vizet 4000 m

3/s vízhozammal, amíg van elég tárolt víz. A vizet ilyenkor csak a fogyasztási csúcsidőszakokban ereszthetik a turbinákra. Az esetleg gyorsabb ütemben végrehajtott indítás, vagy zárás áradó és apadó hullámait, amelyek az üzemvízcsatorna bősi erőtelep alatti 8 km-es, vagy a Duna Szap és Nagymaros közötti szakaszán érvényesülhetnének, a tervek szerint a nagymarosi duzzasztómű által visszatartott víztömeg hivatott lefékezni. e.) A nagymarosi duzzasztómű és vizerőtelep a hullámzások lefékezése mellett létrehozza Nagymaros és Bős között a Dunán a hajózás biztonságához szükséges. 3,5 m-nél mindenkor nagyobb hajózási vízmélységeket. A nagymarosi vizerőtelep a vízállástól függően max. 8 m esést hasznosíthat, 160 MW teljesítmánnyel A nagymarosi duzzasztás - egyes elgondolásokkal ellentétben nem nélkülözhető, mert hiánya nem annyira a bősi csúcsüzemct nehezítené, mint amennyire melység hiányában rendszeresen korlátozni kellene a hajózást. 3. A tervezés és építés előzményei és fő eseményei A Pozsony és Komárom közötti mai síkságra a Duna a geológiai pleisztocén és holocén időszakokban sok kavicsot rakott le. Ennek vastagsága itt 150-200 m, néha 300 m is, de legalább 50 m. A Duna a XIX. századig nagy számú mellékágat alakított ki a laza kavicson, gyakorta változtatva medrét. A legutóbbi egy-másfcl évezredben a Duna addig beerdősült vízgyűjtő területének 70 %-át fokozatosan a mezőgazdaság vette át. Emiatt megnőtt az árvizek száma és szintje, a görgetett és lebegtetett hordalék mennyisége. A XIX. század közepétől árvízvédelmi töltések épültek. A hajózáshoz szükséges vízmélységeket kezdetben rendszeres, bár eléggé költséges kotrásokkal vélték kialakítani. Ez sem volt képes megszüntetni a hullámtér erőtcljes feltöltődését, ami az árvízszintek folyamatos emelkcdése mellett a töltésrendszer további bővítését és magasítását kényszerítette ki. Ez a folyamat árvízi időszakokban a mezőgazdasági művelést is korlátozó vízfelfakadások elszaporodásával járt. Rendezték a Duna mellékágait is: egyeseket elzártak, másokban elősegítették, vagy korlátozták a víz mozgását. A változások érintették a táj növény- és állatvilágát, különösen az erdőket. Azok a fa-, növény- és állatfajok maradtak meg. vagy juthattak túlsúlyra, amelyek alkalmazkodni tudtak a megváltozott viszonyokhoz. A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer teljes hatásterülete legalább 150 éve megszűnt a természet őstája lenni ha még egyáltalában az lett volna addig - és azóta emberi művelés alakította mesterséges táj lett. A vízlépcsőrendszer előidézte újabb változások már csak legfeljebb egyfajta, mesterségesen átalakított tájat formálnának tovább egy másik fajta mesterségesen alakított tájjá. A hajózás, az árvizek, a felfakadó, vagy lesüllyedő talajvizek megoldást váró problémái miatt a XX. század első évtizedében elgondolások születtek a Csallóközben és a Szigetközben olyan többcélú létesítményrendszerre, amely egyidejűleg szabályozhatott volna minden vízzel kapcsolatos kérdést. A háborúk és békekötések után csak 1949-ben kezdődhetett el a tervezés mind a csehszlovák, mind a magyar oldalon, s 1952-ben alakult közös kormánybizottság a Duna hasznosítására. Ámbár a műszaki tervezők ettől kezdve egyeztették terveiket, és kb. 40 építési változatot vizsgáltak meg, az egyik, vagy a másik országban időszakosan kialakult gazdasági, vagy politikai nehézségek miatt csak 1977-ben írhatták alá a nemzetközi szerződést a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer megépítéséről. 1978-ban, az építési munkák megkezdésekor úgy számítottak, hogy a dunakiliti duzzasztóművet és tározót, az üzemvízcsatornát és a bősi vízerőtelepet - tehát főként a szlovákiai létesítményeket - 1986-ban helyezik üzembe. A Nagymaroson, és a leginkább a magyar területen tervezett létesítmények megépítésével 1989-re prognosztizálták a teljes befejezést. A magyar fél 1981 és 1983. között gazdasági nehézségeire hivatkozva szüneteltette a munkákat, és csak akkor folytatta, amikor az osztrák kormány és osztrák bankok hitel-garanciája mellett szerződést kötött a becsi Donaukraftwerke AG-val. A nagymarosi vízlépcső olyan hitelből épült volna meg, s kezdték is megépítését, amelyet Magyarország a vízlépcsőrendszer által termelt elektromos áramból az 1996 és 2015. évek között természetben térít Ausztriának. Ez tehermentesítette a