Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Fejér László: A magyarországi öntözés fejlődésének vázlatos története 1914-ig

312 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 6. SZ. hozni, inkább a rétöntözésre kell felhívni a figyelmet. Az öntözés útja Magyarországon a nagy- és középbirtokok rétnedvesitésével kell kezdődjön, majd ugyanennek folytatódnia kell a kisbirtoknál, s ha majd ez átmegy a gazdálkodás mindennapjaiba, akkor kerülhet sor a szántóöntözésekre. ' Az a kormányzat előtt is nyilvánvaló volt, hogy az öntöző gazdálkodás fejlődése állami közreműködés és támogatás nélkül nem indulhat meg a tőkeszegény hazai világban. Az állami segítséget helyezte kilátásba az 1900. évi, "A közérdekű öntöző csatornák létesítése tárgyában" meghozott XXX. törvény, amely az első évben 100 000 Ft, 1902-től pedig évi 300 000 Ft keretet különített el a fenti célra. A törvény nem hozott számottevő előrelépést az öntözések fejlődésében. Már az első évek után kiderült, hogy olyan feltételeket támasztott az öntözési támogatás elnyeréséhez, ameiy szinte lehetetlenné tette a kis- és középbirtokosok számára az eredményes pályázatot. Amint azt DARANYI Ignác miniszter is óvatosan megpendítette 1903-ban az ármentesitő társulatokhoz intézett körlevelében (DÁNOS, 1905): "... az öntöző berendezések létesítése az ... állami támogatás dacára azért sem hódít tért, mert a csatornahálózat kiépítése tetemes költséggel jár, s gazdaközönségünk az ily beruházások gazdasági értékében még nem bízik eléggé...". A körlevél egyébként egy fontos akciót indított el, nevezetesen minta öntözőtelepek létesítésére hívta fel a társulatok figyelmét, s kilátásba helyezte: ha a társulatok az ártereken kialakítják és üzemeltetik az árvizek iszap-trágyázó hatását bemutató telepeiket, akkor létesítésükhöz állami pénzt és segédletet is igénybe vehetnek. Az 1900. évi XXX. törvény értékeléséhez visszatérve, csak a nagybirtokok voltak abban a helyzetben, hogy kihasználják a törvényben felkínált lehetőséget. Idővel azonban itt is problémák mutatkoztak. Az öntözés igen munkaigényes agrotechnikai beavatkozás, márpedig a századforduló idején a nagybirtokokon nem állt rendelkezésre elég, ráadásul szakavatott munkáskéz. Az üzemelésre sem fordítottak elég gondot. Azt hitték, elegendő a rétekre rávezetni a vizet, s a bőséges szénaterméshez más már nem is kell. Az első néhány esztendőben ez valóban így is volt, de ezzel azután ki is zsarolták a talaj termőerejét, s a később gyenge termést adó rétöntözését abba is hagyták. Azonban más gond is mutatkozott a rétöntözéseknél A szántóföldi szemtermelés túlzott térhódítása az állattartás visszaszorulásához is vezetett, s az öntözéssel nyert takarmánytermést éveken keresztül csak alacsony haszonnal lehetett értékesíteni. Ez ugyancsak az öntözési kedv lankadásához járult hozzá. Nem véletlenül hangsúlyozta ROHRINGER Sándor a két világháború között (1938) a hazai öntözések fejlődésére visszatekintve: "... az az alapigazság, hogy a technikai végrehajtás jelessége még nem biztosítja az öntözés sikerét, ehhez még az agrochémiai. növénytermelési, közlekedési, pénzügyi és értékesítési tényezők ismerete, azok sikeres alkalmazása is szükséges, ami a feladatot látszólagos egyszerűsége mellett bonyolulttá teszi." (E röviil tanulmányban nem foglalkoztunk az első világháború kitöréséig létesült konkrét öntözésekkel. Ezekkel kapcsolatban a szíves Olvasó figyelmébe ajánljuk KOLOSSVÁRY Ödön: Alföldünk öntözése című. 1899-ben megjelent könyvét, valamint a Földmívelődési Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályának Az öntözésről 1931-ban megjelentetett kiadványában TRUMMER Árpád: Az öntözés Magyarországon című dolgozatát.) Irodalom: DÁNOS M„ 1905: A vízjogi törvény, üköt. 238.p. Budapest KÉPESSY J„ 1867: A magyar Alföld hvdrographiája. vímüszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében. Pest. KORIZMICS L., 1845: Levelek a rétöntözés erdekében. Buda KVASSAY J., 1875: Vizeinkről. Budapest. 68 p KVASSAY J., 1894: Az öntözések és az alföldi agrárszociális kérdés. Köztelek. 891-892.p. LÁSZLÓFFY W.„ 1982: A Tisza. Vízi munkalatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben. Budapest. PÉCH B. 1894: Rétöntözések vízkármoitesítő társulatok keretében Köztelek, 104-105 p. ROHRINGER S. 1938: Az öntözés, tekintettel a hazai viszonyokra. Természettudományi Közlöny, 1081 füzet, 137.p. TRUMMER A. 1935: A magyar öntözések néhány vitás kérdése Vízügyi Közlemények. A kézirat beérkezett: 1997. október 1. FEJER LÁSZLÓ vízépítő mérnök, a Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény igazgatója, a Magyar Hidrológiai Társaág Történeti Bizottságának elnöke. Historical review of irrigation in Hungary up to 1914 Fejér, L. Abstract: Irrigation farming was prompted by the ueeissitv of producing surplus crops bevond the needs of a growmg population in countries with economics depending on agricultural exports. This is vvhy irrigation was largety neglected in the first half of the 19th century and crops requiring no or little artificial water supply predominated. The Hungárián governmait has realized. that no irrigation development can be started without state support in a country short of capital. The foundations of planned irrigation development after the Irrigation Act of 1937 were laid by the large-scale reclamation projects launched around the middle of the past century. Key words: water management-history, irrigation. water use.