Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
5. szám - Borsodi Andrea–Sallai Krisztina: A Fertő fenéküledékének alkalofil baktérium közösségei
260 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997 . 77. ÉVF. 5. SZ,. glükózból, mozgásképesség vizsgálata, nitrát redukció, metilvörös és Voges-Proskauer reakció, keményítő, zselatin, ftveen 80 hidrolízis, kazeáz, foszfatáz, ureáz aktivitás, kénhidrogén és indol képzés), továbbá ökológiai tolerancia tesztekkel (növekedés különböző hőmérsékleteken, szaporodás eltérő NaCl koncentrációk és pH értékek mellett) vizsgáltuk. A fenotípusos adatokat bináris kódolással numerikus analízisnek vetettük alá. A hasonlósági mátrix kiszámításához Jaccard koefficienst (Sj) használtunk, a dendrogramot UPGMA algoritmus szerint SPSS szoftver alkalmazásával állítottuk elő. A kialakított fenonok faji szintű identifíkálását a Bergey's Manual of Systematic Bacteriology (1986), valamint taxonómiai leírások alapján (Priest és mtsai, 1988; Nielsen és mtsai, 1995; Stackebrandt és mtsai, 1995) végeztük el. Ausztria H»son16t<g (%) . . ÜL 40 Magyarország 1. ábra. Mintavételi területek 3. Eredmények és értékelésük A relatíve kevés, összesen 41 kódolt tulajdonságot eredményező tesztsorozat ellenére a Jaccard koeffiens felhasználásával készített UPGMA dendrogramon (2. és 3. ábra) a 70 %-nál nagyobb hasonlóságot mutató baktériumtörzsek között 19 fenon alakult ki. Bár Jaccard koefficiens használatánál a 80 %-os hasonlósági határ kijelölése szokásos, mégis indokoltnak tűnik ilyen fenonok létrehozása, mivel a csoportokon belüli szórást elsősorban az ökológiai és nem a taxonómiai fontosságú biokémiai-fiziológiai tesztek eredményezték. Az ökológiai tesztek elhagyása mellett is elvégeztük a numerikus analízist, ekkor ugyanezek a fenonok jöttek létre 80-90 %-os hasonlósági szinten. A részletesen tanulmányozott baktérium törzsek mindegyike Gram pozitív festődést mutatott és indolképzése negatív volt. 1. Bacillus pumilus II. Bacillus pumilus III. Bacillus alcalophilus IV. Bacillus circulans V. Bacillus alcalophilus VI. Bacillus lichenifornüs VII. Bacillus sp. VIII. Bacillus UcUeniformis 2. ábra. A Fertő fenéküledékéből kitenyésztett alkalofil baktériumok hasonlósági viszonyait szemléltető dendrogram ("savképzők") Közülük 165 (73 %) nyert besorolást a 19 fenon valamelyikébe, míg 61 (27 %) csoportok közötti pozíciót foglalt el. Ez utóbbiak taxonómiai helyzete (további vizsgálatokig) meghatározatlan maradt. A fenonok közül 18-ba a Bacillus genuszba sorolt, centrális helyzetű, ovális endospórát képező, pálca sejtmorfológiájú baktériumtörzsek kerültek, melyek a dendrogramon két, jól szétváló (aerob körülmények között glükózból intenzíven savat képző (2. ábra), illetve savképzésre nem képes (3. ábra)) fenon-csoportot alkotnak. A fennmaradó egyetlen fenon képviselői kokkusz morfológiájú, glükózból savat nem képző a Kytococcus (korábban Micrococcus) nemzetségbe (Stackebrandt és mtsai, 1995) tartozó baktériumtörzsek. Az I. és II. fenonokba 72, illetve 75 %-os hasonlósággal Bacillus pumilus fajként azonosított, összesen 35
