Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

5. szám - Molnár Sándorné Kiss Ágota: Szeged ivóvízellátása az 1978-tól 1989–1991-ig terjedő időszakban

250 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 5. SZ,. Bevezetés A 80-as évek végéig az ivóvíz-felhasználásban, elsősorban a rendkívül alacsony árak miatt, nagyfokú pazarlás voltjellemző. A vízművek emiatt egyre nagyobb víztermelésre kényszerültek, aminek az lett a következménye, hogy sok helyen - ahol szabad kifolyású kutakból folyt a termelés - a kutak nyugalmi vízszintje a felszín alá süllyedt. Fontos kérdés volt, hogy hasonló fogyasztás-növekedés mellett milyen mértékű és sebességű a vízszintsüllyedés, és azt hogyan lehetne mérsékelni. Szeged város ellátását szolgáló vízműveknél - ahol a termelés kizárólag a rétegvizeket érinti - ezek a tendenciák fokozott mértékben jelentkeztek. E dolgozatban a Szegedi Vízmüvek Kft. víztermelésének alakulásával és a kutakon végzett mérések adatainak feldolgozásával a fent említett kérdésekre kívánunk választ kapni. Az 1990-es évek változásainak részletes feldolgozásával ajövőben kívánunk jelentkezni. Hidrogeológiai áttekintés Szeged tágabb térségében alakultak ki a Pannon-medence legnagyobb süllyedékei, emiatt itt a legvastagabbak a medenceüledékek. Az üledékek felhalmozódása a neogénben játszódott le, a legnagyobb vastagságot azonban a pliocén és a pleisztocén összlet éri el. A pliocén összletek elsősorban szénhidrogén tárolók, vízföldtani jelentőségüket pedig termálvíz készletük adja. Ezekre a képződményekre települnek a 600-700 m vastagságú pleisztocén üledékek, melyek változatos kifejlődésűek, és rétegeik a város ivóvíz-bázisát jelentik. Agyag, kőzetliszt, homok és kavics egyaránt lerakódott bennük, kifejlődésük ciklusos. 15-20 közép- és durvaszemcsés, jó vízadó homokréteget tartalmaznak. Vízbeszerzésnél öt nagy csoportba sorolták őket, amelyekben jó vízátersztő homok, homokkő rétegek gyengén vízáteresztő kőzetliszt és agyag rétegekkel váltakoznak. A vízművek kútjai 150-550 m mélységközben a pleisztocén rétegeket csapolják meg. Szegeden a vízbeszerzésnél a legjobb vízadó rétegek a 300 m körüliek és a 400 m alatti rétegek. Ezt bizonyítja az is, hogy ezekben a rétegekben szűrőzött kutak átlagos vízhozama 1500 l/perc kb. 10 m-es üzemi vízszinttel. Kétféle vízminőségű víztípust tudunk elkülöníteni. A felszínhez közeli rétegekben kevés oldott anyagot tartalmazó, Ca(HC0

3>2 -Mg(HC0

3>2 tartalmú, és a mélyebb rétegeknél NaHC0

3, több oldott anyagot tartalmazó vizeket. Szeged vízellátási rendszere Szeged lakossági és ipari ivóvízellátását hat vízműtelep biztosítja, melyeket mélyfuratú kutak látnak el vizzel. A kutak a város területén 3-5-ös csoportokban helyezkednek el úgy, hogy minden kút különböző vízadó rétegből termeli a vizet. (/. ábra). A városban, az 1960-70-es években épült öt vízműtelep található. Az 1980-as évek elejéig ezek a kutak gravitációsan üzemeltek. Építéskori nyugalmi vízszintjük + 4 - + 6 m volt. Jelenleg minden kút búvárszivattyús. A hatodik vízműtelep (Északi Vízmű) a várostól 17 km-re, a Tisza jobb partján épült fel, 1986-tól folyamatosan üzemel. A telepet kettős céllal építették, egyrészt - 20 ezer m

3/nap kapacitással - a növekvő vízigény kielégítésére, másrészt a város alatti vízadó rétegek tehermentesítésére. Az adatok feldolgozása A kutakban rendszeresen végeznek nyugalmi, üzemi vízszint, vízhozam- és hőmérséklet-mérést. Az üzemi vízszintek és a vízhozamok éves átlagainak alakulásából messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, csak tendenciákat lehet megállapítani, ugyanis a megegyező mélységű vízadó rétegekre telepített, azonos módon kiépített kutak vízadóképessége sem lehet egyforma. Az összehasonlítást nehezíti, hogy a mért értékek sem minden esetben megbízhatóak. A felsorolt okok miatt csak a nyugalmi vízszint adatokat dolgoztuk föl. Az adatok a Szegedi Vízmű Kft-tői, részben pedig saját mérésekből származnak. A feldolgozást 1978-tól tartottuk célszerűnek, mivel ezt követően süllyedt a nyugalmi vízszint a terepszint alá. A kutakat vízmű-telepenként a szűrők elhelyezkedése alapján csoportosítottuk. A szűrőzött rétegeket 150550 m-es mélységközben nyolc vízadó szintbe soroltuk (/. táblázat). 1. táblázat A vízműkutak szürőzési mélységközei és a kutak száma. Szűrőzött mélységközök (m) Vízmútelepek és kútjaik I Szűrőzött mélységközök (m) I. 11. III. IV. V. VI. I 1. 150-200 3 3 2. 200-250 4 1 1 3 9 3. 250-300 5 1 6 4. 300-350 1 5 3 5 2 16 5. 350-400 2 1 1 4 6. 400-450 1 1 3 3 4 3 15 7. 450-500 2 2 4 2 3 13 8. 500-550 4 1 3 3 11 Megjegyzés: A meghibásodott kutak nincsenek figyelembe véve A kiugró értékeket a Namilov és Dixon statisztikai próbák segítségével megpróbáltuk kiszűrni. Mind a két próba a kiugró értékeket valószínűsíti. Alkalmazásuk feltétele a normális hibaeloszlás. Az azonos mélységközben szűrőzött kutak mérési eredményeinek évi átlagát táblázatba foglaltuk, majd a kapott átlagos nyugalmi vízszintadatokat grafikonon ábrázoltuk (2., 3. ábra). Az É-i Vízmű adatait külön dolgoztuk föl és ábrázoltuk (4. ábra), hogy választ kapjunk arra, milyen hatással volt a termelésbe állítása a városi vízadó rétegekre. A vízművek éves víztermelését az 5. ábrán követhetjük nyomon. A víztermelés alakulását és a nyugalmi vízszint adatokat összehasonlítva arra lehet következtetni, hogy a termelésben bekövetkezett változások milyen hatással vannak a vízadó rétegekre