Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

1-2. szám - 3-4. szám - 4. szám - Hírek

229 50 éves a hódmezővásárhelyi (felső-lúdvári) kettős működésű szivattyútelep Az 1937. évi XX. törvénycikk az öntözéses gazdálkodás tiszántúli területeken való bevezetése érdekében mintegy 120 ezer hektáron (200 ezer katasztrális holdon) öntözőrendszerek létesítését irányozta elő. E nagyszabású terv harmadik nagy egységeként épült - öntözőrendszerével együtt - a Tisza folyó 196 + 650 fkm szelvényében a hódmezővásárhelyi szivattyútelep. 'h0-74.77 Hódmezővásárhelyi vétel mü úd\ári-pátö Az öntözőrendszer és a szivattyútelep első tervét az Országos Öntözésügyi Hivatal készítette az 1939. és 1940. években. Ez a terv először csak kb. 8000 ha terület öntözővízzel való ellátását irányozta elő. Az 1940. és 1941. évi katasztrofális belvizek hatására azonban a tervet módosították, és a tervezett szivattyútelepet az öntözővizek átemelésén kívül a belvizek átemelésére is alkalmas, kettős működésű szivattyúteleppé alakították. A szivattyútelepnek így kettős feladata lett: az egyik az öntözőrendszer vízzel való ellátása, a másik pedig a Tisza magas vízállásai esetén a sártó-ökröstói öblözet belvizeinek átemelése. A hódmezővásárhelyi szivattyútelep építése 1942. július 9-én kezdődött meg az Országos Öntözésügyi Hivatal beruházásában. Az építést a Zsigmondy Béla rt. végezete. A gépészeti és elektromos berendezéseket a Ganz és társa rt. gyártotta és szerelte. Az építésvezető BartsCh Lajos kir. mérnök - később az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság osztályvezető főmérnöke, Társaságunk majdani tiszteleti tagja - volt. Az építés niűtárgymunkái ugyan 1943. májusáig elkészültek, de a további felépítményi, gépészeti és elektromos munkákat a háború és az átvonuló front miatt csak 1947-ben fejezhették be. Az első szivattyú-egységet 1947. május 15-én Tildy Zoltán akkori köztársasági elnök helyezte ünnepélyesen üzembe. Az 1947. évi üzembe helyezés ötvenedik évfordulóját ünnepelte 1997. május 15-én a szivattyútelepnél az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, a Magyar Hidrológiai Társaság Történeti Bizottsága és a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szen'ezete, a Pleso & Pleso Mérnöki Iroda és az ITT FLIGHT kft. Az ünnepségen megjelenteket dr. Kováts Gábor, az Ativízig igazgatója üdvözölte. Török Imre György, az A tivízig műszaki igazgató-helyettes főmérnöke, a MIIT Szegedi Területi Szervezetének elnöke ismertette a szivattyútelep és hatásterülete történetét. A szivattyútelep megújított gépegységeit dr. Hajós Béla, a Közlekedési-, Hírközlési- és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára - az az időtájt Szegeden tartott magyar-osztrák vízügyi vegyes bizottság osztrák vízügyi meghatalmazott helyettese, dr. Wolfgang Stalzer minisztériumi szekció-főnök társaságában - helyezte üzembe, s az elvégzett korszerűsítés részleteit Plesovszki Pál mérnök, a felújítási munkák tervezője és fővállalkozója tárta a jelenlevők elé. Török Imre György főmérnök ünnepi ismertetőjében külön is megemlékezett a magyarországi öntözésfejlesztés elhivatott szervező mérnökének, az Országos Öntözésügyi Hivatal egykori elnökének, Lampl Hugónak, továbbá Bartsch Lajos mérnöknek, az Ativízig több, ma is működő szakembere egykori munkatársának, az 1947. évi átadás két kitüntetettjének el nem halványuló érdemeiről. Dr. Hajós Béla helyettes államtitkár az ünnepség során átadta Plesovszki Pál mérnöknek és Vágfalvi Zoltán vízügyi tanácsosnak a hódmezővásárhelyi szivattyútelep és más belvízi művek korszerűsítésében végzett kiemelkedő munkásságukért a Széchenyi István emlékérem miniszteri kitüntetést. A szivattyútelep szivattyúházát süllyesztett kútaknára alapozták, amely a szivattyúk befogadására szolgáló szívóaknából és az árvízszint felett elhelyezett gépházból áll. Az állványra függesztett kútcsonkot az állvány építése előtt a Tisza közel vízszintesre kotort 70,33 m B.f. fenékszintjére eresztették, és a kút belsejében gépi kotrással addig süllyesztették, amíg a vágóéi a 63,63 m B.f. síkot elérte. Ez után 65,10 m B.f. szintig víz alatti, öntött betonnal, majd sovány betonnal töltötték ki a kút belsejét. A 69,63 m B.f. szintre vízzáró padozati beton készült. A süllyesztett kútcsonkra a gépterem 77,83 m B.f. padlószintjéig megépítették a kútpalástot. Az épületet klinker-téglával burkolt, nagy üvegfelületekkel tagolt, lapos tetős magasépítmény zárja le. A kútakna felmenő része két kamrára, és a kamrákat oldalról majdnem teljesen körülvevő, a Tisza vízterével összeköttetésben álló cellákra van osztva, válaszfalakkal. A cellák három közbenső födémmel négy emeletre tagozódnak. A két kamra válaszfalán az árvízszint felett átömlő nyílás van, amely két lépcsőben való belvízemelés esetén túlfolyóként is szolgál. A kútaknához csatlakozó gravitációs- és nyomócső 4,2 m

3/s öntözővíz, illetve 2,35 m

3/s belvíz vezetésére alkalmas. Hossza a hullámtéri és a védtöltés alatti szakaszt is figyelembe véve 117,15 m. A szivattyúkhoz csatlakozó nadrágcső utáni 20 m-es rész 1800 mm belső átmérőjű, 10 mm vastagságú vascső, a további szakasz pedig 1800 mm átmérőjű vasbeton-cső.