Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

1-2. szám - 3-4. szám - 4. szám - Könyvismertetés

] 226 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997

. 77. ÉVF. 3. SZ. Könyvismerteté

s Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (.Műegyetemi Kiadó, 1996. Szerkesztő: Bezdán Mária AJ5 form., 305 old., 101 ábra, 58 irod. A könyv kiadását lehetővé tette: a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Országos Vízügyi Főigazgatósága és a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara). A Budapesti Műszaki Egyetemet alapítása idején több, mint két évszázaddal ezelőtt - Institutum Geometricum et Hydrometricum-nak nevezték, azaz a vízimérnöki oktatás a kezdet óta alapfeladata volt az intézménynek. Szakmai alaptárgyának, a hidrológiának a legmagasabb szintű hazai oktatása tehát két évszázados hagyományokon alapszik, s a hidrológia tananyagát a mostani könyv is fejleszteni kívánja. A magas szintű vízimérnöki oktatás eredményeként, és országunk különleges vízgazdálkodási és árvízvédelmi helyzetének következményeként a magyar Vízügyi Szolgálat igen eredményesen dolgozott, és ezt a külföldi szakemberek is mindenkor elismerték. A könyv elsősorban a hazai tudományos és gyakorlati eredményekre építve állította össze tárgyalandó anyagát és annak részleteit. A Szerző figyelembe vette a Budapesti Műszaki Egyetem, a (hivatalos elnevezését minduntalan változtató) Bajai Vízgazdálkodási Főiskola, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem hidrológiai tantárgyainak oktatási terveit, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Budapesti Kertészeti Egyetem, a Miskolci Egyetem érdeklődőinek igényeit, a vízrajzi, vízkészletmeghatározási szakmérnöki, vagy szak-üzemmérnöki tanfolyamok, a hazánkban rendezett nemzetközi tanfolyamok, továbbá a doktori képzés tárgyköreit és szakmai-tudományos igényeit. A Műszaki hidrológia I. tankönyv a hidrológia természettudományok közötti helyének, valamint a vízgazdálkodási tevékenységben betöltött szerepének megvilágítása után bevezetőjében a hazai vízépítés-történet legismertebb alkotásaira való hivatkozással fejti ki a műszaki hidrológia fogalmát és feladatait. Már a tiszántúli öntözések említésénél is indíttatva érzi megállapítani: "A művek megépülte után a sikeres üzem értékelését megzavarták a dilettánsok, illetve az ügyeskedő "gazdasági szakemberek" demagóg manipulációi. Az 19631980-as nedves évek felszíni belvizes elöntéseit a tározó szivárgásának tulajdonították, annak ellenére, hogy ezek a felszíni vizek, vizenyős területek a megfelelő térképek tanúsága szerint évszázados múlttal rendelkeznek, és lecsapolásukra a művek megépülte előtt nem is gondoltak. A helyszíni vizsgálatok a vádaskodás alaptalanságát mindenki számára látványosan bizonyították". A könyv második része a hidrológiai folyamatokat, azoknak véletlen jellegét, a harmadik, legbővebb része a hidrológiai körfolyamat elemeit tárgyalja. A hidrológiai körfolyamat elemeinek bemutatása a párolgás és a csapadék meghatározásának, mérési módjainak szentel jelentős figyelmet és teijedelmet, úgy, hogy az értékelések módszereiben kiteijedten felhasználja a valószínűség-elmélet módszereit és megállapításait. "A csapadék-intenzitások időfüggvénye olyan sztohasztikus folyamat, amelynek egyetlen realizációját, a műszerrel rögzített idő-Juggvényt ismerjük". A CramerLeadbetter féle metszék (crossing) eljárás útján ajánl ezután megoldást a könyv az éghajlati csapadék-valószínűségi függvény meghatározására. Talán kisebb terjedelmet kapnak a könyvben - az eddigiekhez hasonlítva - a beszivárgás és a felszín alatti vizek fejezetei, amit ugyan a tárgykörök terjedelme magyarázhat is, mégis, feltűnhet az olvasónak, hogy az itt közöltek valószínűségi megalapozása méreteiben valamivel szerényebb. Vélhetőleg, itt nem a Szerző, hanem a hazai, illetve a külföldi szakirodalom késlekedik a megoldások sokféleségével. Amint az ú.n. éghajlati csapadék-valószínűségi függvénynek a korszerű statisztikai módszerek útján már új megvilágítására és egzakt megoldására tudott a könyv példát mutatni, ezek a megoldások a beszivárgás és a felszín alatti vizek jellemzése területén is kiterjeszthetők a valószínűségelmélet által nyújtható módszerekkel. Elegendő csak a jól ismert Darcy-féle szivárgási tényezőre gondolnunk, és összevetnünk annak meghatározási módjait a Szerző fentebb idézett mondatával, utalva arra, hogy a szivárgási tényező mindig nagyon bizonytalan értéke is leginkább "olyan sztohasztikus folyamat" eredménye lehet, "amelynek egyetlen realizációját a műszerrel rögzített függvény", és aligha egyéb, egyedi mintavételes meghatározás, vagy elméleti számítás pontosíthatja. A hidrológia tudományának - úgy érezzük - nincsen olyan részterülete sem, amelyet ne kellene, vagy ne lehetne állandóan újítani, és ne lehetne kutatóinknak, szakíróinknak ismételten figyelmébe ajánlani. A víz körforgásának mechanikai folyamatait végtelen sok hatás alakítja, így ezek véletlen események eredményei. E véletlen folyamatokat alakító mechanikai jelenségek hatására létrejövő strukturált sztohasztikus folyamatok elméleti mechanikai eszközökkel "a priori" nem elemezhetők. E folyamatok ok-okozati összefüggéseit "a posteriori" kell tisztázni, és időbeli változásait igen gondosan és módszeresen kell megfigyelni, és a megfigyelt adatokat, és az ezekkel leírt folyamatokat matematikai egzaktsággal kell jellemezni - olvashatjuk a könyv összefoglaló "fül-szövegében". A most megjelent tankönyv, amelynek II. kötete is remélhetőleg - mielőbb megjelenik, szakterületünk gyakorló szakemberei számára is igen fontos. Elismerés illeti nemcsak a Szerzőt, hanem a könyv összeállításának szerkesztőjét, Bezdán Mária mérnököt, és a párolgási fejezetben önálló szövegrészeket készítő Keve Gábor mérnököt is. Dr. Vágás István