Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

1-2. szám - 3-4. szám - 3. szám - Molnár Béla: Hidrogeológia kutatás, oktatás a Szegedi József Attila Tudomány Egyetem Földtani- és Őslénytani tanszékén (Hozzászólás)

108 Hidrogeológiai kutatás, oktatás a Szegedi József Attila Tudomány Egyetem Földtani- és Őslénytani Tanszékén (Hozzászólás Zsuffa István előadásához) Molnár Bcla JATE Földtani cs Őslénytani Tanszék, 6722. Szeged, Egyetem u. 2-6 Zsuffa István előadásához a hidrogeológiai társtudomány területéről kívánunk néhány kiegészítést tenni. A JATE Földtani és Őslénytani Tanszéke az ország nagy vízügyi terveinek előkészítésében aktívan vett részt. Többek között a Duna-Tisza csatorna tervezett nyomvonalának földtani felvételében, a tiszalöki, és a tervezett, de meg nem valósított szegedi (Boszorkány szigeti) duzzasztómű helyszínének földtani vizsgálatában, az AlsóTisza vidéki Vízügyi Igazgatóság területének vízföldtani szakvéleményezésében, számos öntözőmű és szivattyútelep földtani megalapozásában. Az utóbbi évtizedekben a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó szikes tavak élettelen természeti értékeinek feltárásában, vagy legutóbb a Duna-Tisza köze talajvízszín süllyedésének tanulmányozásában, majd a talajvíz utánpótlás lehetőségeinek megteremtésében. A tanszék két vezetőjének szakmai kitüntetései is jórészt csak a vízügy területéről voltak. Ezek a tények magukkal hozták, hogy a tanszéken a hidrogeológiai oktatás mindig a gyakorlati feladatok megoldásához kapcsolódott. Az itt végzett hallgatók egy része is a vízügyi igazgatóságoknál, vagy vízműveknél helyezkedett el. Az elmúlt évtizedekben számos hidrogeológiai szakdolgozat, de egyetemi doktori disszertáció is készült. Ujabban pedig ilyen témakört is érintően részt veszünk a ph. doktori képzésben. Látható tehát, hogy teljesen egyet értünk Zsuffa Istvánnal, aki szerint "a felsőoktatás és a vízügyi gyakorlati tevékenység között szoros kölcsönös kapcsolat van". Ugyancsak azonosan látjuk, hogy a hidrológiához hasonlóan a hidrogeológia bonyolult folyamatait is "a természetben a helyszínen kell megfigyelni". Tanszékünknek évtizedek óta igen szoros kapcsolata van az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatósággal. A Szegedi Vízművek több alkalommal fordult hozzánk szakmai tanácsért. A tanszék kutatása, annak eredményeként, hogy a külföldi ösztöndíj lehetőségek bővültek, és így nagyműszeres vizsgálatokhoz jutottunk, még elfogadható színvonalú. Az oktatás színvonalát azonban a tanszék felszereltségének elmaradó, vagy pályázatok útján csak szerény fejlesztése, a könyvállomány igen kevés (időnként csak illegális xerox másolással történő) gyarapítása, a több évtized óta járatott nemzetközi folyóiratok kényszerű lemondása nagy mértékben befolyásolja. Az utóbbi időben mi is úgy érezzük, nagyon megnőttek az adminisztratív teendők, amelyek a vezető oktatók idejét nemcsak a kutatástól, de az oktatásra való egyetemi szintű felkészüléstől is elveszik. A nehézségek mellett hangsúlyozni kívánjuk, hogy a ph. doktori képzés megszervezése viszont rendkívül hasznos. Annak a jelöltnek, aki a három évet ambícióval, szorgalommal és vezetőjének pozitív támogatásával, pl. külföldi tanszékekre való küldetésével tölti el, szinte egész további pályafutására, szakmai fejlődésére és érvényesülésére kihatással lesz. A három év alatt a jelöltben kialakulhat az az igényesség, hogy saját értékeit nc csak környezetéhez, hanem a tudomány nemzetközi szintjéhez mérje. Ezt a posztgraduális képzési formát kívánatos lenne megtartani és tovább fejleszteni. A ph. doktori fokozat megszerzéséhez a legtöbb esetben ugyan a három év nem elegendő, elérhető viszont, hogy aki szorgalmas munkával töltötte el, belátható időn belül a fokozatot megszerezze. MOLNÁR BÉLA Geológus, a földtudomány doktora, a Szegedi József Attila Tudomány Egyetem Földtani és Őslénytani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének több választási cikluson át alelnöke, ill. elnökségi tagja. A Dél-Alföld szikes állóvizeinek kutatásában elért eredményei úttörő jelentőségűek. A Hidrológiai Közlönyben rendszeresen publikáló szakíró. (Szakmai működésének leírását legutóbb 1996. évi 5. számunknak 271. oldalán közöltük).