Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

103 A hazai szikes élőhelyek kutatásának áttekintése és a jövő feladatai Szabó András DATE. Talajtani és Mikrobiológiai Tanszék, Debrecen Nagy sótartalmú talajokkal, köztük a szikesekkel a Föld legkülönbözőbb pontjain (E-D Amerika, Afrika, Ausztrália, Ázsia, Európa) találkozhatunk. Európában, elsősorban Franciaországban, Spanyolországban, valamint Németországban (Elzász) fordulnak elő kisebb-nagyobb foltokban ezek a talajok. A volt Szovjetunióban (európai és ázsiai részén) és Magyarországon viszont igen nagy területet foglalnak el a szikesek. Ezek nagysága hazánkban 1.000.000 hektárra tehető. Valószínűleg a fenti adatok ismeretében hangsúlyozta egykor Naumann (1932), hogy elsősorban Magyarország és Szovjetunió kutatóinak feladata az itt található sajátos és jellegzetes élőhelyek kutatása. Hazánkban Treitz (1924), Sajó és Trummer (1934); Szabolcs (1954), Arany (1956) írt összefoglaló műveket ebben a témában. Magyarországon Tessedik Sámuel (1804) volt az első, aki a külföldi kutatókat is megelőzve a sziket (szikeseket) jellemezte és osztályozta. Mint írja: "a székes más fóldncmektől az ő fehér színe, kemény kerge által különbözik, sok sórészt foglal magába, melyet köznyelven Natrum-nak neveznek", (cit.: Treitz 1924. p.3 ). Smaroglay (1939) hidrogeológiai jellegű munkájában a Bugac környéki szikes tavak kialakulásáról ír. Az alkalikus vizek kémiai analízise csak az 1940-cs évektől vált rendszeressé. (Dvihally Zs. és Ponyi 1957ben írt közleményükben Straub János 1934-ben végzett szikes víz vizsgálatait már megemlítik). IVoynarovich (1941) a szikes tavakat már kémiai sajátságaik alapján osztályozta. Az 1950-es években a fellendült szikes kutatás eredményeként Donászy (1953), Nógrádi (1956) és Dvihally(\951, 1960) igen értékes tanulmányokat írt a szikes vizek (tavak) kémiai természetéről és szelektív fény adszorpciójáról. Donászy (1956,1959,1962) a Szelidi és a Velencei tavon végzett vizsgálatain keresztül a felszíni vizek kémiai dinamizmusának néhány érdekes sajátosságát mutatja be. Szépfalusi (1969) a Szeged környéki szikes vizek kémiai analíziseinek eredményeit, tapasztalatait összegzi dolgozatában, míg Ruttkay (1964) kifejezetten a szikes tavak iondinamizmusáról ír. Hazai szikesek biológiai kutatása (botanikai, fitoés zooplankton vizsgálatok) Hazánkban a szikesek botanikai, zoológiai tanulmányozásának kezdete az 1800-as évek végére, illetve azf 1900 évek elejére tehető (pl. Soó, 1933). Ettől fogva a vízi szervezetek elterjedésére vonatkozó tanulmányok, könyvek gyakran térnek ki a szikes vizek élővilágára. Algológiai vonatkozásban Korén, Borbás, Istvánffi, Kitaibel, Francé (ő talajban is) közölnek szikes vizekre vonatkozó adatokat, (cit.: Ponyi 1961). Nagyjelentőségű e témakörben Kol Erzsébet (1930) munkája, aki vizsgálataival új korszakot nyitott a szikes vizek fitoplanktonjának kutatásában. Később tanítványaival együtt rendszeres vizsgálatokba kezd a Szeged környéki (Cserepessori) szikes vizek biológiájának felderítése érdekében (Kiss 1939, 1959, 1960, 1970; Uherkovich 1969,1970). A Szelidi tó planktonikus alga vegetációjának kutatását Hortobágyi (1954) végezte. A zoológusok közül Daday (1893, 1897) közöl zooplankton eredményeket erről a területről. Később Megyeri (1950, 1958, 1959, 1963), Nógrádi (1956), Kertész (1955), Ponyi (1956, 1961), Dvihally és Ponyi (1957), Ponyi és Dvihally (1954), Ponyi és Kertész (1967) kutatásaiból ismerhető meg a Szeged környéki szikes vizek Crustacea és Rotatoria planktonja. A fenti szerzők véleménye megegyezett abban, hogy a szikes vizeknek sajátos, jellegzetes állatvilága van, amelynck kialakulása elsősorban a Na-HC0

3, Na-C0

3 jelenlétére vezethető vissza. Vizsgálataik során több új fajt is leírtak, melyek élete a szikes vizekhez kötött. A Hortobágyi Nemzeti Park fito- és zooplanktonját Csányi és mtsai (1988), Forró (1981), Kertész (1984), Mahunka cd. (1981, 1983), Szujkóné-Lacza ed. (1982) által közreadott dolgozatokból ismerhetjük meg. A Velencei tavon az utóbbi évtizedben Balogh, Bérezik, Gorzó, Gulyás, Felföldy, Lakatos, Padisák végzett figyelemre méltó vizsgálatokat (Gulyás óta azonban senki sem végzett rendszeres zoológiai kutatásokat a tavon!) (A Velencei tó kutatási problémáiról, a tervezett kutatásokról az 1995-ös Velence-tavi Ankéton volt részletesen szó.) A Fertő tó életébe Ambrus, Andrikovits, Bánkuti, Bartha, Bérezik, Dinka, Forró, Kárpáti, Kovács, Lakatos, Padisák, Varga kutatásainak eredményeként tudtunk bepillantani. Rendszeres és szervezett kutatások azonban itt is csak egyes területeken (pl. nádasok) folynak! Protozoológiai vizsgálatok A nagy sótartalmú vizek protozoológiai vizsgálatának megindítása hazánkban idősebb Entz Géza nevéhez fűződik. Vizsgálatai során (1875,1878,1901,1904) részletesen tanulmányozta a tordai és szamosfalvi (Na-Cl tartalmú) sóstavak "ázalag" faunáját. Ezekből a vizekből két új genuszt és nyolc új fajt írt le A Szeged környéki szikes vizek véglényeinek kutatása Gelei József Kolozsvárról Szegedre települése után kezdődött meg. Vizsgálatai során (1929, 1932, 1933, 1935, 1936, 1938, 1939, 1950) három, a tudomány számára is új genuszt és tizenhárom új fajt írt le, és szinte minden munkájában hangsúlyozta a szikesek egyedülállóan érdekes faunája megismerésének fontosságát. Ta-