Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

2. szám - Zsuffa András: A vízgazdálkodás és az esztétika kapcsolatai (Környezeti és műszaki szempontok vízellátó és elosztó rendszerek tervezésénél)

70 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVF. 2. SZ. VIII. képsor Kézművesség és mérnöki műtárgy mbrecen eair.tzimi'ros viíTiszinú-ttl derítő kdehcíj fs AZOK EOClfY EL&'.ÍPEl (TEftVElö: rfLIÍMEfiV, fPllESZ ZStlffA fv tcs technológiájával. A kádár mester készítette vasab­roncs ugyanis megfeszíti a víztől megnedvesedő és ezál­tal kitágulni akaró, teret körítő fadongákat. Megállapíthattuk tehát több vonatkozásban is a ha­sonlóságokat. Ezek igen sok esetben az egyezések hatá­rát súrolják. Föl kell vetni mégis a kérdési, egyáltalán miért is van lényeges különbség a használati tárgy és a mérnöki műtárgy között. A választ a törvényszerű, dia­lektikus fejlődés vizsgálata adja meg. Az ember igényeit egy bizonyos határig ki tudták elégíteni a kisméretű, el­mozdítható, építészeti térben elhelyezhető, tehát az em­beri léptékhez alkalmazkodó használati tárgyak. Az igé­nyek egyre nagyobb növekedésével azonban minőségi változásnak kellett bekövetkeznie. A súly és a nagyság mennyiségi növekedésével elérjük az elmozdíthatóság és az építészeti térben való alkalmazhatóság határait. És e­zen a ponton figyelhetjük meg a hirtelen minőségi válto­zást a használati tárgy és a mérnöki műtárgy között (VIII. képsor). A mérnöki műtárgy súlyánál és nagysá­gánál fogva helyhez kötött lesz és méreteiben eléri, sőt túlszárnyalja az épület méretét, nem berendezési tárgy többé (VIII. képsor). A kehely és a víztorony , a tál és a tartály mutatja ezt a nagyságrendi különbséget (IX. kép­sor). Az évezredekkel ezelőtt kialakult és ősi formájá­ban ma is használt tál, kehely formák tehát - mai foga­lommal élve - mintegy "modell-kísérletei" a nagyméretű mérnöki műtárgyak e csoportjának. Már a múlt században kialakult a vízkezelés techno­lógiája. A technológiai, gépészeti berendezések számára az épület belső terc kezdetben helyet tudott biztosítani. Az igények tovább növekedése és ennek következtében a tisztítási technológia változása miatt a technológiai, gé­pészeti berendezések tovább növekedtek. Ennek során e­gyes elemek, tartályok túlnőttek az épület berendezési tárgyainak méretein, teljesen, vagy félig szabadban ál­lókká váltak és az épület térelhatároló lezárását képezik (X. képsor). Itt ismét könnyen rámutathatunk a nagyság­rendi változás minőségi következményeire. A technoló­gia túlnő az épületen. Az építészet csak a fedett kezelő folyosó formájában jelentkezik alárendelten. A fejlődésnek ez az iránya a szokványos építészeti tervezési munka átértékelését igényli. Az építész ugyanis veszt szerepéből, a víztechnológussal párhuzamosan kell foglalkoznia a külső megjelenés esztétikai kérdéseivel. A környezetvédelem témájához szorosan kapcsolód­nak a fürdők, legfőképpen a világhírű termál-vizűek. E­zek természeti környezetben találhatók és kialakításuk kényes, fontos föladat a környezetvédelem szempontjá­ból. A továbbiakban ismertetünk néhány jellegzetes pél­dát, amely igyekszik megoldani az épített, mesterséges és a természetes környezet harmonikus kapcsolatát. A modern építészet nagy geometrikus formáival, mo­noton rácsszerü ablak osztásaival durva és idegen a ter­mészeti környezetben. Olyan építési formálást kellett ta­lálni, amely ezt a beavatkozást mellőzi. A héjszerkezetek lágy, íves formái jól idomulnak a természeti tájba. A kis méretű, az ember léptékéhez, méretéhez alkalmazkodó díszkutak, szökőkutak már nem érvényesülnek a 8-10 emeletes, előregyártott lakótelepi környezetben. Ezért nagyobb léptékű, az ember számára belső teret biztosító hejszerkezetek építése helyrehozza a hibát, összhangot teremt. Hiszen a beton, a vasbeton héjszerke­zetek ősi formái a természetből vett előképekből szár­maznak. A kagylók, a csigák, a növényi levelek alakja, szerkezete a természet több millió éves építkezésének terméke, jobban mondva teremtményre. Ezek a modell­mintái a nagyméretű héjszerkezeteknek, amelyek védel­met nyújtanak a napsütés és az eső ellen az alájuk húzó­dóknak. Jellegzetes íves alakjuk az ég boltozatába, a he­gyek lankás vonulataiba simul.

Next

/
Thumbnails
Contents