Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Hírek - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1995. október 19-i évi rendes közgyűléséről - A Magyar Geotermális Egyesület megalakulása

Hírek 61 Dr. Joó Ottó Okleveles mérnök. Munkássága elsősorban a mezőgazdasági vízgazdálkodásra, az árvízvédelemre, a tavak szabályozására, e tevékenységekhez kapcsolódó környezetvédelmi kérdésekre terjedt ki. A szarvasi Öntözési Kutató Intézetben új eljárást dolgozott ki a felületi öntözésre és a tereprendezésre. A VIZITERV-nél irányító tervezői feladatkört látott el. Szombathelyen, a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságon fejtett ki - legnagyobb jelentőségű szakmai eredményeként - úttörő munkásságot a vízügyi környezetvédelem területén, s az ő neve is fémjelzi a Balaton védelmére létesített, azóta már lassan a befejezés előtt álló Kis-Balaton-i védelmi rendszer kezdeményezését és megvalósítását. Társaságunknak hosszú évtizedek óta tagja, s a szakma érdekében itt végzett munkája is elismerést vívott ki. Dr. Karádi Gábor A Bolyai János Katonai Műszaki Akadémia elvégzése után fejezte be tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem mérnöki osztályán. Itt kezdte vízügyi tevékenységét, s kutatói eredményeivel szerezte meg a műszaki tudomány kandidátusa, majd a műszaki tudomány doktora fokozatot. A 60-as években külföldön folytatta tevékenységét, s öregbítette a magyar műszaki oktatás és kultúra jó hírét. Mint egyetemi tanár, a hidromcchanika, a vízkészletgazdálkodás, a vízügyi környezeti hatásvizsgálat nemzetközileg elismert szaktekintélyeként fejt ki széles körű munkásságot. Tudományos tevékenységét jelzi mintegy száz, különböző nyelvű szakirodalmi közleménye. 1950-ben lépett be Társaságunk tagjai sorába, s még számos mérnöki egyesületben és bizottságban is dolgozott, gyakran vezetői helyeken. Mint magyar és amerikai állampolgár, egyaránt lehetett volna Társaságunknak akár külföldi, akár hazai tiszteleti tagja is. A magyar tiszteleti tagsággal elnökségünk azt a széles körű hasznos tevékenységét kívánta elismerni, amellyel dr. Karádi Gábor - külföldön élve - megragadott minden alkalmat, hogy segítse a magyar vízügyi oktatást, a magyar eredményeket nemzetközi fórumokon ismertesse. Kálmán Miklós Okleveles mérnök. Munkássága a mezőgazdasági vízgazdálkodás, s ezen belül is elsősorban a nagy öntözőrendszerek tervezéséhez, fejlesztéséhez, és a hazai munkálatok irányításához kapcsolódik. Széles tudású mérnök, aki a vízügyi főhatóságnál irányítói munkakörben dolgozva is igyekezett inkább a háttérben maradva terelni az ügyeket a jobb megoldások felé. Nyugalomba vonulva, s hosszabb időn át külföldi munkákat vállalva, mára munkásságának eredményeit az általa tervezett, vagy irányítása alatt készült művek hirdetik. Több szakkönyv megírásában is részt vett. Társaságunknak régóta tagja, s több szakbizottságban is dolgozott. Elnökségünk hazai szakmai tevékenységének jelentőségét kívánja elismerni a tiszteleti tagsággal. Koch László Oklevelét az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem természettudományi karán, a geológia-földrajz szakon szerezte. Rövid oktatási tevékenységet követően bányageológusként került a pécsi uránérc-bányákhoz, 1980-tól nyugdíjazásáig a hidrogeológiai szolgálat vezetője volt. Munkássága a bányászati hidrogeológia, karsztkutatás, hidrogeológiai környezetvédelem, földtani természetvédelem, az ivóvíz-, hévíz-, illetve a Balaton környéki szénsavas ásványvíz-kutatás területeit öleli fel. Elismert építési és vízföldtani szakértő. Kezdeményezője és szervezője volt a jakabhegyi természetvédelmi terület kialakításának, valamint a Pécsi Bányászati Múzeum földtani kiállításának. Társaságunk munkájába 1968-ban kapcsolódott be, miután már korábban tagja volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak. Mindkét tudományos egyesületnek vezetőségi tagja volt hosszabb időn át. Ezeknek rendezvényein húsznál több előadást tartott, s közreműködött több akadémiai hidrogeológiai, környezet- és természetvédelmi bizottságban is. Major Pál A mérnöki oklevél megszerzése után néhány évig a Budapesti Műszaki Egyetemen a vízépítési műtárgyak hidraulikai kérdéseivel foglalkozott. Rövid időn át volt a Földmunkát Gépesítő Vállalat h. építésvezetője, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kutatója lett. Műtárgy-hidraulikai feladatok után tért át a talajvíz-hidrológia kérdéseire, s mintegy három évtizeden át, nyugdíjaztatását követően is - országos hírnévre és tekintélyre szert téve - e problémakörrel foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a háromfázisú talajréteg, a termőtalaj sajátosságainak feltárásában. Talán a legnagyobb hírre tett szert az az 1975-ben közre adott eredménye, amely szerint a Szigetköz középső és nyugati részén a termőréteg vízháztartása lényegében a csapadéktól, és nem a Dunától függ. Társaságunknak 1952 óta tagja, amelynek munkáját előadásaival, hozzászólásaival és cikkeivel támogatja. Dr. Szigyártó Zoltán Mérnöki oklevelének megszerzése után a Budapesti Műszaki Egyetem I. sz. Vízépítéstani Tanszékén tanársegéd, aspiráns. 1955-től nyugállományba vonulásáig a VITUKI-nál kutató, szervező és vezető beosztásokban dolgozott. Néhány éve saját mérnöki irodát alapított. Fő tevékenysége a vízépítési kutatás és fejlesztés: belvízrendezés, öntözés, hidrológia, hidraulika, üzemszervezés, az utóbbi 20 évben a magyar vízrajz fejlesztése és gyakorlati feladatok megoldása volt. Irodalmi tevékenységét 150-nél több különböző nyelvű cikk és könyv jellemzi. A műszáki tudomány doktora, a BME c. egyetemi tanára. Vásárhelyi Pál díjas. Társaságunk munkájába 1950-től kapcsolódott, s azt előadásaival, tisztségvállalásaival hathatósan támogatta.