Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Papp Ferenc: Gondolatok a Körösök vízrendszerének 1966–1995 közötti árvizeiről

52 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVF. 1. SZ. zek nélkül más LNV-ket és több hazai töltésszakadást jegyeznénk.) Emelkedő LNV-k miatt mindig nagyobb a lakosság árvízi veszélyérzete, s elsősorban az úgynevezett hajdani ártérben élők esetére igaz ez. Hiszen a szabályozás kezdeti szakaszában a terepszint felett 1,5 - 2,0 m-rel levonuló árvízszintek ma már az ott épült házak küszöbszintjénél több méterrel magasabbak. (Ez nem mond ellent a folyószabályozásnak és az árvízvédelmi rendszerek fejlesztésének, de ez tény!) Mivel az árvízszintek a jövőben még tovább emelkedhetnek, a potenciális veszélyforrás tovább nő, a valós árvédelmi biztonságot javító fejlesztések tovább nem halogathatok! Ebbe a mondatba sűríthető bele a decemberi árvíz legfontosabb figyelmeztetése! Szükség- és vésztározás a jövőben A szükség- és vésztározásnak (amely két fogalom nem feltétlenül fedi egymást) a heves vízjárású folyóinkon a jövőben feltétlenül megnő a jelentősége, hiszen: - a meglévő töltéseink anyagát, szerkezetét nem tudjuk,lényegesen változtatni - a töltések állékonyságát az idő előrehaladása és az időjárási viszonyok csökkenthetik, - a korábbi igénybevett szervezetek és a közerő bevonása megváltozott életformánk miatt problematikusabbá vált, - csökkent annak a lehetősége, hogy néhány óra alatt 5-6000 fő közerőt bevonjanak a veszélyeztetett töltésszakasz közeléből. Különösen kritikus helyzetben, amikor a munkabíró férfiakat családjuk kitelepítésének gondja is terheli, - 50-100 ezer földeszsák egyetlen nap alatti beépítésére alkalmas több ezres munkaerő távolabbi községekből való toborozásának és hatékony munkavégzésének kicsiny a valószínűsége, - ugyanakkor töltésnyitáshoz mindig rendelkezésre áll egy-egy dózer és vonóköteles kotró. Ezekkel néhány órán belül biztos a sikeres töltésnyitás. Ennél nagyobb garanciát semmi más nem adhat. (Ne ítéljük ezt maradi módszernek...), - a jól meghatározott nyitási idő, hely és technológia a legbiztosabb garanciája a veszély gyors csökkentésének, végső soron a sikeres védekezésnek, - a tározásos védekezés - mint védekezési módszer - a legolcsóbb és leghatékonyabb az élet-, valamint az ember által alkotott értékek védelmében. Mindezek figyelembevételével - a Körösök természetföldrajzi adottságai között - a szükségtározás, vésztározás nyújtotta biztonság különösen felértékelődik. Vágás Ish'án (1996) szerint: "a vésztározás az án'ízkatasztrófa megakadályozásának utolsó - bár kétélű fegyvere." Magam is vallom, - ha a második élét kiköszörüljük - ennél hatékonyabb és biztonságosabb forma LNV-t meghaladó vizek vagy váratlanul megjelenő töltés-meghibásodás esetére nincs! Felidézem, hogy vésztározás hatására: - 1970-ben 24 óra alatt Szeghalomnál 118 cm-t, Foki-hídnál 110 cm-t, Körösladánynál 98 cm-t, - 1974-ben a Fehér- és Fekete-Körös egyidejű szakadásával Remeténél 10 óra alatt 216 cm-t, Gyulánál 8 óra alatt 170 cm-t, Békésnél 14 óra alatt 215 cm-t, - 1981-ben Antnál 5 óra alatt 165 cm-t csökkent a folyók vízszintje. An'izvédelmi biztonság szempontjából felbecsülhetetlen tapasztalati értékűek ezek a tényadatok! A tározók igénybevételeinek döntéséhez is fontos és megbízható információk ezek. Mindjárt hozzáteszem, csak akkor, ha a tározók üzeme a jövőben jobban fog működni. Ugyanis a vészhelyzetben nem megbízhatóan működő tározó a védelemvezetés számára megtévesztő, és árvízi tragédia forrása lehet. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. A tározó nyitása, helyének, időpontjának és technológiájának meghatározása ezért nem rutin műszaki feladat, - amelyet szabályzatban elő lehet írni - hanem a pillanatnyi helyzet adottságai között, a védekezés más körülményeire is kiterjedő legfontosabb árvédelmi biztonsági intézkedés. Mivel a tározók nyitása kritikus esetekben történik, a lakosság élet és vagyonbiztonságát, a védekezés hatékonyságát ekkor már ez határozza meg, ezért ismétlem, ez a legnagyobb felelősséggel járó döntés, mert a döntésből adódó késedelemnek, vagy tévedésnek a következményei nem tehetők jóvá. Ezért a töltésátvágás elhatározása és a döntés mechanizmusa átértékelendő. Ez a legsürgetőbb és legfontosabb feladat. A tározás és azt követő helyes ítéletű döntések meghozatalához a legmegbízhatóbb segítség a korábbi árvízvédekezések tapasztalatainak összessége. Ezek közül még a negatív esetek is hasznosak, hiszen ezek is figyelmeztető értékűek lehetnek. Gondolataim jövőre mutató összegzése A Huszár Mátyás, Beszédes József, Bodoki Károly és az őket követő mérnök nemzedékek által tervezett és épített védműveknek közel félévszázada mi lettünk az örökösei, értelemszerűen a fenntartói és fejlesztői. Egyben felelősök lettünk a Körösök mentén élő lakosság nyugalmáért és biztonságáért. Ez idő alatt is fokozatosan emelkedett az árvizek szintje, nőtt a tartósságuk, növekedett a töltésekre ható víznyomás és több vonatkozásban kedvezőtlenebbre változott az árvizek természete. Ezért, hasonlóan, mint elődeink, csatavesztések és újrakezdések küzdelmes évtizedei során jutottunk el napjainkig. Hogy közel félévszázad alatt miként sáfárkodtunk a kapott örökséggel, azt majd megítéli az utókor. Magam úgy vélem, hogy századunk második felének társadalmi és gazdasági változásainak vihara között - amit szintén örököltünk - megtettük a legfontosabbat: - javítottuk a védművek műszaki paramétereit, - újszerű védelmi módszerhez nyúltunk a vésztározással, s ezt fejlesztve kiépítettük a szükségtározókat, a térség védelmi rendszerét. Óriási lépés ez, ha onnan nézem, hogy a '60-as évek elején szakmai kiválóságaink elsősorban a "gátvédelemben" hittek és arról publikáltak. Vésztározás, szükségtározás, védelmi rendszerek -