Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
1. szám - Papp Ferenc: Gondolatok a Körösök vízrendszerének 1966–1995 közötti árvizeiről
48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVF. 1. SZ. tozásuktól függetlenül emléküknek is adózom, midőn a közös munkával szerzett tapasztalataimat jobbító szándékkal közreadom. Az elmúlt 30 év töltésszakadásai, töltésátvágásai a lakosság biztonságérzetét kétségkívül csökkentették, hiszen az LNV szintek is kb. 1 m - 1,30 m nagyságrendben növekedtek a legismertebb vízmércéken. Mintha Korbély József mérnök 1916-ban írott figyelmeztetésére emlékeztetett volna a decemberi árvíz is: "...a Körösöknél nem elégedhetünk meg az elért árvízvédelmi biztonsággal, hanem azt fokozni kell." 1. ábra. Helyszínrajzi vázlat a Körösök vízgyűjtőjéről - Nagy György (1975) nyomán A Körösök árvizeiről (1925-1995) A múlt évi árvíz szokatlan időben lepte meg a térség lakosságát és a védekezőket. Megjelenésének időpontja azért nem egyedülálló, mert 1925 karácsonyán is volt árvíz a Sebes-Körösön. Az áradás hevessége, a védekezés tanulsága viszont a korábbi évtizedek árvízi áttekintésére késztet. Elgondolkoztató, hogy a Körösök hazai szakaszán 1925-től negyven éven át nem volt töltésszakadással járó, nagy veszélyt jelentő án'íz, az azt követő harminc év alatt viszont tíznél több töltésszakadás - kényszerű töltésát\>ágás - is volt, az ezekkel járó árvízi elöntésekkel. Ennyi töltésszakadás már számszerűen is sok. (Ez a töltésszakadás-szám ugyan messze elmarad az 1879-ben bekövetkezett 84-től, de töltésszakadásból és a következmények elviseléséből korunkban egy élet alatt már egy is sok). Indokolni lehetne a mostani szakadásokat azzal, hogy változott az árvizek természete: hevesebbek az árhullámok, gyakoribb az LNV-t lényegesen meghaladó vízszintek előfordulása, a folyók alsó szakaszán növekedett az árvízi elöntések tartóssága. Ezek olyan tények, amelyeken változtatni nem tudunk. Egyet tehetünk: az árvízvédelmi művek rendszerét és biztonságát ezekhez mérten fejlesztjük. Ha a Körösök árterében élő lakosság nézőpontjából tekintjük a töltésszakadásokat és az azt követő árvízi helyzeteket, még riasztóbb a kép. Ugyanis a három évtized alatt 15-20 települést - több százezer embert - fenyegetett árvízi veszély. Nagyobb probléma ez, mint ahogy azt korábban szakirodalmunkban, beszámolóinkban bemutattuk. Ellentmondásos ez a jelenség az ezredforduló küszöbén, amikor a szociológusok már a vidék népesség megtartó szerepéről és az életminőségről beszélnek, aKörösök völgyében pedig hol "szerencsén", hol "hajszálon" múlott, hogy városaik, falvaik némelyikének területe nem került ár\'ízi elöntés alá. S ezekről az esetekről máig sem beszélünk hitelesen, elvárható műszaki pontossággal - még szakmai berkekben sem. Kár, mert így homályba vész az a múlt, amelynek tapasztalatait hasznosíthatnánk. Erre szükség is lenne, hiszen az árvédekezés olyan összetett hidrológiai és műszaki ismereteket, tapasztalatokat kíván, amelyeket nem lehet tankönyvből elsajátítani. Ebben különös szerepe lehet a védekezés során szerzett gyakorlati ismereteknek, tapasztalatoknak. Megszívlelésre érdemes az elmúlt harminc év árvizeinek figyelmeztetése és a védekezések letisztult tapasztalatainak hasznosítása, mert azokból - és a decemberi árvíz figyelmeztetéséből - a fiatal árvédekezők számára pénzben ki nem fejezhető, hasznosítható tapasztalatokat örökíthetnénk át. A vízgyűjtőt jól ismerő mérnök véleménye Az 1995. decemberi árvíz is igazolni látszik Nagy György mérnöknek (1975), a Körösök árvízi szakértőjének véleményét: "Mind a fő védvonalak, mind a lokalizációs töltésrendszer többszöri átépítés, bővítés révén ugyan beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, mégis az utóbbi évtizedben történt árvízi események arra utalnak, hogy a rendkívül nagy munkával megteremtett eredmények veszélybe kerülhetnek". Tudományosan megalapozott véleményével mintha a jövőbe látott volna, hiszen a decemberi árvíz valóban egy sorozatnak a része, s csak napjainkig az utolsó esete. Majd követi újabb, amely lehet még veszélyesebb. Az án'ízvédekezőknek ezért a fő védvonalak átvágásának alternatívájára és a szükségtározás eddig fel nem tárt lehetőségeire is fel kell készülniük. 2. ábra Vázlatos helyszínrajz a Körösök 1966. óta létesített szükségtározóiról