Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
6. szám - Scheuer Gyula: Ázsia ismertebb hévforrásai és édesvízi mészkő felhalmozódásaik
374 Ázsia ismertebb hévforrásai és édesvízi mészkő felhalmozódásaik Schcuer Gyula 1126 Budapest, Szcndrő u. 6. Kivonat: Az ázsiai földrész is gazdag különböző genctikájú hévforrásokban, amelyek közül számos rak le környezetében édesvízi mészkövet. Ezek közül 25-öt választottunk ki és ismertetjük őket részben irodalmi adatok, részben pedig helyszíni tapasztalatok alapján, annak érdekében, hogy átfogó képet kapjunk clleijedésükről, típusaikról, továbbá arról, hogy a környezeti adotUágok (domborzat, éghajlat) mennyiben segítik vagy gátolják keletkezésüket A vizsgálatok szerint a mészfclhalmozó hévforrások egy része termálkarsztokhoz kapcsolódik, míg a másik részük aktív vagy már inaktív vulkán izmussal összefüggő hévforrás típusokat képvisel, vagy nagy, mélyreható törésekkel hozhatók kapcsolatba. Megállapítható továbbá, hogy egyes lerakódások hatalmas méretűek. Ez avval magyarázliató, hogy a karbonát kiválás feltételei ilyen helyeken igen kedvezőek, mert a vízföldtani, morfológiai, éghajlati adottságok együttesen, optimálisan elősegítik az édesvízi mészkő képződését. Megfigyelhető még, hogy c hatalmas földrészen majdnem minden klíma-tartományból leírtak mész-felhalmozódásokat. így képződik édesvízi mészkő szubarktikus - örökfagyos vagy magashegységi területeken, trópusi vagy szubtrópusi régiókban, dc ismeretesek kiválások szeiniarid vidékeken is. Kulcsszavak: hévforrás, mészkicsapódás, domborzat, éghajlat Az ázsiai ítildrész is gazdag különböző genctikájú" hévforrásokban és az ezekhez kapcsolódó rcccns édesvízi mészkő felhalmozódásokban. Ezek közül egyesek világhírűek (Törökország: Pamukkalc, Tádzsikisztán: Garm Csasma, Kína: Baishuitai) és jelentős méreteikkel tűnnek ki. Ez avval magyarázliató, hogy az adott helyeken a mészkiválásnak nemcsak a vízföldtani - vízkémiai előfeltételei kedvezőek, hanem az egyéb tényezők is morfológia, éghajlat - a kiválást elősegítik ill. erősítik. A mészfclhalmozó hévforrások genetikailag is változatosak, mert egy részük termálkarsztokhoz kapcsolódik, míg más részük aktív vagy már inaktív vulkanizmussal összefüggő hévforrás típusokat képvisel vagy mélyreható szerkezetekkel van összefüggésben. A rendelkezésre álló irodalom és a helyszíni tapasztalatok alapján a főbb előfordulásokat az alábbiakban ismertetjük. Az 1. ábrán az előfordulások helyét tüntettük fel, az /. táblázatban pedig az édesvízi mészkövet lerakó hévforrások vízföldtani jellemzőit foglaltuk össze. 1. Törökország. Az országban számos hévforrás fakad [Erentöz LTernek Z„ 1969.). Különösen a közelmúltban kialudt vulkánok környezetében lévő hévforrások tűnnek ki magas hőmérsékletükkel, gazdag kén- és gáztartalmukkal. Számos hévforrás rakja le környezetében mészlartalmának egy részét. Ezek sorából elsőként említenénk meg a Bursától keletre Incgöl-nél palcozoós mészkőből fakadó hévforrásokat, amelyeknél jelentős nagyságú édesvízi mészkő halmozódott fel. Ehhez hasonlóan nagy édesvízi mészkő előfordulás van Izmirtől északra Muradiyc-nél is, ahol az utóvulkáni működéssel kapcsolatosan erősen gázos, magas oldott sótartalmú források fakadnak. A világ egyik leghíresebb és leglátványosabb édesvízi mészkő előfordulása Pamukkalc-nál [Schcuer Gy., 1983.) keletkezett. A feltörő, erősen szénsavas, karsztos hévíz hatalmas lejtői tetarátás típusú felhalmozódást hozott létre. 2. Jordánia. A Holt-tengertől keletre, északkeletre fakadnak az ország legismertebb hévforrásai. Ezek közül egyeseket már a rómaiak is hasznosítottak. Az irodalom [Waring G. A., 1965.] Zarga Main-i hévforrásoknál említ intenzív lejtői édesvízi mészkő kiválást. A hévforrások szemiarid éghajlatú környezetben kréta időszaki mészkőből lépnek a felszínre. A közelben negyedidőszaki bazaltok is megtalálhatók. 3. Örményország. A számos mészképző hévforrás közül elsőnek a Dzsermuki-t említjük meg. A hévforrások 2000 m körüli abszolút magasságban fakadnak és nátrium, kalcium hidrogénkarbonátos típusúak és genetikailag a környék negyedidőszaki vulkanizmusával állnak kapcsolatban [Örményország hidrogeológiája, 1971.]. Hatalmas travertínó előfordulás ismeretes Urc-nál, ahol kb. 50 km 2 a kiteijcdése, 30-35 m a vastagaga, és több szintben fordul elő egymás alatt. Ezért megkülönböztetnek pleisztocén, holocén és rcccns travertínókat. Ezek sorába tartozik többek között Ararát város közelében fakadó hévforrásokból képződött édesvízi mészkő is. 4. Irán. Az ország területén fakadó hévforrásoknál több helyen írtak le édesvízi mészkő felhalmozódásokat [Waring G. A, 1965], Jelentős nagyságú forráskúp keletkezeit Zcndan Szulcjman-nál, ahol a forrás 110 m magas, 500 m átmérőjű mészfclhalmozódást hozolt létre. A kúp tetején 35 x 74 m-es nagyságú forrástó alakult ki [Damm B., 1968.]. Az ország északi részén az Elburz hegységben a Dcmanand hegy környezetében Ask város közelében is ismeretesek hévforrások. E részen a völgyben több helyen törnek fel olyan utóvulkáiú genctikájú hidrogénkarbonátos források, amelyek kisebb-nagyobb forráskúpokat hozlak létre.
