Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
6. szám - Zsuffa András: Földrajzi hidrológiai atlasz szerkesztése
356 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ.. Nováky Béla javaslata szerint tehát a vízrendszer szabályosságára a vízrendszer <7, hányadosainak átlagértéke a jellemző, azaz: n, — TT n, <7„ = •=1 "i+1 A teljesen szabályos bináris fa-gráfoknál a gráf oldalhosszai azonos hosszúságúak. Ilyen esetben tehát a IX, Ennek megfelelően számítható a vízgyűjtő-terület különböző kategóriájú vízfolyásszakaszai össz-hosszaiból cz a paraméter minden egymást követő /, i+1 kategóriájú vízfolyásszakaszok össz hosszaiból. így a vízrendszer szabályosságának másik mutatója - trSA h = i+l A vízrendszer szabályosságát ezen átlagérték 2-höz való viszonya mutatja. Az összegyülekezés és a lefolyás intenzitását alapvetően befolyásoló esés viszonyok jellemzésére az egyértelműen számitható mederesés mellett az átlagos terepesést is jellemezni kell, ezt a célt szolgálja a Dubreuil-féle csés-mutató. A Dubreuil-féle esés-mutató a vízgyűjtő legmagasabb pontja és a legalacsonyabb pontja közötti különbség és az egyenértékű téglalap hosszabb oldalának a hányadosa. A számítógépi munka eredményeit a digitalizáló táblával, koordináta-leolvasóval, vagy "egérrel" való betöltés szubjektív hibája mellett az ettől el nem választható méretarány hiba is terheli. Nyilvánvalóan a nagyobb méretarányú, kisebb részletezésű térkép alapján betöltött adatok pontatlanabbak az részletesebbekről levett értékekkel szemben. A terület meghatározás esetében ez a pontatlanság 0 középértékű, a méretaránnyal növekvő szórású, normális eloszlású valószínűségi változó, a hosszak meghatározásánál azonban a részletesebb térképről nemcsak pontosabb, de 1 valószínűséggel hoszszabb (vagy egyenlő) hosszúságot táplálunk be. Ez a szabályos hiba azonban két, vagy esetleg három különböző méretarányú térkép használatával kiküszöbölhető, a három térképről betöltött hosszadatból az 1:1 "térkép" hossz-adatai extrapolálhatók (Szesztay, 1952). A hossz-adatok extrapolálása korrekciós paraméterbe sűríthető, amely korrekciós paraméterrel valamennyi hosszadatból számított érték javítható, és ez a javítás az algoritmusokba beépíthető. Az eredmények hossz-szelvény-szerű ábrázolása A vízgyűjtő-területeknek módszeres feldolgozásánál az eredményeket bemutató táblázatnak jellegzetes struktúrát kell követnie. A íö-vízfolyáshoz csatlakozó mellékfolyó szelvényében jellegzetes hármas rendszer adódik: a fő-vízfolyás adatai a mellékfolyó beömlése fölött, a mellékfolyó, a fő-vízfolyás a mellékfolyó betorkollása alatt. Ezek három táblázatsort adnak. Két mellékfolyó között a közvetlen csatlakozó vízgyűjtők adatai választják el ezeket a hármasokat. Amennyiben a mellékfolyó maga is összetett, akkor a hármas sorok középső eleme maga is e hármas tagozódást követő külön rendszer e táblázaton belül. így a táblázat szerkesztésénél a számítógép az adatok kinyomtatása mellett az adat-betöltést is vezérli. A táblázatok, akár az eredeti hidrológiai atlasz-sorozatban, akár ebben a most bemutatott változatban, mint minden táblázat, viszonylag nehezen áttekinthetőek. A vízgyűjtő-területet a paraméterek térképi ábrázolása mellett ezen paraméterek vízfolyás hossza menti változását mutató hossz-szelvények is jól biztosítják. A vízgyűjtő-terület nagyságának vízfolyás hossza menti ábrázolását, "a vízgyűjtő-terület hossz-szelvényt" már Lászlóffy 1954-ben bevezette. Ehhez hasonlóan nyilvánvalóan a vízgyűjtő-terület valamennyi paramétere hasonló módon ábrázolható. A vízgyűjtő-mutatók additív paraméterei: vízgyűjtőterület nagysága, különböző kategóriájú vízfolyás-szakaszok száma és hossza olyan, forrástól a torkolat felé monoton nem csökkenő lépcsős ábrával ábrázolható, ameiynél a csatlakozó mellékfolyók szelvényében jelentkező ugrás szükségszerűen növekvő. A nem additív elemek, pl. vízgyűjtők kerülete, alak-, esés- és vízfolyás-sűrűség tényezői hossz-szelvényére a priori szabályok nem adhatók meg. Ilyen esetekben a mellékvízfolyások szelvényében jelentkező lépcsők értelme és nagysága magát a mellékfolyót nem jellemzi. Ezért ezeken a hossz-szelvényeken a mellékfolyók adatait, pl. jellemző nagyságú nyilak megrajzolásával lehet bemutatni. Természetesen ezen hossz-szelvények szerkesztésénél kézi munka esetén a véges számú folyó-szelvényben meghatározott értékek között lineáris interpolációt alkalmaztunk. Számítógépek használata esetén gyakorlatilag ez a lineáris interpoláció a végletekig finomítható. Az eredmények felhasználása A vízgyűjtő-terület földrajzi paraméterei és a vízjárás mutatói közötti kapcsolat a kapcsolat vizsgálat eszközeivel, lineáris vagy linearizálható több-változós kapcsolatszámítással könnyen tisztázható. Ehhez ezt a földrajzi hidrológiai szoftvert a regressziós programcsomaggal kiegészített Műszaki Hidrológia szoftverrel össze kell kapcsolni. A műszaki hidrológiai paraméterek mellett a fizikai hidrológia - a mozgásegyenletnek peremfeltételeit modellező - négy idő-invariáns függvénynek, az egység-árhullámképnek, az apadási görbének, a medertranszformációnak és a redukált kisvízi vízhozam hosszszelvénynek a jellemzőivel is összekapcsolhatók. A Nash-féle kaszkád modell egység-árhullámképét leíró /7&,/y>függvénynek megfelelő k darab /j paraméterű lineáris tározójának két paramétere a földrajzi mutatókkal könnyen regressziós kapcsolatba hozható. Hasonlóképpen kellő számú mérceállomás adatának feldolgozásával
