Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
6. szám - Gilyénné Hofer Alice: Nagy tavak együttműködő tározó-rendszerének szimulációs modellezése
342 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ.. 2. 3. 4. A modell működésének bemutatása A modell működésének bemutatása az 1988-1990-cs időszak adatsorainak felhasználásával az alábbi (a 3. fejezetben 1. döntési változatként említett) döntési változatra történik (5. táblázat), melyben az 1990. évi vízigény és tározó adatok, a Balaton és a Kis-Balaton I. tározójának jelenleg érvényes szabályozási vízszint tartománya, valamint az 1988-1990 évi észlelt ill. rekonstruált vízhozam- és párolgásadatok szerepelnek. A szimulációhoz felhasznált adatok közül - az egyes tómedencékrc hulló csapadékot a tóparti csapadékmérő állomások hálózatára szerkesztett Thies* sen-poligonok segítségével lettek meghatározva; - az egyes tómedencék párolgását a balatonszemesi, balatonakaii, keszthelyi és siófoki meteorológiai mérőállomások léghőmérséklet, szélsebesség- és 'evegő telítettségi hiány adatainak havi átlagértékei alkotják; - a vízgyűjtők hozzáfolyás adatait részben mérési adatsorok, részben pedig hidrológiai analógia alapján becsült adatsorok alkotják; - a vízigény, vízfelhasználás és vízvisszavezetés adatokat az érintett VIZIG-ck bocsátották rendelkezésre - a tározók üzemrendjére vonatkozó információkat szintén a területileg illetékes VIZIG-ck szolgáltatták iTUTmiTiTnirn ;md KDE mr n Tr im ii-u,, L mm VtmMiih • M« (IW*) r NT ri Tr nín riT rii ^i TmTrrn 12. ábra. A négy tómedencés Balaton-modell futtatásának néhány fontosabb eredménye A modell működését a néhány fontosabb kimenő adatsort bemutató 12. ábra szemlélteti. Az ábráról leolvasható, hogy a tómedencék közötti vízforgalom egyirányú: az I. tóinedcnce a II. tómedcncének, a II. tómedence a III. tómedencének, a III. tómedence a IV. tómedencének ad át vizet, végül a IV. tómedence felesleges vizei a Sió csatornán keresztül távoznak. Ez előre várható is volt, hiszen a Balatont tápláló vízfolyások közül az I. (Keszthelyi) medencébe torkoló Zalának van döntő súlya. A Zalából érkező vízmennyiség végigvonul a négy medencén: egy része az I. medencében marad, a többit az I. medence "átadja" a II. medencének; ennek egy részét a II. medence "megtartja", a maradékot továbbadja a III. medencének; ennek egy része a III. medencében marad, másik része a IV. medencébe kerül. Amennyiben a Balaton vízszintje túllépné a felső szabályozási vízszintet, úgy a fölösleg a IV. tómcdencéből a Sión keresztül lebocsátásra kerül. Az adott (vízminőségi) szempontjából legfontosabb kimenő adatsorok - az egyes tómedencékben levő vízmennyiségek idősorai - szintén láthatók az ábrán. A modell ezen kimenő adatai képezik majd - a Balatonra kidolgozott - regionális döntéstámogató modellrendszer (Jolánkai, 1993.) többváltozós dinamikus tóvízkészlet és anyagmodelljének bemenő adatait. Ez a modellrendszer magába foglalja a Balaton vízgyűjtőjét és magát a tómedret is. Az ezekben lejátszódó vízmennyiségi és vízminőségi folyamatokat követi nyomon, és ily módon képes megbecsülni különböző döntési változatok várható vízminőségi és vízmennyiségi hatásait a rendszeren belül bárhol. 3. A modellek alkalmazásának bemutatása néhány döntési változat esetére 3.1. Az első modell Az 1981-ben végzett vizsgálatok során (Gilyénné-Doinokos, 1981) a (28)-(32) szerinti szimuláció a hipotetikus tározó térfogatának kellő sűrűséggel felvett értékeire (S k = 0,10 x 10 6 m\ 20 x 10 6 m 3,..., 200 x lo 6 m 3) történt meg, éspedig két változatban: - először a víztáplálás az 50 éves természetes ^adatsorral lett figyelembe véve, - másodszor viszont Xy helyébe á (28)-(32) algoritmusban mindenütt X v - Bj került, ezzel véve figyelembe a Balaton-vízgyűjtőre 1978-ban előrcjelzett, várhatóan csak néhány évig tartó, vízkészlet-gazdálkodási szempontból legkedvezőtlenebb helyzetet. (A szimulációk bemenő adatai megegyeznek a 2.1.4. pontban részletezettekkel (2. ábra), azzal a kiegészítéssel, hogy a Bj adatsorokat is Bárányi (1978) anyaga szolgáltatta.) Az összesen 21 felvett S k tározó-térfogathoz, esetenként X v ésX 0- Bj adatsorral előállított R k és T k eredmény mutatókat, vagyis a vizsgálat fö eredményét a 13. ábra mutatja be Az ábráról pl. leolvasható, hogy - a Balaton-vízgyűjtőn létesítendő tároz6-rcndszer (vagy egyéb vízpótlási megoldás) nélkül a rendszer céljai csak mintegy R = 27 %-os biztonsággal - a bányászat maximális vízkészlet-elvonása idején pedig csak R = 11
