Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

5. szám - Molnár Béla: A szegedi Fehér-tó keletkezése és vízföldtana

MOLNÁR B.: A szegedi Fcliér-tó 271 A sók egyébként uralkodólag nátrium-karbonát összetételuek, de röntgen vizsgálat alapján megállapítható volt, hogy kristályvizük különböző mennyiségű, és így a nátrium-karbonátnak különböző változatai vannak benne jelen. A tó lefolyása D-i irányban történt. lrmédi-Molnár L. (1929) szerint a futóhomok DK-i irányú mozgása miatt a lefolyás azonban egyre keletebbre tolódott, de természetes állapotban mindig Dorozsmától Ny-ra volt. Az eddig vázolt kép a természetes állapotot jelentette. A század első évtizedeiben, és különösen az utolsó félévszázadban az emberi beavatkozás hatására lényeges változások történlek. Már lrmédi-Molnár L. (1929) említi munkájában a halastó kiépítését. Ez később a területnek még fokozottabb igénybevételét jclentellc. A halastavak biztonságos vízellátásához 9 km-es tápcsatorna épült, amelyen keresztül az Algyő feletti Tiszára épült szivattyútelepről a Tiszából kapják a vizet. Az édesvízzel táplált szikes ló így elveszítene eredeti szikes jellegét Lefolyását ma a Dorozsmától K-re kiépített mesterséges csatorna biztosítja, amely a Maty-éren keresztül D felé a gyálaréli Holt-Tiszával köti össze. Közben a Maly-éri evezőspálya vízszükségletét is ezen a csatornán keresztül biztosítják. Az átalakítások miatt a szikes élővilág táplálékbázisa megváltozott, így az erre települő életközösség is lassan átalakult. A halastavak már a mocsári és mélyebb édesvizeket kedvelő fajoknak a biolópját tcrcmlcllék meg. A téma kidolgozását az OTKA T 014895 sz. pályázata segítette. Irodalom Baunert J. (1936): Az elsó alföldi palcolit-lelef - Dolgozatok a Magy. Kir. Ferenc J. Tudományegyetem Antropológiai Intézetéből 12. pp. 1-7. lrmédi-Molnár L (1929): A szegedi Fehér-tó - A Szegedi Alflldkutató Bizottság Könyvtára 111. szakosztály Közleményei 6. sz. Szeged pp. 3-24. Krolopp E. - Sümegi P. - Kuli L. - Herlelendi E. - Kordos L. (1996): Szcgcd-ÖUialom környéki löszképződmények keletkezésének paleoökológiai rekonstrukciója - Földtani Közlöny (nyomás alatt) Miháltzl. (1966): A Tisza-völgy déli részének vízföldtana - Hidrológiai Közlöny 2 sz. pp. 74-90. Molnár B. (1980a): Hiperszalin dolomilképzödés a Duna-Tisza közén Földtani Közlöny 110.1. pp. 45-64. Molnár B. (19801)): Geokémiai és üledékképződési folyamatok a DunaTisza közi szikes tavakban - Hidrológiai Tájékoztató, pp. 32-35. Molnár B. - SzónokyM. - Kovács S. (1981): Recens hiperszalin dolomitok diagcnclikus és litifikációs folyamatai a Duna-Tisza közén Földtani Közlöny 111. I. pp. 119-144. Pécsi M. (1967): A löszfcltárások üledékeinek genetikai osztályozása a Kájpál-medencébcn - Földrajzi Értesítő 16. 1. pp. 1-9. Tóth J. (1963): A Theoretical Analysis of Groundwater Flow in Small Drainage Basin -Journ. ofGeophysical Research 68. 16. pp. 47954812. Tóth J. (1971): Groundwater Discharge: A Common Generátor of Diverse Gcologic and Morphologie l'hcnomena - Bulletin of International of Scientific Hydrology 16. 1. 3. pp. 7-24. A kézirat beérkezett: 1996. november IS. Közlésre elfogadva: 1996. november 27. MOLNÁR BELA Geológus. a szegedi József Attila Tudomány Egyetem Földtani és Őslénytani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. 1956-bm szerezte oklevelét Szegeden. 1974-ben lett a földtudomány kandidátusa, 19B4-bcn - a Duna-Tisza közi tavak keletkezese, fejlődéstörténete és hasznosítása témakörben - a földtudomány doktora. Kutatásai a Nagy-Alföld vízföldtanával, a negyedidöszaki képződmények ciklusos felépítésével, és azok vízföldtani jelentőségével foglalkoznak. Ujabban a Kiskunsági Nemzeti Park szikes tavainak kutatását folytatja. Közel 100 tudományos cikke, négy kiadást megélt tankönyve, több egyetemi jegyzete jelent meg, szakkönyvek társszerzője volt. A Magyar Hidrológiai Társaság központi cs területi szerveinek egyaránt volt tisztségviselője, jelenleg a Szegedi Területi Szervezet alelnöke. Eredményes szervezői cs veztlői munkát végzett a Dél-Aüüld tavainak megtekintései cclzó tanulmányutak és tudományos ülésszakok két évtized óta folvó megrendezéséből. Hydrogeologv and development of Laké Fehér Molnár, B. Abstract: Laké Fehér in the vicinity of Szeged town is among the first designated a protected area in Hungary. In recent times major projects were implemented in the surroundings, which lend importance to explore the geology, the development and hydrology of the laké and the surrounding area. The laké has developed on alluvial loess soil. The sand covered perimeter of the elevated plateau between the Danube and Tisza rivers extends lo the NNW of the laké, whence windblown sand was deposited in the llolocene era over the alluvial loess. The SSE boundary of the laké consists of loess mounds förmed by windblown sand which feli on the sand dunes flanking the branches ofthe Rjver Tisza before the last glaciation period W3. these still cmerge above the surrounding terrain. Originally, the laké collected surface runoff, groundwater seeping under pressure from the Danube-Tisza plateau lowards llie depression and retaincd receding floods on the River Tisza. Evaporation has resulted in higher slats concentrations and, in tum, alkalinization. The laké area has been subdivided inlo fish ponds, to which compensation water was introduced from the River Tisza, the originál alkaline character of the laké was changed by the freshwater leading to the evolution of new biotopes. Keywords: hydrogeology, limnology, nature conservalion.