Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
1. szám - Szító András: A Tisza üledéklakó életközösségének változása az első adatoktól napjainkig
SZÍTÓ. .: A Tisza fl le dck Jakó életközösségének változása A Dunán, Törökbccscncl megépített vízlépcső duzzasztja a Tiszát. Ennek következtében csökkent a víz oxigén telítettsége, az ammónia koncentrációval együtt nőtt a víz biológiai oxigén igénye. A zooplanktonban a kerckcsférgek (Rotatoria) faj- és egyedszáma nőtt. Főleg az uralkodó fajok egyedszám növekedése volt nagy mcrtckű. Az üledékfaunát az Oligochacták (Naididae, Tubificidac) 10-16 faja képviselte. A Limnodrilus hofmeisteri, Isochaela michaelseni és a Brartchiura sowerbyi fajok egyedszáma megnőtt, amely a lassúbb vízmozgással és ennek következtében az üledék szervcsanyag tartalmának növekedésével hozható összefüggésbe. A duzzasztómű működése előtti időkben, 1977-ben a Branchiura sowerbyi nevű faj még nem is fordult elő ezen a gyűjtőhelyen. A halfauna is megváltozott. Kevesebb lett a kecsege, több a ragadozó hal és a ponty, általánosan csökkent az egyéb halfajok egyedszáma (Fujin, 1989). Az 1990-1992 között végzett komplex vizsgálatok alapján az oldott oxigén mennyisége tovább csökkent, az üledék szervcsanyag tartalma nőtt. Az ülcdcklakó Oligochacták egyedsűrűsége már drasztikusan csökkent, amely az üledék és víz határán jelentkező oxigénhiányra vezethető vissza már a Tiszában is (Djukic és munkatársai, 1994). Az 1983-1987 közöli a Tisza egyik holtágában, a jugoszláv folyószakaszon végzett vizsgálatok alapján kiderült, hogy abban igen erős az eutrofizáció, amelyet a Limnodrilus hoffmeisteri, Limnodrilus claparedeianus, Limnodrilus udekemianus, Potamothrix hammoniensis fajok jellemeztek. Ezt a folyamatot kifejezetten mutatta, hogy az 1983-ban 100 egyed/m 2 és 0,5 g/m 2 biomassza 1987-ben 5500 egyed/m 2 és a biomassza 17 g-nál több volt (Djukic, 1989). A szervcsanyag gyors ütemű felhalmozódást a Limnodrilus hoffmeisteri domináns fajjá válásával mutatták ki (Djukic és Maletin, 1989; Djukic és munkatársai, 1993). Az 1985. évi hossz-szelvény üledékfaunájában az Oligochaeták és a Chironomidák domináltak. Az Oligochaela egyedsűrűség a Chironomidákénál nagyobb volt. A 14 Oligochacla faj közül a Tubifex nevaensis fordult elő csak a sodorvonal térségében, a Limnodrilus fajok és a Branchiura sowerbyi a parti zónában. A 21 Chironomida faj közül a Chironomus fluviatilis, Harnischia fuscimanus és a Polypedilum nubeculosum volt domináns. A magyar faunára 7 új faj fordult elő. Az utóbbi években az Oligochacla fajok száma csökkeni a Tiszában, míg a Chironomida fajok száma nőit, amelynek oka az állóvizet kedvelő fajok megjelenése lehet. Az erősen szennyezett Sajóban és a Zagyvában csak Oligochacták éltek. Az ipari és a háztartási szennyezések halasára a Tisza gerinctelen faunája csökkent (Szító és Botos, 1989). Két alföldi tájegység gycplársulásain élő csigák állatföldrajzi viszonyainak összehasonlítása alapján vált ismertté, hogy a gyeptársulások klímajellcgének megfelelően a pusztai jelleget a kontinentális faunakörök jelzik (ponlo-pannon, kelet-nyugat-szibériai, kaspi-szarmata). A gyepzáródással és nedvesedéssel más-más faunakörök részaránya nő meg. A tiszai-Alföld - a kontinentális elemek túlsúlyával - gazdagabb csiga fajokban, mint a Duna-Tisza köze. Ez utóbbi tájegység differenciáló köre a Quercion frainctto (Bába, 1989a). 27 Az 1986. évi hossz-szelvény során 22 puhatestű faj került elő a Tiszából és mellékfolyóiból, ezek közül 20 faj a kiskörei tározó területéről. A magyarországi Tiszaszakaszra két csiga faj: a Lithoglyphus naticoidcs és a Valvata naticina, és egy kagyló faj, a Pisidium amnicum volt jellemző. A korábbi években a Lithoglyphus naticoidcs mindig domináns volt, a Valvata naticina pedig csak ritkán fordult elő. Nőtt a Pisidium amnicum dominanciája. A korábbi evekhez viszonyítva az Unió nembe tartozó kagylók egyedszáma is nőtt. A kiskörei tározóban a három leggyakoribb csiga faj a Valvata piscinalis, Valvata naticina és a Lithoglyphus naticoidcs, a kagylók közül pedig a vándorkagyló (Dreissena polymorpha). A Valvata piscinalis a Tározó egész területén, míg a Valvata naticina elsősorban a Tiszában és mellékvízfolyásaiban fordult elő tömegesen. Az Unio-fajok és az Anodonta anatina a vártnál alacsonyabb egyedszámban kerültek elő (Bancsi, 1989) A gyöngyvirágos tölgyes Tőscrdő csigacgyütteseinek összetételét vizsgálva kiderült, hogy állatföldrajziig ezek kontinentális ubikvisla, holoarktikus és turkcsztáni faunakörökbe tartoznak, tipikusan pusztaiak. A tavasztól-őszig történő szezonális változások okai összefüggnek a talajvízszint süllyedésével (Bába, 1989 b) Fraxino-Alnetum, Molinetum coeruleae, Alopccuretum pratensis növénytársulások csiga közösségét vizsgálva - a tavaszi és a nyári-őszi együttesek között a Fraxino-Alnetum, Molinetum coeruleae társulásokban különbség volt. A száraz Alopecurctum növénytársulásban tavaszi, nyári és őszi faunaképet lehetett megkülönböztetni, amely a jellemző fajok népessége alapján történhet meg. A különböző élőhelyeken ugyanazok a fajok más időben szaporodnak. A nedvességben különböző élőhelyek együtteseinek változékonysága a kiszáradás hatására csökken. A száraz, időszak a szaprofág elemek számára kedvező, ezért uralkodóvá válnak. Állatföldrajzi értelemben a szárazság a holoarktikus elemek nagy tűrőképessége miatt ezek túlsúlyához vezet (Bába, 1990). Az 1979. évi eredmények A kevéssertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) egyedsűrűsége négyzetméterenként 35-45 között volt a Szamos feletti Tisza-szakaszon. Hasonló képet mulatott a Szamos torkolatvidéke és az alatta lévő tiszai szelvények is. A 4. szelvénytől a korábbi egyedsűrűség több, mint kétszeresére nőtt és a minták többségében 100-200 egyed volt a jellemző. Kiugróan magas, négyzetméterenként 1000-2730 egyedszámot a Lónyai csatornában (6. szelvény), Tiszaíiired körzetében (23. szelvény) és a Szeged utáni Tisza-szakaszon (38. szelvény) találtunk (I. ábra). A/. árvaszúnyogok (Chironomidac) lárváinak egyedsűrűsége a Sajó fölött a Tiszában 10-20 egyed között volt, a Sajó torkolata fölötti szelvényben azonban 50 egyedre nőtt, a Sajóban, ennek torkolatvidékén 5-10 egyedre csökkent, dc a mellékfolyó torkolata alatt a Tiszában ismét 50 egyed körüli értékeket találtunk. Kiugróan magas egyedszám volt Kiskörénél, a Zagyvában, ennek torkolatvidékén, a Marosban és Szeged térségében (/. ábra).
