Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

4. szám - Kereszturi Péter: A vízellátó hálózatok műanyagai

KERESZTÚRI P. . A vízellátó hálózatok műanyagai 229 kadmium, króm. Valamint specifikus vizsgálatok történ­hetnek fenolok, aminők, formaldehidek, lágyítók és vi­nil-klorid monomerek kimutatására. Minden esetben vizsgálni kell az áztatóvíz organoleptikus tulajdonságai­nak változását, vagyis a víz ízét, szagát, színét. Ameny­nyiben az a felhasználás megköveteli 80 °C - on, desztil­lált vízben is el kell végezni az áztatásos próbát. Ha az áztatás során bármely vizsgált komponensre nézve a megengedettnél nagyobb kioldódást mérnek, az áztatást friss vízzel meg kell ismételni, így a kioldódás tendenci­ája is meghatározható. A kioldódott szerves-, és szervetlen anyagok megha­tározására a klasszikus analitikai eljárások mellett az u­tóbbi időkben az áztatóvíz összes szerves szén (TOC) tartalmának mérését is bevezették. A nehézfémek, szer­ves anyagok, lágyítók, vinil - klorid monomerek kimuta­tása speciális eljárásokkal és eszközökkel történik (Sa­laczné, 1981). A kiértékeléskor a kioldódott anyag dimenziója lehet mg/l, vagy ahogy ezt a Német Egészségügyi Hivatal (BGA) álláspontja mutatja mg/m 2 d 4.2. Az eredmények higiéniás értékelése Az értékelést a magyar ivóvízminősítő szabványban előírt határértékek figyelembevételével végzik. Nehézfé­mekre - amelyek mérgező anyagok - vonatkozó határér­tékeket a 12. táblázat mutatja be (Salaczné, 1981). A műanyagból kioldódó nehézfémek értékelésénél tudni kell azt, hogy a legtöbb fém long-term hatású, az­az a szervezetben kumulálódva fejti ki egészségkárosító hatását. Ez különösen az erősen toxikus ólomra és kad­miumra vonatkozik. A csővezetékek esetében kell a legszigorúbban eljár­ni, mivel a csövek alkotják a vízzel érintkező összfelület nagyobb hányadát, míg a szerelvények, csőkötő idomok, tömítőanyagok csak a tört részt képviselik. A felület tér­fogat arányát figyelembe véve megállapítható az, hogy a kisebb átmérőjű csövek - amelyek a hálózaton többség­ben vannak - esetében kell az előírásoknak szigorúbbnak lenni, hiszen itt a relatív koncentráció jóval nagyobb le­het (Salaczné, 1981). A legkritikusabb vízhigiéniás a szempontból a PVC cső, mivel az ólom - szulfát, ólom - sztearát stabilizáto­rokból ólom oldódik ki, valamint monomeije a vinil ­klorid, amelynek mennyiségét 0,1 ppm alatt kell tartani. KPE csövek közül azok felelnek meg leginkább a köve­telményeknek, amelyeknek polimerizációja sugárzással történik. Jóval kedvezőtlenebb a tulajdonsága azon poli­etilén csöveknek, amelyek polimerizációját kémiai úton végzik (Salaczné, 1981). Ezen kívül a higiéniás minősítésnél mindig figyelem­be kell venni az időfaktort is. Nem mindegy ugyanis az, hogy a víz egy adott felülettel mennyi ideig fog érintkez­ni (lásd: bekötővezeték, végág-hálózati vezeték, gerinc­vezeték). 5. Ellenállóképesség vegyszerekkel és egyéb köze­gekkel szemben A termoplasztokikus polimerek oldódása lassú, két részből álló folyamat: az oldószer-molekulák diffúziója először gél állapotot hoz létre, majd a tökéletes szolvált­ság elérése után a gél szétesik, polimer oldat keletkezik. Egyes esetekben azonban csak duzzadás jön létre, oldat nem keletkezik. Az oldhatóság szabályai: - Az amorf, töltés nélküli polimerek csak kémiailag és szerkezetileg hasonló oldószerekben oldódnak. - Az oldhatóság csökken, ha az oldandó polimer mól­súlya nő. - Az oldhatóság csökken, ha a polimer kristályossági foka nő, ezért a kristályos polimerek csak a kristályok olvadáspontja feletti hőmérsékleten oldódnak. Az oldószereket három csoportba osztjuk: - aktív oldószerek, - látens oldószerek, - hígítószerek. Az aktív oldószerek diszpergáló hatású csoportokat tartalmaznak, és erős szolvát burkot alakítanak ki A látens oldószerek csak egy másik oldószerrel képe­sek oldó hatást kifejteni. A hígítószerek oldó hatással nem rendelkező anya­gok, amelyek az oldószerekkel minden arányban oldatot képeznek, és az oldószer-polimer oldathoz hozzáadhatok az oldott anyag kicsapódása nélkül {Kovács et al., 1979). 5.1 Poliolefinek ellenállóképessége A poliolefinek apoláros kémiai természetüknél fogva rendkívüli mértékben vegyszerállók. Ellenállnak sók, savak, lúgok vizes oldatainak még nagy koncentráció és 60, illetve 100° C hőmérséklet esetén is. Poláros, szerves oldószereknek (alkoholok, ketonok, éterek, észterek) szobahőmérsékleten ellenállnak, maga­sabb hőfokon esetenként duzzadnak bennük Alifás-, a­romás és klórozott szénhidrogének általában már szoba­hőmérsékleten is duzzadást, szilárdságcsökkenést okoz­nak, magasabb hőmérsékleten ez fokozódik, sőt kis mér­tékű oldás is bekövetkezhet. Erősen oxidáló hatású sa­vak (tömény salétromsav, óleum, krómkénsav stb.) és a szabad halogének megtámadják a poliolefineket. A következő táblázatban (13. táblázat) néhány gyak­ran alkalmazott anyaggal szembeni ellenállóképesség látható KPE és PP csövek esetében. A itt található ada­tok 60 napos, mechanikus terhelés nélküli vizsgálat e­redményei (Tiszai Vegyi Kombinát, 1993). 12. táblázat Elemek Határérték [mg/l] Kadmium Cd 0,005 Ólom Pb 0,05 Cink Zn 1,0 Bárium Ba 1,0

Next

/
Thumbnails
Contents