Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

4. szám - Császár József: A Rajna folyó vízminőségi viszonyai – az Európához való csatlakozás csapdái

202 111DKOI.ÓGIAI KÖZI.ÖN

Y 1996 76. JiVF. 4. SZ. vezetett szennyvizek mennyiségét. A Rajnát terhelő anyagáramai nem katasztrofálisak. A budapesti szennyező anyag tömegek - a vegyipar speciális komponenseit kivéve - nagyobbak! Az 1966-1988 és az 1979-1988 évi trendekből az Emschcr vonatkozásában mégis le kell vonni egy komoly tanulságot. Hiába van pénz, a mai szennyvíztisztítási technológiák alkalmazásával sem válnak elfogadható felszíni vízminőségűvé az ipari és kommunális szennyvizekkel túlterhelt kisvízfolyások! Ha egy vízfolyást valóban védeni óhajtunk a szennyezésektől valamilyen cél érdekében, akkor nem elég a szennyvíztisztítókat megépíteni, a tisztított szennyvizeket más vízgyűjtőre kell átvezetni (Zala, Ráckevei/Soroksári-Dunaág, stb.) Az 1979-88 évek átlagainak trendjeit (<V. cs V. táblázat) azért mutatjuk be, hogy igazolódjék: már a közepesen szennyezett folyónál sein olyan könnyű látványos javulásokat elérni. A koncentrációk már csak ott csökkentek számottevően, ahol a korábbi tevékenységek még nem vezettek eredményre. Unnék számunkra az a tanulsága, hogy nekünk e téren aligha terem babér. Az, hogy egy nagy folyó tragikusan elszennyeződik - hírértékű. Ha a víz minőségét megjavítják - a hír végig szárnyalja a világot. Ha ű^y 100 - 200 l/s vízhozamú patakkal történik mindez, teljes az érdektelenség. Mi (sajnos) nem voltunk és nem vagyunk olyan gazdagok, hogy egy nagyobb folyót sikerült volna elszennyeznünk, bár felvízi szomszédaink ezt néha megtették helyettünk. így szennyezést kaptunk, de a dicsőség majd az övék! A Rajna 1979-88 évi trendjei mellett a Duna 7 szelvényében számított trendeket (Rajka, Almásneszmély, Szob, Budapest felett és alatt, majd Baja és Hercegszántó) is bemutatjuk. A Rajna vízminősége a szerves szennyezettség csökkentésének eredményeként látványosan javult, és a nitrát-nitrogén koncentráció kivételével tovább javul. A terhelések hatása azonban a hossz-szelvényben még mindig szembetűnő. A Duna kémiai oxigénigénye már a rajkai szelvényben nagyobb volt az 1979-88 közötti időszak átlaga alapján, mint a Rajnáé a német-holland határon. Ezt szlovák, illetve az osztrák (Rába, Lapincs, Pinka, Répce, Lajta) "segítséggel" még 4 g/m' (23%!) koncentrációval növeljük is. Az oldott oxigén azonban a két hazai határszelvény között közel stabil, a biológiai oxigénigény csökken, az ammónium és nitrát-nitrogén tartalom csökken, az ortofoszfát-foszfor mennyiség (valószínűleg némi "analitikai segítséggel"!) szintén csökken. Itt látványos javulást csak a felvizi országok - Bajorország, Ausztria - vízminőségvédelmi tevékenységei eredményezhetnek. (Ez egyébként 1988 után be is következett!) II. Ásványi só szennyezések Az ásványi só szennyezésekről általában A Rajna ásványi só, és az azt összetevő anionok és kationok terheléseiről, ezek koncentráció idősorairól az információink a korábbi komponenseknél léngegesen szerényebbek. Ennek a fő oka az, hogy vizsgálatukra kisebb súlyt helyeznek, hisz a felszíni vizek ásványi összetevőinek a koricentrációi mélyen alatta maradnak a vízhasználatok által megköveteltnek A víztestben mozgó só tömegek igy anélkül megsokszorozhatok, hogy ez a vízhasználók érdekeit különösebben sértenék. A Rajna vízgyűjtőjén az előbbiek nem vonatkoztathatók a kloridionra, ennek töménysége már olyan értékeket ért el, hogy már-már ízleléssel is észlelhető. A kloridion terhelés 1885-1987 közötti növekedését szemlélteti a Rajna Vízgyűjtő Ellátó Vállalatainak Nemzetközi 1890 1910 20 30 1.0 50 60 70 80 90 6. ábra A klorid-ion terhelés évi középértéklének változása a Rajna folyó német-holland határszelvényében A Rajna természetes - 50 kg/s = 4320 t/nap - kloridion tartalma már 1885-35 között • megháromszorozódott, 1987-ig pedig hétszereződött. E problémakört érdemes volt részletesebben tanulmányoznunk, mert itt tettenérhető az érdekek egymásnak feszülése, megfigyelhető a közösségi érdekeket képviselő vállalatok sokirányú erőfeszítése, s a "nagyok", a tőke impertinenciája. A Rajna vízminőségének védelmére alakult Nemzetközi Szövetség évkönyveiben már a napi gyakoriságú mérések eredményeiről is beszámol, s a környezetvédelemmel kapcsolatos tanulmányok mindegyike foglalkozik a klorid szennyezés tarthatatlanságával. A tőke nyugodt. Szakértői szerint: "Az Alsó-Rajna sótartalma a 60-as évek közepétől az érintett körzetben 160-230 mg C171-rel nőtt (éves átlag ). ízleléssel alig észlelhető és kisebb, mint a Wcseré, az Elbáé vagy az Emsé". Vagy: "Az alkáli fémsók és alkáli földfémsók nem távolíthatók el a szennyvízkezelő üzemben". A tőke nyugodt. Impertinens szakértői szemrebbenés nélkül "hazudják az igazat": nem megoldható! Hazugság ez, mert a gyermek is tudja, hogy van megoldás: a fordított ozmózis, ioncsere, kifagyasztás, desztilláció, stb, hogy ma már tengervizet is sótalanítanak! De mégsincs megoldás, mert ezen eljárások a termék árába beépítve úgy megdrágítanák azt, hogy az kiszorulna a piacokért folytatott "nemes" versenyből. Nem kellene mást tenni, mint bezárni a sóbányákat, megszüntetni a konyhasó elektrolízist, megszüntetni a klórozott szerves anyagok gyártását, s.i.t., s a Rajna a kloridiontól mentesülne. Csakhogy, mit csinálna több tízezenyi elbocsátott