Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

3. szám - Molnár László: Svaiczer Gábor, a reformkor nagy bányászmérnöke

189 Svaiczer Gábor, a reformkor nagy bányászmérnöke Molnár László Bányászati Múzeum, 9401. Sopron, Pf. 145. Kivonat: Svaiczer Gábor bányamérnök, fö-kamaragróf kiváló személyisége a magyar műszaki történelemnek, kimagasló alakja a reform-korszaknak, akinek műszaki, szervezési intézkedései egy évszázadig, helyenként még messzebb is előnyösen hatottak a magyar bányászat és kohászat fejlődésére. A selmeci akadémiai felsőoktatásban betöltött szerepével a hazai földtani és vízföldtani képzést is előre vitte. Kulcsszavak: műszaki történelem, bányászat A 19. század első fele a nagy történelmi felfedezések korszaka. A történettudósok szinte mindenütt buzgón közölték a középkori bullákat, alkotmányokat, krónikákat és ezek eredményeként minden népnél föléledett az új büszkeség a régi hazára. A népek nemzetekké válásának korszaka ez. A történészek ezeket az évtizedeket a reformkor korszakának nevezik. A reformkor haladó jellegű, a múlt folyamatosságával gyökeresen nem szakító társadalmi-politikai változásokkal kezdődött, de ezek az országok többségében átcsaptak a nemzetek függetlensége érdekében vívott harcokba. A világtörténelemben Napóleon üstökös-szerű pályafutásának kora, melyet 1815 után a Szentszövetség időszaka követett, ez a megegyezés, melyet Európa uralkodó házai kötöttek saját népeik haladó mozgalmai elfojtására. Ám a nemzeti függetlenség érzése sokkal erősebb volt, mintsem azt erőszakos módszerekkel, elnyomással ki lehetett volna irtani. A 19. század első fele elszigetelt függetlenségi háborúk sora Görögországban, Belgiumban, Spanyolországban, a dél-amerikai kontinensen és számos felkelés, megmozdulás kora a lengyel és olasz földön. Amíg Európa népei reformok kicsikarásával, vagy fegyverrel a kezükben a nemzeti függetlenségükért küzdöttek, azalatt a világot, melyben éltek, tökéletesen megváltoztatta egy sor találmány, amely a 18. század még otromba gőzgépét az ember legszükségesebb és legértékesebb rabszolgájává tette. A második ipari forradalom kora ez az időszak, melynek legfontosabb technikai találmányai, Fulton gőzhajója (1807) és Stephenson vasútja (1824) egyszerre kitágították a világot, ugyanakkor időben közelebb hozták egymáshoz az országokat. A mágneses indukció felfedezése (1831) megnyitotta az utat az elektromosság ipari felhasználásához: Galvani (1737-1798), Oersted (1777-1851), Ampére (17751836), Arago (1786-1853) és Faraday (1791-1867) korszaka ez. Megszületett a marógép, a gyalugép, a külpontos befogású esztergapad, az ejtőkalapáccsal való kovácsolás, a gőzkalapács és az aratógép. Mindezekről gyorsabban szerez tudomást a világ Morse távírója révén (1837). A technika alkalmazásának elterjedése azonban nem hozta meg a jólétet a nemzedéknek, amely tanúja volt annak, hogyan váltja fel a postakocsit a vasút. A javak elosztásának igazságtalansága a reformkor, a második ipari forradalom végére nem, hogy megoldódott, hanem még jobban elmélyült. Owen és Louis Blanc szocialisztikus kísérletei után a korszak végén jelent meg Marx és Engels kiáltványa, melyben valamennyi ország munkásait felszólították, hogy egyesüljenek az igazságos politikai és gazdasági rendszabályok megvalósításáért. Magyarországon a reformkor sajátos viszonyokat talált. A magyar nemesség, mint annyiszor történelmünk során, a kiváltságait összekeverte a nemzet szabadságával. Elsősorban a reformok bevezetésével kapcsolatos adózástól félve - mely adómentesség a korabeli Európában már kizárólag csak a magyar nemesség privilégiuma volt - maga is elhitte, hogy a nemzeti sérelmek bántják. Csak az arisztokrácia legjobbjai, mint a világlátott Széchenyi István, Wesselényi Miklós és társaik döbbentek rá hazájuk elmaradottságára. A Kárpátok övezte medencében az 1815 és 1845 közötti időszakban számtalanszor szembekerült egymással a kor két nagy eszméje: a függetlenség és a társadalmi haladás. A magyar "parlag" nehezen mozdult. Városaink inkább felduzzadt falvakhoz hasonlítottak, semmint a nyugati ipari-kereskedő városokhoz. A több százados török és német uralom eredményeként az ötven magyar "szabad királyi város" lakossága 1828-ban együttesen 400 ezer lakost tett ki, miközben Bécsben 333 ezer ember lakott. Az ország nagy részét árterek, mocsarak, rosszul kihasznált legelők foglalták el, és a megművelt földeken is kezdetleges módszerekkel gazdálkodtak. A reform-országgyűlések, melyeket 1825-től kezdve a nemesség kikövetelt az uralkodóháztól, egyben a huzavonák színterei is. Ebben a nehéz harcban őrlődött fel Széchenyi István, akit a "legnagyobb magyar" mellett a kor "egyik legnagyobb európai" reformere cím is megilletne. A reform korszak második felének nagy alakja Kossuth Lajos. Gazdasági célkitűzései, megegyeztek Széchenyiével, de a fejlődés legfőbb akadályát közjogi helyzetünkben látva az elsődleges célként - király személyének közösségén kívül - az Ausztriától való elszakadást, önálló vámterület kialakítását és a magyar ipar vámokkal történő védelmét követelte. Milyen volt a helyzete a magyar bányászatnak és kohászatnak a reformkorban? A Kárpát-medence ércekben gazdag hegységei a 19. század elején már egyre szűkebben adták kincseiket. A középkori és kora-újkori kedvező fekvésű, táróművelésű.