Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

3. szám - Bartha Lajos: A reformkori felmérések műszerei

184 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ.. A hazai használatban, akár csak a szintező és egyéb műszerek esetében, itt is a bécsi, kisebb számban a német gyártmányok uralkodtak. Úgy látszik kedveltek voltak az 1824-ben alapított Kraft-cég készítményei, emellett azonban néhány szépen megtervezett (Reichenbach típusait utánzó) Chr. Star ke, utóbb Breithaupt-féle (Kassel) teodolit is felbukkan. E műszerek osztott körei általában 15-20 cm átmérőjűek, ezüstre vésett, 20 perc (egyik-másik műszernél 10 ívperc) élességű osztással. A leolvasás itt már nóniusszal történik, többnyire 1 ívpercre. Már a szögbeosztás finomsága is megköveteli, hogy a leolvasás nagyítóval, illetve mikroszkóppal történjen. Hazai gyakorlatban kevés példa van az oktánsok, szextánsok, tükörkörök alkalmazására. Ezeket a műszereket általában a földrajzi szélesség és hosszúság közelítő pontosságú mérésére használták. Érdekes módon, annak ellenére, hogy a magyarországi földmérők nem nagyon használtak ilyen műszereket, néhány oktatásra használt példány a XVIII. sz. közepéről, végéről több gyűjteményben is fennmaradt. A Sárospataki Kollégium Múzeuma, valamint a Debreceni ev. ref. Kollégium Egyházművészeti és Iskolatörténeti Múzeuma is őriz egy-egy nagy méretű Hadley-típusú demonstrációs oktánst. A mérnöki gyakorlatban - mint már említettük Bogdanich Imre Dániel kapott felméréseihez Hadleyoktánst. Lipszky János nagyszabású Magyarország-térképének díszítő rajzán ott látjuk az oktánssal napmagasságot mérő geodétát - talán magát Bogdanichot (Mappa generális Regni Hungáriáé ... Pesthini, Anno 1806). Általánosságban tehát azt látjuk, hogy a hazai felmérések műszerezettsége nagyjából megfelelt az európai színvonalnak. Ebből a szempontból nagyon jelentős a nagy folyamfelmérések kezdeményezése, amely a legkorszerűbb és legjobb minőségű műszerek beszerzését kívánta meg. Némi elmaradást talán csak a teodolitok elterjedésénél tapasztalhatunk, bár a ránk maradt adatok szerint az 1840-es években már ezek is általános használatban voltak. A megmaradt példányok arra utalnak, hogy a legtöbb műszert bécsi műhelyekből rendelték: Viogtlandertöl, Star ke lói, Kraftiól. Ennek oka nyilvánvalóan az Ausztriában székelő főhatóságok befolyása mellett a viszonylagos közelség volt. Magyar tervezők és műhelyek Az osztrák és német gyártmányú műszerek mellett eléggé szép számban maradtak fenn olyan eszközök, amelyeket hazai műszerészek állítottak elő. Kétségtelen, hogy a nagyszabású felmérésekkel jelentkező műszer igény a hazai finomműszer gyártást is fellendítette. A megmaradt példányok pedig határozottan cáfolják a hazai ipar elmaradottságáról elterjedt nézeteket. A térképező és folyam-felmérő munkák a találékony mérnököket újabb műszer típusok tervezésére, és a használatban levő eszközök tökéletesítésére is ösztönözte. A reformkorból ránk maradt írások arról tanúskodnak, hogy a hazánkban működő néhány finomműszerész, és az új gondolatokkal előálló mérnökök között jó együttműködés volt. Műszerek készítésével, mint említettük, órások, ötvös mesterek is foglalkoztak. De már a XVIII. sz. utolsó harmadában is működött hazánkban olyan finomműszerész, aki kimondottan tudományos eszközök gyártásával és javításával foglalkozott. Rössel Tamás (Thomasius) jezsuita, majd a rend feloszlatása után világi pap. 1762ben Bécsben tanult felsőbb mennyiségtant, három évvel utóbb Nagyszombatban az egyetemi csillagvizsgáló igazgatójának adjunktusa. Itt már elsősorban a csillagászati műszerek gondozása, javítása volt a feladata. 1777-ben az Egyetemmel együtt őt is Pest-Budára helyezték, ahol továbbra is mint az egyetem műszerésze működött. Rössel nemcsak javítgatta a földérő és csillagászati eszközöket, de készített is egyszerűbb műszereket. Az Orsz. Műszaki Múzeum egy szép, pontosan kivitelezett szögtárcsáját őrzi (Szent-Iványi, 1971). Feltehetőleg az Institutum Geometricum mérnöki gyakorlatai számára gyártott ilyen jellegű eszközöket. De "külső megrendelésre is dolgozott", például a sárospataki Református Kollégium csillagászati távcsövének okulár-mikrométerét is ő készítette (Bartha-Jablonczay, 1957). 1781-től Egerben élt. A m. kir. Egyetem szolgálatában dolgozott Stejfen I. műszerkészítő is a XIX. sz. elején (talán Rössel utódaként). Szép kivitelű távcsöves vonalzója arról tanúskodik, hogy a maga korában korszerű műszerek készítésérc is vállalkozott. Ugyancsak az Egyetem műszerészeként működött a német származású Nuss Antal Ferenc, aki az 1840-es, 50-es években már magas igényeket is kielégítő precíziós eszközöket is gyártott (Szent-Ivánvi, 1971). A Műszaki Múzeum egy kis méretű, de pontos zsebszintczőjét és egy távcsöves vonalzóját őrzi. Nuss számos, kisebb-nagyobb berendezést készített .Jedlik Ányos útmutatása alapján is; a múlt század közepén gyártmányait a hazai mérnökök a bécsi Voigtlánderé fölé helyezték. Önálló műszerkészítő cég volt a Haurant-műhelv Pesten. Gyártmányaik az 1820-as években tűnnek föl. "F. C. Haunrant" felirattal. Később Michael Haurant. illóbb Haurant Mihály név alatt "Mathematikai Instrumentum Készítő"-ként közölt hirdetést a Magyar Kurír 1820. évi 25. sz. -ban. Haurant komplett mérőasztalokat árusított (dioptrával és szintezővel), 450.- forintért. Emellett más műszerek egyedi gyártására is vállalkozott. Haurant. úgy látszik, szívesen dolgozott egyik-másik magyar mérnöknek, újonnan tervezett műszere prototípusának elkészítésében, de a korabeli hírlapokban és folyóiratokban (pl. Társalkodó, Tudományos Gyűjtemény, stb.) is jelentkezett. Ugyanott felbukkan egy-egy alkalmi műszerész. így Raisz Károly a már említett "hodometron" elnevezésű útmérőjét "Lang János elmés Órás Mester" készítette el (Késmárkon?) Érdekes módon sem Lang, sem más műszerkészítők nem szerepelnek a magyarországi órás-céhek tagjai között. A műszer-tervezők és -tökéletesítők közül itt csak néhány kiemelkedő nevet említünk. Huszár Mátyásról tudjuk, hogy nemcsak kiváló mérnök volt, de elsőként használta és javította a Woltmann-szárnyas vízsebességmérőt. Újszerű szintező műszert szerkesztett, különleges beállító csavarral (Károlyi, 1976). Ugyanebben az időben (1812 körül) tervezte szextáns-szerű szögmérő tükör-műszerét gr. Teleki Ferenc (1785-1831), a cs. k. székely huszárezred hadnagya (a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár alapítójának fia). (Woicichowski, 1932, p.