Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
3. szám - Deák Antal András: Tudósok és művészek Luigi Ferdinando Marsigli szolgálatában
166 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ.. sigli kéziratai között meg is találtuk. A térképek egy csaknem nyomdakész Magyarország-leírás elején találhatók. Ez a John Stove angol kutató által "Phantom history of Hungary"-nak 4 3 nevezett könyv különös módon pl. Szerbiát, Bulgáriát is a Magyar korona országai között tárgyalja. 2. Már május 12. előtt felkereste őt egy bizonyos Schirndorf nevezetű úr. aki Szavojai Jenő megbízásából Bécsbe hívta őt. 3. Müllernek tetszett a gondolat, és mindjárt meg i" s indokolta, miért hajlik az ajánlat elfogadására: Ha Marsigli úgy döntene, hogy a Duna-szekciók rézbe metszését arra a bécsi Pfeffcrre bízná, aki a Danubius Geográfiai kötete számára készített munkájával már bizonyított, akkor ő Bécsben a munkát helyben felügyelhetné, és ha kell. a metszőnek segítségére lehetne. (Arról nem esik szó, hogy pontosan mit végzett PfefTcr.) Az 1704. esztendőből egyetlen levelet sem találtunk a nürnbergiektől. I ~05-ből is csak egyet, azt is olyan valakitől, akinek a nevével korábban nem találkoztunk: Johann Heinrich Müllertől. aki a Bécsbe távozott Joh. Chr. Müller testvérének mondja magát 4 5 A levél elején egy korábbi, január 23-án keltezett levelére utal, melyben Marsiglit arról értesítette, hogy Eimmart elhunyt. Az új helyzetben Marsigli - "kincseit" nyilván az elkallódástól féltvén -. azonnal elrendelte, hogy csomagolják holmijait össze, és azokat adják át Löffelholz bárónak: "ígv miután a 300 flórénál már korábban kifizetted, a hátra lévő 485 flórénál pedig február 14-én Löffelholz bárótól megkaptuk..., minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy érclemezeidet. maradéktalanul mindet, az egyéb jegyzetekkel és kéziratokkal egyetemben Löffelholz bárónak sértetlenül és hiánytalanul átadjuk, ami március 19-én meg is történt. Kicsit késtünk, aminek az oka a következőkben re/lett: hátra volt még bizonyos szövegeknek és néhánv betűnek a lemezekre való vésése, melyeket Eimmart halálát közeledni érezvén, Fleischmann úrnak adott át befejezésre. .." A következő lemezek vártak még arra, hogy a szöveget rájuk véssék: a viza boncolás ábrája és a gombák közül a XXI., XXII.. XXIII. XXVII.. XXVIII. A munkával Fleischmann el is készült, csak nem akarta kezéből kiadni. Azt a 25 florénát ugyanis, melyet Löffelholz erre a szándékra előtte adott, Fleischmann úgy vette, hogy ő azt a korábbi munkákért kapta. Ezért addig a lemezeket nem volt hajlandó kezéből kiadni, míg biztosítékot nem kapott arra vonatkozóan, hogy ezért még külön megkapja járandóságát. Ezért ők 10 flórénál Fleischmann számára megelőlegeztek. Eimmart már halott volt ugyanis, a levélíró testvére (Joh. Chr. Müller) Bécsben, így más választásuk nem volt... Egyébként az összes olyan dolgot, melyet nem kellett rézbe metszeni, úgy. ahogy kapták, vissza is juttatták. Azt gondolják hát. hogy Marsigli kívánságának teljes mértékben eleget tettek. Eimmart tehát haláláig dolgozott a művön, azt azonban, hogy mit végzett, pontosan nem tudtuk meg. A 300 floréna és a 485 floréna nagyon nagy pénz. amiből arra következtethetünk, hogy nem csekély munkáról volt szó. Az azonban nyilvánvaló, hogy 1 703-ban, Joh. Chr. Müllernek Nürnbergből való távozásával nem szűnt meg a munka, társai egészen 1 705-ig dolgoztak a Duna-monográfián, és a lemezek, kéziratok - legalábbis egy részük - csak ezután kerülhettek Itáliába. II. rész. Olasz, magyar és más nemzetiségű tudósok Marsiglihoz írt levelei A nürnbergi társaság mellett az olasz mestereknek jutott a legnagyobb feladat a Danubius Pannonico-Mysicus előkészítő munkálataiban. A legjelentősebb megbízást a bolognai Francesco D. Maria Francia kapta 4 6. Levelében Eimmart és Müller is megemlíti, hogy az "Ásványok" kötetét Itáliában vésik. A mester nevét azonban nem árulják el. Lelio Trionfettitől tudtuk meg. hogy a metszeteket látva ismeretlenül is Francia művészetének adózott csodálattal Müller" 1. Arról is van adat. hogy Marsigli 100 lírát fizetett Franza (sic!) -nak 4 8. Bolognában a Bibliotheca Universitariaban őriznek egy 3 kötetbe foglalt metszet-gyűjteményt, melyet maga Francia állított össze életművéből 4 9. Ezekben a kötetekben - ékes bizonyságul a fentebb mondottakra -. elszórva, ahogy méretük alapján hely kínálkozott -. be-beragasztott Francia egy-egy Danubiusillusztrációt is. Trionfettinak - aki úgy tűnik, lánckapocs volt Marsigli és Francia között -, az 1703. április 19-i levele szerint Marsigli nagyon meg volt elégedve a küldött nyomatokkal 5" Az Archivio di Stato-ban (Bologna) kimutatást találtam 1723-1727 közötti időszakból Marsigli kiadásairól 5 1. A kifizetések arról árulkodnak, hogy a kéziratot Bolognában másolták a nyomda számára, a metszetek készítésében pedig római, páduai és valószínűleg holland mesterek is közreműködtek. A Duna-monográfia vonatkozásában nem jelentéktelen azoknak a szerepe sem. akik csupán tanácsaikkal, gondolataikkal segítették Marsiglit a mű megírásánál. Anélkül, hogy teljes képet akarnánk róluk nyújtani, csupán jelzés szerűen, néhány nevet közülük is megemlítünk: Marsigli számos értékes tartalmú levelet kapott Cassinitől csillagászati kérdésekről. Trionfettitöl természetrajzi kérdésekre vonatkozóan és Ciuglielminitől. Ezen utóbbi pl. két levelében le is ra/zolta a víz sebességének mérésére szolgáló kvadránst. (Tudjuk, hogy Marsigli a Tiszán is és a Dunán is végzett vízsebesség-méréseket. melyek adatait a Danubius VI. kötetében közölte.) A Magyar Monarchia területéről is voltak informátorai. Ez különösen a magyar tudománytörténet számára fontos, hiszen Marsigli gyakorlatilag egy 150 éve három részre szakadt, a török háborúk által szétzilált országban keresett és talált tudósokat, akik ismereteit az országról gazdagították, pontosították. Azok a nyugati leírások és térképek ugyanis, melyek Nyugat-Európában Magyarországról napvilágot láttak, számos tévedést, esetenként politikai motivációjú hamisítást tartalmaztak. Marsiglinak igénye volt arra, hogy a provinciális kérdésekről az adott terület legjobb ismerőitől szerezze be ismereteit.
