Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
3. szám - Fejér László: Beszédes József – a reformkor egyik kiváló társulati mérnöke
143 Beszédes József - a reformkor egyik kiváló társulati mérnöke Kejcr László Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény 1054. Budapest, Alkotmány u. 27. Kivonat: A 18 század társadalmi-gazdasági, műszaki és államszcrvezcti viszonyai csak lassán fejlődtek abba az irányba, amely az ország felemelkedéséhez reális alapot adhatott volna. Az ország jelentős területe a hazai folyók árterületéhez tartozott. így ki volt szolgáltatva a gyakori árvizeknek - amelyek a terület mocsárvilágát állandósították. A hazai vizek rendezése ügyében az udvar és a nemesi vármegyék - máskor egymással igencsak ellentétes - érdekei a 19. század első felében egybeestek, és az annyiszor tervezett, de a szándékok eltérése miatt legtöbbször hamvukba holt vízi munkák előtérbe kerültek A vízszabályozások ügyét erőteljesen pártfogol ó József nádor személyes közbenjárására 1810 szeptember 11-én megalakult az első magyarországi társulat, a Sárvíz Csatorna Társulat. 1819-ben e társulat "igazgató vízmérője" már Beszédes József. Beszédes vizekkel kapcsolatos tevékenységének alapelve volt, hogy nem elegendő a folyó és vizek kártételeinek elhárítására korlátozni a vízszabályozási munkákat, hanem a nemzet gazdasági felemelkedése érdekében a vizek minél teljesebb körű hasznosítására kell törekedni Az 1819-ben a filozófia doktori címét elnyert Beszédes József szakírói tevékenysége a körülötte dúló szakmai viták ellenére nagyban hozzájárult a magyar műszaki tudomány 19. századi fejlődéséhez, a magyar szaknyelv kialakulásához. Az alig néhány évvel korábban megalakult Magyar Tudós Társaság (a Magyar Tudományos Akadémia) 1831ben tagjai sorába választotta. Személyében ő az Akadémia első mérnök tagja. Beszédes nyelvmagyarító törekvéseinek szép példája az a több száz tételből álló szógyűjtemény, melyet a készülő "mathematikai-müszótár" számára állított össze 1834ben. Beszédes József pályájának igazán aktív korszaka az 1820-1840 közötti évekre esett. A magyar reformkor egyik legjellemzőbb műszaki képviselője volt. Minden figyelmét a magyarországi vizek szabályozása, a nagyobb folyók csatornázása, víziútjaink kiépítése kötötte le. Saját tevékenységét értékelő mondatai: "Bátorkodom hinni, hogy a vízhasználatra három üdvös dolgot találtam föl. és hoztam életbe, úgymint: víz-osztó épület új tervét, víz-eröveli nagybani munkáltatás rendszerét, és a t. vármegyék kegyes bizodalniuk megnyerése által a közrehatás útját vízi technikánkban ... Tetteim nyilvánosan állván, ha érdemesek, vívják ki hasznosságuk által jövendőre is állandóságukat és dicsőket". Kulcsszavak vízügyi történelem, vízszabályozás, vízgazdálkodás, vízi társulatok.. A társulati mozgalom kezdetei Ha meg akarjuk érteni a kort és a kor által támasztott társadalmi-gazdasági igényt, amely Beszédes Józsefnek és társainak életre szóló feladatot jelentett, akkor nem tekinthetünk el a magyar mezőgazdaság állapotában és szerkezetében bekövetkezett jelentős változásról, amely lényegében a napóleoni háborúk idején vált közvetlenül is érzékelhetővé. A 18. század társadalmi-gazdasági, műszaki és államszervezeti viszonyai csak lassan fejlődtek abba az iránvba. amely az ország felemelkedéséhez reális alapot adhatott volna. Az ország jelentős területe a hazai folyók árterületéhez tartozott, így ki volt szolgáltatva a gyakori árvizeknek - amelyek a terület mocsárvilágát állandósították. A vizek szabályozását - a királyi kamara számára - elsősorban a vízi utak kiépítése jelentette. A Temes-Bégacsatorna és a 18. század végén megépített Ferenc-csatorna mellett felvetődött a két nagy magyarországi folyót összekötő másik mesterséges víziút, a Duna-Tisza-csalorna eszméje is. amely aztán évszázadokon át elő-előtűnt a különböző gazdaságfejlesztő programok részeként. A századvég országon kívüli háborúi - különösen a napóleoni háborúk - által keltett gabonakonjunktúra nemcsak a termőterületek kiszélesítésének (így az ármentesítések, lecsapolások gondolata népszerűsödésének). hanem a kereskedelmi szállítások fő vivőereinek: a víziutak fejlesztésének is kedvezett. Azt is látni kell azonban. hogy a konjunktúra elodázta a - nyugat-európai értelemben már akkor is elavultnak tekinthető - feudális termelési viszonyok reformját. Nem véletlen hát, hogy a konjunktúra elmúltával a 19. század első felében egyre élesebben vetődött fel a reformok kérdése. "Hazánkban a' teherszállításnak szörnyű drágasága, magát a' tehernek az árát csaknem felülhaladván, a' kereskedőket a' jószágnak vételétől egészen elijeszti: s azért is mi tulajdon fáradságunknak gyümölcsét se' helyben el nem adhatjuk, se' pedig másuva az eladás" pi;iczára nem vihetjük. így nem kapva érettük pénzt, kénytelenítettünk azokat magunk elföcsérleni! Mennyire meghűl ez által szorgalmatosságunk..." Vedres István szavai' érzékeltetik azt a történelmi helyzetet, amelyből egyedüli kiútként a hazai folyók hajózhatóságának (szabályozásának) biztosítása és az időszakosan, vagy állandóan vízzel borított területek ármentesítése és lecsapolása kínálkozott. Az udvar és általa vezérelt kamarai pénzügyi kormányzat a hajózás elősegítését közfeladatnak tekintve, már a 18. század végén lépéseket tett a nagyobb folyók szabályozási terveinek kidolgozására és a munkálatok megkezdésére. Az ármentesítések, lecsapolások és vízrendezések végrehajtása viszont alapvetően az abból hasznot húzó birtokosra hárult. A korábban elszigetelten és nem átfogó jelleggel végzett "regulázások" gyakori kudarca az érintett birtokosok összefogásának irányába hatott Mindezek mellett egyéb - antropogén hatások következtében beálló - környezeti feltétel-módosulások is időszerűvé tették a vízszabályozások dolgát.
