Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
2. szám - Kiss Gábor: Települési hulladékok lerakódombjainak csurgalékvizei – a mennyiség és miőség időbeli változása és összefüggése a csapadékvízviszonyokkal
120 ———————————— kezdeti szakasza a csurgalékvíz megjelenésétől 8 hónapig tartott, majd az 1972. októberi ugrásszerű változást követően a reakciók intenzitása 3 hónap múlva, 1973. januárban érte el a maximumot. Itt tehát a csurgalékvíz megjelenésétől a bomlási folyamatok csúcspontjának eléréséig 11 hónapra volt szükség, míg a Georgia Institute of Technology kísérleténél ez csak 8 hónapot vett igénybe. Az eltérés magyarázata az éghajlati viszonyok különbözőségében és a kísérletek kivitelezésében rejlik. Georgiában ugyanis az évi csapadékmennyiség a kaliforniainak közel kétszerese, ráadásul itt a hulladékra kezdetben jelentős mennyiségű vizet is öntöttek. 15. ábra San Francisco (California) csapadék-eloszlása A kaliforniai csapadékviszonyok részben igazolják a csurgalékvíz-minőség alakulását. A 15. ábrán San Francisco csapadék-eloszlását mutatjuk be (Péczely Gy., 1984). Látható, hogy igen kevés nyári csapadék után szeptember-októberben következik be jelentős ugrás, ami a januári maximumhoz vezet. Összevetve a 14-15. ábrákat, észrevehető a görbék szeptember-január közötti szakaszának hasonlósága. Ennek oka, hogy a száraz nyár után hirtelen megnövekvő csapadékmennyiség a bomlási folyamatokat meggyorsítja, ami a csurgalékvízben ugrásszerű szennyezőanyag-növekedést jelent. A megelőző tavasszal lehullott csapadék valószínűleg annyira megemelte a csurgalékvíz-hozamot (erről sajnos nincsen adatunk), hogy az ellensúlyozta a bomlás kezdeti fázisában lévő hulladékból kikerülő szennyeződés növekedését. A tetőpont elérése után viszont az egyre kevesebb csapadék ellenkező hatást vált ki: a lebomlási reakciók csökkenő intenzitása ellenérc a kis vízhozam fenntartja a magas szennyezettségi szintet. Ugyanez megfigyelhető egyébként a georgiai kísérlet esetében is, ha az atlantai mérőállomás csapadék-adatait ábrázoljuk (16. ábra). A görbe egy szakasza (októbertől márciusig) itt is nagyon hasonlít például a 3. ábra KOIgörbéjére. Amennyiben az adott időszakok egymásnak megfelelnek - ezt rendelkezésre álló adatok híján csak HtDROIjÓGlAl KÖZLÖNY 1996.76. ÉVF. 2- SZ. feltételezzük - az ok-okozati összefüggések nyilván az előzőkhöz hasonlóan magyarázhatók. 16. ábra Atlanta (Georgia ) csapadék-eloszlása Az elmondottak alapján három lényeges következtetés adódik: 1. A bomlási folyamatok kezdeti szakaszában még viszonylag kevés szennyező anyag keletkezik, ezért ekkor a hulladékot érő csapadék növekedése a csurgalékvíz hígulását okozza, a csökkenő csapadékmennyiség pedig koncentráltabb csurgalékvizet eredményez. 2. A bomlási folyamatok kiteljesedésének szakaszában, a tetőpont eléréséig, a csurgalékvíz hozama és szennyezettsége között egyenes összefüggés van, vagyis a mennyiség növekedése egyúttal a minőség romlásához vezet. A lebomlási folyamatok felgyorsultával ugyanis olyan nagy mennyiségű szennyező anyag keletkezik, ami folyamatos oldott anyag utánpótlást jelent a növekvő csapadék mennyiséggel megnövekedett oldási kapacitás számára is. Ebben az időszakban tehát az újonnan érkező csapadékvíz mindig talál olyan anyagot, amit oldatba vihet, s ezáltal a csurgalékvíz egyre szennyezettebbé válik. 3. A lebomlás végső, hosszan elnyúló fázisában a keletkező szennyező anyagok mennyisége folyamatosan csökken. Ekkor a csurgalékvíz-hozam már jól követi a csapadék eloszlását, miközben a szennyezettség a vízhozammal fordítottan arányos. Mivel azonban a lebomlási reakciók intenzitása folyamatosan csökken, ezért a koncentráció-görbékre ezen a szakaszon a csapadék-eloszlástól függetlenül is lassú csökkenő tendencia jellemző. 4. Összefoglalás A depóniában lejátszódó folyamatoknak, a csurgalékvíz képződésének fontos eleme a hulladékkal érintkezésbe lépő víz, ami egy szakszerűen kialakított, de tetővel le nem fedett depónia esetén döntő részben a csapadékból származik.
