Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

2. szám - Scheuer Gyula: A Budapest–Békásmegyer Kálvária-tetői alsó-pleisztocén édesvízi észkőkúp paleo-hidrogeológiai vizsgálata

SCI1EUER Gy.: A Uudapcst-Uckásmcgycr Kálvária-tctöi édesvízi mcszkökúp 111 A kúpok mészanyaga rendszerint úgy vált ki, hogy vékonyréteg-lemezesség (1 cm-t ritkán meghaladó) jött létre. A réteglapok felső része az esetek döntő többségében "mikro-tetarátás", ami annyit jelent, hogy a lefolyó víz egymástól 2-15 cm távolságra kis, 1 cm magasságot is alig elérő gátacskákat hozott létre (4. kép) amelyeknek lefutása hullámos és 10 - 20 - 50 cm-cn belül összefutva egymásba csatlakoznak. A kis gátacskák egymástól való távolsága íugg a kúp oldalainak meredekségétől. Lapos lejtő esetében az egymástól való távolság 10-15 cm-re csökkenhet, sőt közel függőleges lejtés esetén egymás alatt sorakoznak. A kis gátak mögötti medencékben összegyűlt vízből is karbonát válik ki, ezek idővel feltöltődnek és a gálképződés áthelyeződik. A rétegzettségből ezeknek a gátacskáknak a dinamikus változásai leolvashatók. Amennyiben a kúpok lejtőin a növényzet is megtelepedett, úgy a rétegzeltségi adottságok módosulhatnak és a növényi maradványok lenyomatai is megfigyelhetők. A "mikro-tetarátás" rétcglemezcsség legszebben cgycnletes kis vízclborítottság (vízfilm) és lassú vízmozgás mellett alakul ki. A fentiek alapján, ha egy adott előfordulásnál a kúpforma nem ismerhető fel egyértelműen, de mikrotetarátás rétegzettség kimutatható, és a rétegek minden irányban kifelé dőlnek, valószínűsíthető az édesvízi mészkőkúp kifejlődési forma. 3. A Kálvária-tetői édesvízi mészkőkúp vizsgálata Az előfordulás Budapest északi határánál, a Békásmegyeri öblözet északi oldalán, 220 tszf-i magasságban található, kelet-nyugat irányú gerincet alkotva az Ezüst heggyel, amelytől egy nyereg választja cl. Morfológiailag önálló kúpszerű előfordulás, a terület minden irányba lejt és a megfigyelések szerint nincs kapcsolatban í 11. összefüggésben a közeli édesvízi mészkő kibukkanásokkal (3. ábra). Schréíer Z. (1953) a Budai-hegységi édesvízi mészkő előfordulások ismertetése során a Kálvária-tetőre vonatkozóan azt a megállapítást tette, hogy ott a rétegek minden irányban kifelé dőlnek és "domb" forma ismerhető fel. Az előfordulást azokat a tapasztalatokat, amelyeket az egyes édesvízi mészkőkúpok helyszíni vizsgálata során szereztünk, felhasználva vizsgáltuk meg . A helyszíni megfigyelésnek kedvező lehetőséget biztosított az előfordulás tetején nyitott - ma már felhagyott - kőbánya, amely 10-15 m-es vastagságban táija fel az édesvízi mészkő belső szerkezetét, rétegzettségét és az egyéb keletkezési körülményekre utaló jelenségeket. A bányaudvar keleti részén telepített mérnökgeológiai célú fúrás szerint a mészkövet a feküig lebányászták, mert a feltárt rétegsorban már karbonát anyag nem jelentkezett. A fúrás a feküben az édesvízi mészkő alatt alsó oligocén agyagot tárt fel, amely a környéken igen gyakori és nagy elterjedésben, változó vastagságban a vízvezető triász vagy felső eocén karbonátos kőzeteket rendszerint lefedi. A fúrással a kiemelt helyzetű karbonátos kőzetet, amelyből az édesvízi mészkövet lerakó hévforrások származtathatók, nem sikerült kimutatni. Mivel az előfordulás környezetében a felszínen vízvezető és víztároló kőzetek nem ismeretesek, feltételezhető, hogy azt a feltörés környezetében a kivált mészanyag cltakaija és ennél az előfordulásnál is olyan alulról feltörő, kiemelt sasbérc helyzetű, karbonátos kőzetből származó alsópleisztocén hévforrás volt, mint amilyenek ma a Rómaifürdőnél és Csillaghegynél ismeretesek. Az édesvízi mészkő az előfordulás középső részén eléri a 15 m-es vastagságot Ez az érték a peremek felé fokozatosan csökken. Területi kiterjedése pedig megközelítőleg 400 x 600 m. Az adatokból megállapítható, hogy a hévforrások egy jelentős vastagságú és területi kiteijedésű édesvízi mészkő előfordulást hoztak létre. mit 110 /^rViff n:. i.. í. r „o 3. ábra A Kálvária-tetői édesvízi mészkökúp áttekintő szelvénye. I. Bánya. 2. Vékonyréteg-lemezes mikro-tetarátás édesvízi mészkő. 3. Alsó-oligocén agyag, 4. Feltételezett, kiemelt helyzetű, vízadó triász karbonátos kőzet, 5. Hévízfeláramlás.