Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

2. szám - Scheuer Gyula: A Budapest–Békásmegyer Kálvária-tetői alsó-pleisztocén édesvízi észkőkúp paleo-hidrogeológiai vizsgálata

105 A Budapest-Békásmegyer Kálvária-tetői alsópleisztocén édesvízi mészkőkúp paleo-hidrogeológiai vizsgálata Schcucr Gyula 1126. Budapest, S/.cndrő u. 6 Kivonat: Budapest északi határánál, a Békásmegyeri öblözet felett emelkedő dombvonulatok egyik leggyakoribb közetfélesége az édesvízi mészkő, amelyei az alsó-pleiszloeénben itt fakadó hévforrások hoztak létre. A karbonátos forrásüledékek gyakorisága azt jelzi, hogy ez a területrész különösen gazdag volt hévforrásokban. Az édesvízi mészkő előfordulások alapján 5-6, egymástól független és nagyrészt egyidejű (alsó-pleisztocén) hévforrás tevékenység igazolható. A Pilis hegység délkeleti részén. (l'omáz-Budakalász-Üröm-Békásmcgyer) ismeretes édesvízi mészkövek a vizsgálatok szerint általában kisebb-nagyobb hévforrástavakban képződtek. A tárgyalt Kálvária-tetői előfordulást vizsgálva megállapítható volt, hogy az a köAlanyag kifejlődésben lényegesen eltér a tavi típusú édesvízi mészkövektől. A kőzd vékonyrétegezett és az minden irányban a forrásfeltörés helyétől kifelé irányuló dőlést mutat, továbbá a réteglapok felületén a jellegzetes mikro-tetarátás fonnák könnyen felismerhetők. Az ilyen típusú kőzetkifejlődést az édesvízi mcszkőféleségekcn belül a kúpos formákra jellemző. így a Kálvária-tetői előfordulás a megfigyelt jelenségekből következtetve genetikailag a Budai hegységi édesvízi mészkő előfordulásoknál sikerült a források által létrehozott üledékek egyik érdekes típusát kimutatni, színesítve ezzel az eddigi ismereteket. Kulcsszavak: hévforrások, édesvízi niészkőkúp, mikro-tetaráta, vízkémiai összetétel. 1. Hcvczctcs A Pilis hegység délkeleti részén, Pomáz-BudakalászÖröm-Békásmegyer környezetében számos édesvízi mészkő előfordulás található. Ezeket a pleisztocén különböző időszakaiban a vizsgált területen az ún. északbudai hévforrások - Csillaghegy, Római-Jurdő - ősei rakták le. A karbonátos forrásüledékek gyakorisága (15 önálló előfordulás), nagyobb elterjedésük és vastagságuk azt jelzi, hogy e rész volt egykor az alsó pleisztocén budai hévforrások fő kilépési területe, továbbá a hévforrások erőteljes és dinamikus karbonát képző tulajdonságokkal rendelkeztek. Ezek a megfigyelések valószínűsítik, hogy az akkori vízföldtani viszonyok, továbbá az éghajlati és környezeti adottságok nagy mértékben elősegítették a hévforrásoknál a karbonát anyag kiválását. Az egyes előfordulásokat vizsgálva megállapítható, hogy a mészanyag a legtöbb esetben kisebb-nagyobb kiterjedésű hévforrás-tavakban csapódott ki. Ilyenek többek között a Pomáz: Majdan fennsiki, a Budakalász: Monalovác hegyi és az Üröm: Üröm-hegyi előfordulások. Az édesvízi mészkövek kifejlődési adottságai (rétegzettség, az egyes rétegek horizontális kiterjedése, a rétegek dőlésviszonyai stb) visszatükrözik a keletkezési körülményeket, amelyek között létrejöttek. így a tavi genetikájú édesvízi mészkövek a folyóvízi, lejtői vagy az édesvízi mészkőkúpok egészen más kifejlődési adottságoktól eltérőek. Az egyes előfordulások keletkezés körülményeit és jellemzőit ismerve, paleo-hidrogeológiai viszonyaik tisztázhatók és típusba sorolásuk elvégezhető. Áttekintő helyszínrajz az édesvízi mészkő előfordulások feltüntetésével. 1.Kálvána-lelö. 2.Ezüst hegy. 3.Kálvána-lelö alsó. 4-5.Puszla hegy és környéke. ó.Fetső-hegyi, 7.Szelvény helye