Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Sárváry István: A Ráckevei-Soroksári Dunaág vízminőségének vizsgálata

94 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI A Ráckevei-Soroksári Dunaág vízminőségének vizsgálata Hollósy Miklós Közép-Duna völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség 1088 Budapest, Rákóczi út 41. Kivonat: A Ráckevei-Soroksári Dunaág a magyar Duna szakasz második legnagyobb mellékága, a főág vízállásától függetlenül szabályozható, zsilipekkel biztosított vízfolyás. A szerző összefüggésbe állította az 1968-1993 közötti 25 év rendelkezésre álló, a Dunaág állapotát jelentősen befolyásoló vízminőségi adatait a Duna vízhozamával, s ezek alapján trendszámításokat végzett. Feldolgozása nyomán megállapította, hogy a vízminőség egyes komponensek tekintetében ugyan lassú javulást mutatott, de a jelenlegi állapot fenntartása nem lehet a Dunaág vízminőségvédelmének végleges célja. A jelenlegi helyzet átmeneti, labilis, így további, nagy költséget, és kb. 5-10 éves időt igénylő intézkedések szükségesek a javításhoz, ahhoz, hogy a Ráckevei-Soroksári Dunaág újra betölthesse régi, kedvenc üdülőhely-szerepét a fővárosi szakaszon is. Kulcsszavak: vízminőség, hidrológiai statisztika, trendszámítás, vízszennyezés, eutrofizáció. Bevezetés A Ráckevei-Soroksári Dunaág a magyar Duna-szakasz második legnagyobb mellékága, a Dunából a budapesti déli vasúti összekötő híd alatt, az 1642 fkm szelvénynél ágazik ki a bal parton, majd az 1586 fkm szelvénynél egyesül a főággal. A Dunaág mintegy 58 km hosszú, melyből 11 km a főváros, 47 km pedig Pest megye területére esik. A Dunaág alsó és felső végén torkolati művekkel lezárt, a dunai főág vízállásától függetlenül szabályozható vízszintű vízfolyás. A felső torkolati mű a vízbeeresztő Kvassay-zsilipből, a hajózsilipből és az erőtelepből, az alsó torkolati mű pedig a szabályozható vízleeresztésre is alkalmas tassi hajózsilipből áll. A Dunaág három jellegzetes szakaszra osztható: a felső szakaszon (57-47 fkm) a meder keskeny és sekély, itt rakódik le a vízsebesség csökkenése miatt a Duna főágából bejutó hordalék legnagyobb része, ezért ez a mederszakasz állandó kotrásra szorul. A középső szakaszon (47-22 fkm) a meder kissé mélyebb, széles, nagy kiteijedésű nádasokkal, mellékágakkal övezett. Az alsó szakaszon (22-0 fkm) a meder mély és széles, a nádasok általában csak keskeny szegélyként jelentkeznek, a szabad víztükör ezért nagy. A Dunaág kedvező természeti adottsága, zsiliprendszerekkel biztosított vízforgalma lehetővé teszi a legkülönfélébb vízgazdálkodási feladatok, üdülési, sportolási igények kielégítését. Ahhoz, hogy a Dunaág maradéktalanul kielégíthessen valamennyi hasznosítási igényt, elsősorban a víz minőségének védelme, sőt annak lehetőség szerinti javítása szükséges. A vízminőségi vizsgálatok célkitűzése és az eredmények áttekintése A szerző, vizsgálati munkája során összefüggésbe állította az 1968-1993 közötti 25 év rendelkezésre álló, a Dunaág állapotát jelentősen befolyásoló vízminőségi adatait a Duna vízhozamával, s ezek alapján trendszámításokat végzett. Jelentősen támaszkodott a vizek általános ökológiai vizsgálatára vonatkozó, a vízminősítéssel kapcsolatos, a környezetszennyező vegyületek meghatározását tárgyaló irodalomra és adatokra. A Ráckevei-Soroksári Dunaág vízminőségi állapotát alapvetően három, egymással szorosan összefüggő fő tényező befolyásolja. Ezekkel kissé részletesebben szükséges foglalkozni. A felső szakasz vízminőségét döntően a betáplált Duna-víz minősége és mennyisége határozza meg. A Ráckevei-Soroksári Dunaágat tápláló víz minősége általában "tűrhető" kategóriájú, II. osztályú. A vízminőség a mindenkori vízállás függvényében gyakran ingadozó, de az éves átlagértékek zöme hosszú évek óta stagnál. A tápvíz minőségében lényeges javulás a közeljövőben nem várható, a főváros napi kb. 1 millió m3 szennyvizének kétharmad része a pesti oldalon ömlik, jórészt tisztítatlanul a Dunába. A Ráckevei-Soroksári Dunaág számára tápvíz szempontjából a leglényegesebb szennyvízkibocsátó a Fővárosi Csatornázási Művek ferencvárosi átemelője. Innen napi 300 ezer m3, csak mechanikailag tisztított szennyvíz kerül a Duna sodorvonalába, kb. 7-800 m-re a Ráckevei-Soroksári Dunaág kiágazása felett. Ez az érintett Duna-szakaszt kb. 170 t szervesanyaggal, 4 t ammóniummal terheli naponta. Ennek a szennyvíznek a Ráckevei-Soroksári Dunaágba való bekerülési lehetősége a vízállás függvényében igen változó. A Ráckevei-Soroksári Dunaág felső szakaszán - de talán az egész Dunaágon - jelenleg az aktív vízminőségszabályozás leghatékonyabb eszköze a megfelelő minőségű, de főleg, megfelelő mennyiségű tápvíz biztosítása. A 140 cm-esnél alacsonyabb Vigadó téri vízállásoknál a gravitációs betáplálás megszűnik. Ilyenkor csak szivattyúik) működtetésével, nagy költséggel juttatható frissítő tápvíz a Dunaágba.