Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Gáspár Csaba–Józsa János–Simbierowicz, Pawel: Új szemléletmód a numerikus hidraulikában. IV. Áramlási és transzportfolyamatok Langrange-féle modellezése egyenlőtlen hálók használatával

90 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI nya többlettermelésének hatása azonban lényegesen túlszárnyalja valamennyi felsorolt helyi túltermelés együttes hatását. Az I., II., III. és IV. táblázatokban foglalt adatok összesítését az V. táblázatban találjuk. Ezeknek a termelési és engedélyezési hozamoknak a megadott utánpótlódó hozamokkal való egybevetéséből a következőket állapíthatjuk meg: V. táblázat A karsztvíztermelések összesítése (1000 m3/év) Várható 1992 1993 eng. Északi övezet 2136 1880 1637 Középső övezet 9373 7650 6752 Déli övezet 3315 1958 1880 Bp. vízgyűjtőn belül 14824 11488 10269 Bp. vízgyűjtőn kívül 8758 16540 16824 Teljes vízgyűjtő 23582 28028 27090 A (várható kiegészítésekkel együtt) a jelenlegi vízjogi engedélyek kb. akkora hozam kiemelését teszik lehetővé, mint amekkora az 1951-70 közötti évek átlagosnál lényegesen kedvezőbb utánpótlódása volt. Az 195190 közötti évcsoport - 100 éves átlagnak megfelelő utánpótlódását a vízjogi engedélyek szerint kiemelhető hozam már 1,07-szeres mértékben túllépi. Az 1971-90 közötti aszályos évcsoportban az engedélyezett túllépés mértéke közel 1,2-szeres; a legkisebb utánpótlódású 1990 évben viszont az engedélyezett hozam teljes kihasználása csaknem kétszeres túltermelést eredményez. A teljes vízgyűjtőre vonatkozó, 1992-93 év átlagában megadott tényleges termelés (ami a lencsehegyi bánya vízkiemelését is beleértve 27,56 millió m

3/év volt) az 1951-90 évek - 100 éves átlagnak megfelelő utánpótlódásánál már 1,25-szörös túltermelést jelentett. Az utóbbi két év tényleges termelése az 1971-90 közötti évcsoport utánpótlódásához viszonyítva 1,37-szeres, az 1990 évi utánpótlódáshoz képest pedig 2,2-szeres túltermelést eredményezett. A jelenlegi, csökkent mérető budapesti vízgyűjtő tényleges termelésének vizsgálatakor az utánpótlódást - mint azt az előző fejezetben említettük - a felére zsugorodott beszivárgási felületnek megfelelően a teljes területre számított érték 50 %-ával kell figyelembe venni. Az 1992-93 évi termelés átlaga (10,88 millió m

3) az 1971-90 évek utánpótlódásához képest itt 1,09-szeres túltermelést jelentett, viszont a legkedvezőtlenebb, 1990 évi (6.2 millió m

3/év-et kitevő) utánpótlódáshoz viszonyítva az 1992-93 évek termelése 1,75-szörös túllépést jelentett. Modelfuttatásí eredmények A dorog-lencsehegyi bányák vízemelése - a bányászati műveleteknek az egyre vízveszélyesebb mezők felé történő előrehaladásával - 1989-től fokozatosan növekedett. 1990-ben ugrászerűen 40 m

3/perc érték fölé emelkedett, 1991-ben pedig már éves átlagban is megközelítette a 35 m

3/perc-et. A fejtési műveletek során keletkező vízbetörések elzárására tett erőfeszítések csak mérsékelt eredményeket hoztak. 1994 év elejére a bányavíz kivételt 27 mVperc-re sikerült csökkenteni. Mivel a vízjogi engedély a korábbi limiteknek megfelelően továbbra is csak 15 m

3 /perc-re szólt, a további vízkiemelés engedélyezéséhez az EDT Vízügyi Igazgatóság javaslatára a Lencsehegyi Szénbánya Kft. hatástanulmány elkészítését rendelte meg a VITUKI Hidrológiai Intézeténél, annak vizsgálatára, hogy a lencsehegyi vízemelésnek a budapesti hévíztárolóra van-e depressziós hatása, és ha igen. az milyen mértékű ? A vizsgálatot az 1994-2010 évek közötti időszakra végeztük el. A várható hatások becslésére a VITUKI Hidrológiai Intézetében működő, Csepregi András által továbbfejlesztett, mintegy negyven éves adatsorra kalibrált, számítógépes karszthidraulikai modellt használtuk fel. Három variáns került vizsgálatra: - az első változat szerint Lencsehegy víztermelése 2000ig 30 m

3/perc marad, ettől kezdve a vízemelés megszűnik - a második szerint Lencsehegy vízemelése 20 m3/perc marad a 2000. évig, ettől kezdve a vízemelés megszűnik - a harmadik szerint a lencsehegyi vízemelés 1994 évvel kezdődően megszűnik. A budapesti források és kutak víztermelését 1995-től kezdődően 2010-ig mindhárom változat 24 m

3/perc-cel vette figyelembe, amely az 1993-as tényleges termelésnél magasabb érték. A vizsgálat a következő eredményeket szolgáltatta: - az eocén bányák leállása miatt a Dunántúli Középhegység ÉK-i részén mintegy 200 m

3/perc-cel csökkent a bányavíz-kivétel. Megindult az eocén bányák korábban kialakult depressziójának feltöltődése, ami a Budapesttől távolabbi észlelő-kutakban vízszintemelkedés formájában már most megfigyelhető. A 24 m

3/perc értékűnek feltételezett helyi termelés hatására, valamint a távoli depressziók hatásának kiegyenlítődése miatt azonban Budapest közvetlen közelében (Máriaremetén, Adyligeten, Óbudán, a Városmajorban és a Tabánban levő észlelőkutakban) a modellvizsgálat szerint 1998-ig további süllyedés várható, még akkor is, ha Lencsehegyen 1994-gyel kezdődően a vízemelést megszűntnek tételezzük fel - a jelentés összefoglalója hangsúlyozta, hogy a volt eocén bányák leállása következtében megindult visszatöltődést a lencsehegyi depresszió a budapesti vízgyűjtő ENy-i oldalán gyakorlatilag meggátolja. A 30 m

3/perc hozamú lencsehegyi vízemelés Budapest térségében 0,8-1,0 méteres nyomáscsökkenést eredményez. Ezért a tározó szükséges regenerálódása érdekében a jelenleginél sokkal határozottabb lépéseket kellene tenni a karsztvíz-visszatáplálás hatékony megvalósítására Budapest és Lencsehegy között.