Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Kozák Miklós: A Rajna 1995. évi árvize – a „környezetvédők” felelőssége

75 A Rajna 1995. évi árvize - a "környezetvédők" felelőssége Kozák Miklós Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszéke 1111. Budapest, Műegyetem rp. 3. 1995. január végén és február elején ismét rendkívüli árhullám vonult le a Rajnán. A hírközlő szervek százéves gyakoriságú árvíznek nevezték. A német televízió egyes hírmagyarázói és megszólaltatott "szakértői" kétségbe vonták a hidrológusok és vízimérnökök szavahihetőségét, mert 1993-ban is "százéves"-nek mondták az akkori árvizet, és úgy vélték, ha a mérnöki számítások helyesek, az ismétlődéshez újabb száz évet kellett volna várni. Akik ezt mondták, nyilvánvalóan nem ismerik a valószínúségszámitás törvényszerűségeit. Ez az árvíz ezúttal is rendkívüli károkat okozott Németországban a Rajna és egyes mellékfolyói mentén. Köln és Koblenz városok mélyen fekvő részeit több méter magasan borította a víz. Városrészek, falvak és ipartelepek kényszerkiürítésére, sok ezer árvízkárosult ellátására volt szükség. Emeletekre menekült lakosokat csónakokról láttak el élelemmel és más szükségesekkel. Hollandiában, Belgiumban és Franciaország északi részén hasonló volt a helyzet. Hollandiában a Rajna menti töltések meghágása és átázása egyaránt szakadással fenyegetett. A hatóságok mintegy 250 ezer embert szállítottak el lakóhelyéről, példás szervezettséggel és rendben. A vizügyi szakértők és a hatóságok az 1953. február 1-jei vihardagály okozta emlékezetes katasztrófa következményeinek megismétlődését minden eszközükkel el akarták kerülni. Nem csupán a meghágás és az átázás fenyegette a Rajna hollandiai töltéseit. Az apadáskor attól kellett tartani, hogy a vízzel töltődött gáttestek - elveszítvén a folyó felőli vízfal megtámasztását - a hullámtér felé fognak beroskadni. A töltések nehezen bár, de kitartottak. A lakosság visszatérhetett. Az árvízvédelmi gátak tehát nem szakadtak át, de a "gátszakadás" mégis bekövetkezett: a közvéleményben. A holland és német televízióban a hatósági személyek és a vízügyi szakértők most már több adásban hangsúlyozták, hogy a rajnai árvízvédelmi gátak korszerűsítését évtizedeken át elhanyagolták, mert azoknak megerősítését a környezetvédők "ökológiai" indokokkal megakadályozták. Az egyik televíziós adásban egy "környezetvédő" úgy nyilatkozott, hogy nem szívesen hagyja el a házát, mert fél a lakosság haragjától. Meglepő? A németországi károkat el lehetett volna kerülni, vagy jelentősen csökkenteni, ha megépíthették volna a 70-es évek végén a Baden-Württenberg-i kormány, a Rajna mentén illetékes vízügyi hivatal szakemberei, nemkülönben Mosonyi Emil professzor, akkor a Karlsruhei Egyetem Vízépítési- és Kultúrtechnikai Intézetének vezetője által javasolt tározókat. Mosonyi professzor akkoriban az ottani, illetékes hatóságoknak szakértője volt a rajnai árvízvédelmi kérdésekben, s részt vett az Öreg-Rajnán létesített Kulturwerk Kehi duzzasztómű tervezésében, amelynek elvi elrendezése és kísérleti igazolása tőle származik. Az árvízi vésztározók jelentékenyen csökkenthetnék az árvízszinteket. Sajnos, a Kehl-i duzzasztón kívül eddig csak néhány kisebb tározó létesült, mert több község elzárkózott az egyébként értéktelen, parlagon heverő területek rendelkezésre bocsátásától. Ennek oka a "környezetvédők" támogatása, a közvéleményre gyakorolt erőszakos propagandája volt, amellyel a tervezett nagyobb befogadó képességű tározók megvalósítását is meghiúsították. A szükségtározók létesítésének alapelvei a következőkben körvonalazhatók: - A mély fekvésű, mezőgazdaságilag értéktelen település- és infrastruktúra nélküli - öblözeteket, amelyek a Rajna mellett, de az árvízvédelmi gátakon kívül vannak, körtöltésekkel veszik körül, úgy, hogy megtöltésük ne veszélyeztessen településeket. - A szükségtározók csak a nagy árvizek csúcsvízállásainak korlátozására használhatók. - A tározó medencék töltése és ürítése szabályozásra alkalmas műtárgyakkal kell, hogy történjék. Mosonyi professzort bízták meg a vízkivételi művek kismintakísérleteinek elvégzésével - az általa vezetett Theodor Rehbock vízépítési laboratóriumban - s ő adott szakvéleményt a töltési és ürítési időkre. A Hidrológiai Közlöny egy későbbi számában közöljük cikkét a töltési és ürítési idők számítására levezetett eljárásáról, amelyet 1984. szeptember 24-én mutatott be Londonban a British Hydromechanics Research Association által rendezett Flood Control konferencián. Voltak tehát idejekorán kidolgozott, messzemenő előrelátással készült, felelős szakértői javaslatok, amelyeket populista indíttatású, felelőtlen emberek csoportjai meghiúsítottak. Ha azután megjöttek a bajok, ritkán akadt felelősük. Hasonló károk és tévedések csak bölcs államvezetéssel és a szakértelem nagyobb megbecsülésével kerülhetők el a jövőben - nemcsak a Rajna mentén: hazánkban is.