Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Vágás István: „A Tisza megrettent…” – A kétszáz éves Vásárhelyi Pál emlékezete

VÁGÁS 1.: Vásárhelyi Pál emlékezete 67 Részletek a Tisza szabályozás 1859-1864 évi felügye­lői jelentéséből {Előadta: Herrich Károly 1865. március 27-én, a tisza­völgyi társulatok nagygyűlésén) Ezen rövid öt év alatt két válságos évet étünk, me­lyeknek következményeit a Tisza-szabályozás sokáig fogja érezni, s mely emlékezetes maradand - az egyik hallatlan nagy vizei, a másik hallatlan kis vizei miatt Az 1860-i nagy áradás folyamatát, következményeit már 1860-ban volt szerencsém előadni, s a folytonosan tartó apróbb áradások miatt lehetetlen volt a sok károkat hely­rehozni - s az átvágási munkálatoknál is ez okból vajmi kevés volt az eredmény. Az 1863. azon második válsá­gos év, melyet annyi aggodalom között kellett megél­nünk, s mely hazaszerte emlékezetes marad. Azon nyomor, melyet előidézett, sokára fog eltüne­dezni. mivel az inség enyhítése tekintetéből oly töltésvo­nalak épültek fel, melyeknek megkezdhetéséről szó sem volt - és valamennyi még hiányzó átvágás szintén mun­kába vétetett, a meglévők pedig, részint mélyíttettek, ré­szint szélesíttettek. S így, habár ezen száraz év szomorú emléke sokáig fennmarad is, szabályozási ügyünkre annyiban kedvező és jótékony hatással volt, hogy a ma­gas kormány azon munkákat, melyekre bizonyára egy­néhány év kelletett volna, egyszerre megrendelte, s ezál­tal az annyira sürgetett összhangzás az átvágás és töltés munkálatok között egy rövid év alatt eléretett. Ma tehát ott állunk, hogy a szabályozási vállalat be­végezése felett nyilatkozhatunk. (Ebben Herrich téve­dett: a töltések még messze voltak a kívánatos méretük­től, s az átvágások sem fejlődtek kellően. - V.I.) A legutolsó, 1860-i nagygyűlésben szerencsés volt tisztelettel jegyzett felemlíteni, mily ellenvetések tétettek a szabályozás ellen - ma ezen ellenvetések éppen úgy, mint ezelőtt, ismét felemlíttetnek - de megtoldatnak az által, hogy szabályozásunk elvette az Alföldtől az éltető esőt, s így az oly climatikus változást idézett elő, mely­nél fogva a híres termékeny Alföld tökéletes megromlá­sa várható, elannyira, hogy a hajdan Kanahán Alföld Sahara sivataggá lett átváltoztatása már ma is ténykép­pen állíttatik fel - és ezen vélemény, egy rövid napok előtt megjelent tudományos statistikai műben ismét kü­lönös nyomatékkal kiemeltetik. (Már 1863-ban isi ­V.I.) A legfontosabb ellenvetés, mely a szabályozás köve­tett rendszere ellen tétetik, abban áll: hogy az átvágások felülről kezdettek meg, s így az árvizek iszonyú roham­mal megindíttattak, s azok alól megfenekelvén, ott pusz­tításokat okoznak. Egyébiránt általános a hiedelem, hogy a folyákat alólról kell szabályozni, s ez bizonyosan onnan vehette eredetét, hogy soha folyókat egész kiterje­désükben, de tudtunkra mindenütt csak részleteiben vet­ték szabályozás alá. Nincs oly általános előítélet, mint e tekintetben az eljárást illetőleg! Az, hogy egy folyam eredeti állapotában és egész 160 mértföld hosszban egyszerre jöjjön javítás alá, csak ne­künk jutott feladatul. Annak, ki Titeltől, a 107. átvágás­tól az első átvágáshoz Koród alá vaskövetkezetességgel kívánt volna haladni alulról felfelé, annak bizonyára 150 évre, másfél századra lett volna szüksége. Azonban a kérdés veleje ott van: történt-e rendetlenség, zsúfol­tunk-e a széles Alföld, a lassú Tisza vonalának valamely pontjára oly víztömeget, honnan az csak lassanként ké­pes elvonulni? Ezelőtt felül lassan apadt a víz, de alól is csak huzamos idő múlva vonult el, ma azonban felül gyorsan apad. alól pedig megfeneklik, s onnét alig vonul el: ha ez így lenne, akkor igen nagyon hiba történt vol­na. De hogy állunk ma? Ha a felső Tisza árad, a közép és alsó Tisza nem egészen hét nap alatt árad. Ha a felső Ti­sza apad, 2-4 nappal később az alsó Tisza minden pont­ján apad. Váritól le Csap-Tokajig a hajósok azt állítják, hogy azon útra, melyre ezelőtt hetek kívántattak, ma na­pok kellenek, ugyanekkor Szeged alatt a molnárok azt állítják, hogy ma közép víznél sebesebb vizük van, mint ezelőtt a legnagyobb áradásoknál. De, általánosan érde­kelt, mint nem érdekelt egy hanggal állítja: sebesen megjön az árvizünk, de gyorsan el is megy Pedig még átvágásaink nincsenek kiképezve, azon képződési fok, mely egészen fel fogja hatását mutatni, még legalább 10 évre van a jövőbe hátralökve. Felemlítik még szabályozásunk ellen, hogy töltéseink gyengék, s nincsenek azon elemhez mérve, mellyel da­colniuk kellene. Ezen ellenvetés alaposságát mély tiszte­lettel alólírt már 1860-ban elismerte. Azonban, tekintve szegénységünket, tekintve körülményeinket, hogy ma még van érdekeltség, mely töltéseit felépíteni ily sze­rény mérvekkel sem képes, úgy ismét be kell vallani, hogy nagyon is elég oly mérvekkel építeni, amint azt mi tevénk, miután annak előállításához is csak úgy juthat­tunk, hogy 32 éves kölcsönt kellett végettük kötni. {Itt van az építés során bekövetkezett árvízkatasztrófák fő oka, beleártve az 1879. évi szegedi árvizet is. A töltések még sokáig sem elég magasak, sem elég erősek nem le­hettek... V.I.) Szabadjon felemlíteni, hogy a nedves 1860-ban nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy az Alföldet az őt kínzó túlságos víztől csak úgy lehet megmenteni, ha a Felföldön egész völgyeket áldozunk fel, amelyekben a felesleges vizeket visszatartjuk, s a költséges gátak, átvá­gások csak úgy fognak feladatuknak megfelelni, ha a túlságos vizeket medencékbe gyűjtve akkor bocsátjuk le a völgybe, mikor ez lehetséges. Pedig, nem szabad feled­nünk, hogy már 1860-ban néhány ezer holdat kivéve, a száraz árterek mind mentesítve voltak. 1863-ban azon­ban egy páratlan szárazság következvén, ismét az ellen­kezőbe esve, hosszadalmasan bizonyítgatni kellett, hogy a Tiszának voltaképpen még van vize. Szabadjon felem­líteni, miszerint az 1863 évnek csapása nem elszigetelt jelenség, Buda-Pest környékén, de az ország különböző részein is, a kutak éppen úgy kiszáradtak, s eső csak úgy nem volt, mint az Alföldön. Az időjárásnak ily különösségei megvoltak száza­dok előtt, meglesznek századok múlva, ezeket a gyen­ge emberi kéz nem képes rögtön átváltoztatni. Sze­rencsénkre, ez lehetetlen. Lelke meggyőződését fejezi ki mély tisztelettel jegy­zett, hogy szabályozásunk menete és kivitele ellen ala­pos kifogást tenni lehetetlen, s hogy komoly baj nem idéztetett elő sehol sem. Ügyszereteténél fogva azonban be kell vallania, hogy a szabályozás két pontján igen is

Next

/
Thumbnails
Contents