Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

1. szám - Nekrológ

62 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI Nekrológ Kontúr György 1910-1994 A Magyar Hidrológiai Társaság, a Hidrológiai Közlöny, a Hidrológiai Tájékoztató mindvégig tevékeny munkatársa távozott körünkből, magas kort érve, mégis hirtelen. Pozsonyban született 1910. augusztus 12-én, édesapja, Kontúr István is tevékeny tagja volt Társaságunknak - illetve a jogelőd Szakosztálynak. 1934-ben szerzett Budapesten mérnöki oklevelet, 1937-ig a Vízrajzi Intézetben, 1945-ig a Földmüvelésügyi Minisztériumban dolgozott. 1946-ban az Országos Halászati Felügyelőség vezetője, majd a Duna-Tisza Csatorna tervezése és építése volt a munkaköre, 1950-ben pedig a Vízerő Tervező Iroda h. osztályvezetője. 1951-ben tíz évre ítélték állítólagos "kémkedés" vádjával, mert nyugati követségek könyvtáraiban figyelték meg több ízben, ahová műszaki irodalmat járt felkutatni. 1956. nyarától, szabadulásától a MÉLYÉPTERV, 1967-től a VITUKI, 1970-től 1975. évi nyugdíjazásáig az ÁBKSZ mérnöke. Budapesten, 1994. szeptember 6-án, mint gyémántokleveles mérnök hunyt el. Társaságunknak 1949. óta tagja volt, amely 1964-ben Vásárhelyi Pál emléklappal tüntette ki. Hosszú pályafutása során változatos feladatokkal találkozhatott. Mégis talán az 1965. évi rábai-, majd dunai, illetve az 1970. évi Felső-Tisza-i rendkívüli árvízvédekezéseknél kifejtett, fáradságot nem ismerő, a balesetveszélyt is megvető tevékenysége marad sokunk számára, akik ismertük, és akik alkalmilag együtt is dolgozhattunk vele, a legemlékezetesebb. Nélkülözhetetlen volt szervező munkája Társaságunk hazai és nemzetközi nagyrendezvényein, ahol német és angol nyelvtudásával segítette elő ezeknek sikerét. Folyóiratainkban olyankor jelentetett meg nyugati szaksajtó nyomán írt ismertetéseket (pl. a Duna-Majna-Rajna víziút munkálatairól, az osztrák Duna-szakasz vízlépcsőiről, a holland Deltatervről), amikor ezek nálunk újdonságként hatottak, de ugyanakkor a szerkesztők indokolható óvatosságát is próbára tették. Emléke mindig megbecsült marad körünkben! Dr. Vágás István Szászhelyi P. Pál 1913-1994 Társaságunk tiszteleti tagja, Szászhelyi P. Pál,az Országos Vízügyi Hivatal egykori elnökhelyettese, aranydiplomás mérnök, ny.vezérigazgató 1994. március 12én Budapesten elhunyt. 1913. június 29-én Budapesten született, s itt, a Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet. 1938-ban az Országos Öntözésügyi Hivatalnál kezdte meg szolgálatát. 1941-ben Kolozsvárott, a Kultúrmérnöki Hivatalnál folytatta, majd a háború után előbb a Csongrádi Földhivatal vezetője, 1947-től pedig az Országos Földhivatal kerületi felügyelője. A földreform ügyei mellett a tiszántúli öntözéseknek, rizstermesztéseknek vált gyakorlati szakemberévé itt. 1949-től a Földművelésügyi Minisztériumban, 1952-től az Országos Tervhivatalban dolgozott, 1953-tól, annak megalakulásakor lett az Országos Vízügyi Főigazgatóság (1968-tól: Hivatal) főosztályvezetője, főigazgató-, majd elnökhelyettese. 1972-től 1976-ig, nyugdíjazását megelőzően volt az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat vezérigazgatója. A Magyar Hidrológiai Társaság 1986-ban választotta tiszteleti tagjai sorába. Szászhelyi P. Pál munkaterülete elsősorban az öntözés és a vízrendezés volt, de árvízvédekezéseink is adtak feladatot számára. A korán megszüntetett Öntözésügyi Hivatal szelleme élt az onnan indulókban. Az eredeti célok szerint dolgozhatott a Tiszalöki Öntözőrendszer kifejlesztésén, majd a Kiskörei Öntözőrendszer első ütemén. Bő tapasztalatait a műszaki és a mezőgazdasági felsőoktatásban és szakmai tanulmányokban tette közkinccsé. A Vízügyi Közlemények 1955. évi "árvízi" számában bátran rótta fel, hogy az újonan szervezett vízügyi főigazgatóságnak az addigi minisztériuma nem hagyott pénzt, ami a dunai védvonalak akkor egyébként is elhanyagolt állapotában hozzájárult a bekövetkezett katasztrófához. Működése idején sokat tett a szovjet és a jugoszláv szomszédunkkal kialakított vízügyi együttműködés eredményességéért, a közös érdekű tevékenység elmélyítéséért. A vízügyiek nagy családja emlékezetében élni fog ! Dr. Vágás István