Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
1. szám - Könyvismertetés
60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 1. SZÁM Könyvismertetés A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái (A Nagy alföld Alapítvány kötetei, 3., Békéscsaba, 1994., B/4, 126 old., 15 tanúim.) A 10 ezer km 2 kiterjedésű Duna-Tisza közi Hátság jelenlegi vízgazdálkodási problémái abból fakadnak, hogy a talajvíz szintje rendkívül mélyre süllyedt. Ennek káros következményei az élet szinte minden területén megmutatkoznak. Az ásott kutak és a kis mélységű csőkutak vize sok helyen elapadt. Az egykor talajvíz táplálta kis tavak és vizenyős rétek kiszáradtak, a vízi élővilág eltűnőben van. A nagyobb, üdülésre, sportolásra, horgászatra, vagy halászatra igénybe vett tavak reneltetésüknek ma már alig-alig tudnak megfelelni. A mező- és erdőgazdaság súlyos aszálykárait részben a talajvízszín süllyedése okozta. Minthogy a rétegvizek itt a talajvizekből pótlódnak, a rétegvizek utánpótlódása is gyengül, ami könynyen a közüzemi vízellátás zavaraira, távlatilag akár katasztrófájára is vezethet. A megoldás előmozdítására 1990. tavaszán átfogó tanulmány készült, amelyeket még további szakértői vélemények egészítettek ki. A mostani, ismertetett összeállítás ezeket az anyagokat tartalmazza rövidített formában. A kötetet dr. Pálfai Imre szerkesztette. A kötetben szereplő tanulmányok: Dr. Pálfai Imre (ATIVIZIG, Szeged): A szerkesztő előszava. Dr. Molnár Béla (JATE, Szeged): A Duna-Tisza közi Hátság sekélyföldtani viszonyai vízháztartási szemszögből. Neppel Ferenc (VITUKI): A talaj- és rétegvizek kapcsolatainak geológiai alapjai a Duna-Tisza közén. Major Pál (VITUKI): Talajvíszint süllyedések a Duna-Tisza közén. Liebe Pál (VITUKI): A rétegvíz készletek és nyomásszintek változása a Duna-Tisza közi Hátságon és azok kihatásai a talajvízszintekre. Davideszné Dömötör Katalin - Nagy András {VITUKI): A Duna-Tisza közi rétegvízszint süllyedések. Dr. Csatári Bálint - Csordás László (MTA Alföldi Tud. Intézete, Kecskemét): A Duna-Tisza közi Hátság településfejlődése és hatásai a vízháztartásra. Harmati István (Gabonatermesztési Kutató Intézet, Szeged): A Duna-Tisza köze vízháztartása és a mezőgazdasági tevékenységek közötti kölcsönhatások. Dr. Szalóki Sándor (ÖKI, Szarvas): A talajvízszint süllyedés következményei a növénytermesztésben. Dr. Szodfridt István (Erdészeti- és Faipari Egyetem, Sopron): Az erdők és a talajvíz kapcsolata a Duna-Tisza közi homokhátságon. Dr. Lóki József (KLTE, Debrecen): A Duna-Tisza közi Hátság tájértékelése, különös tekintettel a vízháztartási viszonyokra. Dr. Iványosi Szabó András (Kiskunsági Nemzeti Park, Kecskemét): A Duna-Tisza közi Hátságon bekövetkezett talajvízszint süllyedés hatása természetvédelmi területeinkre. Kákonyi Árpád (Kiskunsági Nemzeti Park, Kecskemét): Természetvédelmi nézőpontú ajánlások a DunaTisza közi Hátság vízháztartási problémáinak enyhítésére. Dr. Szalai György (Gödöllői Agrártudományi Egyetem): A vízrendezés, egyéb meliorációs beavatkozások és a területhasználat hatása a talajvízszintre. Major Pál (VITUKI): A Duna-Tisza közi hátsági terület lefolyási viszonyainak, talajvízkitermelésének és a talajvízben történő szikkasztásának hatása a talajvízszint változására. Dr. Pálfai Imre (AIVIZIG, Szeged): Összefoglaló tanulmány a Duna-Tisza közi talajvízszint süllyedés okairól és a vízhiányos helyzet javításának lehetőségeiről. A sok - gyakran összecsengő, de egymásnak gyakran ellent is mondó - vélemény szerkesztői összegezése: A Duna-Tisza közén olyan többcélú vízgazdálkodási rendszeregyüttes létrehozásáról volna szó, amely amellett, hogy megőrzi az itt kialakult élet eleven, természetes rendjét, újabb lehetőségeket is kínál az életminőség javítására. Dr. Vágás István Dr. Öllős Géza: Szennyvíztisztító telepek üzemeltetése. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994., 364 oldal, 135 ábra, 39 táblázat.) A Szerző 1967-ben a Vízellátás, 1990-ben a Csatornázás, 1991-ben a Szennyvíztisztítás c. könyvét publikálta, ezt követően tért rá a tisztító telepek üzemeltetési anyagának tudományos alapokon nyugvó összeállítására. Az 1994-ben megjelent könyvének második kötete előreláthatólag 1995. első felében jelenik meg. A szennyvíztisztító telepi üzemi tapasztalatok arra utalnak, hogy a kívánt tisztítási hatásfok, illetve a környezetvédelmi előírások folyamatos, megbízható kielégítése a fejlettségnek jelenlegi szintjén az esetek jelentős részében nem lehetséges. Ennek oka, hogy az elméleti ismeretek, a tervezés, az építés és az üzemeltetés között nincs kellő összhang. A szennyvíztisztítás olyan közelítő ismereteken és üzemeltetési szemléleteken alapul, amely számos esetben csak eleve csökkent értékű tisztítást eredményez.
