Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

1. szám - Kozák Miklós: Az asszuáni gát 30 éves működésének tapasztalatai

51 Az asszuáni gát 30 éves működésének tapasztalatai Kozák Miklós Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszéke, 1111. Budapest, Műegyetem rp. 3. Kivonat: Az ICOLD (International Commissiou on Large Dams), a nagy duzzaszlógátak nemzetközi szövetsége, 1993. november 1-6 kőzött Kairóban megtartott kongresszusán részletesen elemezte az asszuáni gát 30 éves üzemi tapasztalatait. A kongresszus 30 előadása négy fő témakörben vitatta meg a mű valamennyi addigi problémáját. A 432 oldalas kiadványból (ICOLD Symposium, 1993.) az ICOLD főtitkára, Cotillon, J. - közismert nemzetközi szaktekintély állított össze 1993-ban tanulmányt, amelyet az alábbiakban ismertetünk. Kulcsszavak: duzzasztógát, víztározó, vízhiánypótlás. A műszaki alkotások valósághű elemzésére különösen napjainkban van nagy szükség, amikor egyesek, önös érdekekből, napi politikai meggondolásokból, szakértelem nélkül meghamisítják a fizikai-műszaki valóságot. Tények bizonyítják, hogy a megtévesztésben világszerte ebben érdekelt hivatalnokok és hírközlő szervek felelőtlen elemei vezetnek. Ez történt az asszuáni gát (AG), vagy a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer (BNV) esetében is. Elég itt példaként megemlíteni a magyar televízióban az 1994. nyarán, még a régi vezetés idején bemutatott, a Nílusról szóló filmet. A vízlépcsők elleni, szakmai hozzáértést nélkülöző nemzetközi tevékenység az AG ellen is sokéves, kitartó sajtó-, rádió és televízió hadjáratot indított. Az ICOLD az egyiptomi szakemberekkel együtt elérkezettnek látta az időt, hogy az AG-ról és működéséről szerzett közel 30 éves tapasztalatokat a valóságnak megfelelően adja közre. Cotillon főtitkár tanulmánya a gátat, a Nílus völgyét, és az egyiptomiakat külön-külön vette sorra. Az asszuáni gát és az általa tározott víz 1972-73ban, majd 1979-87 között kilenc éven át súlyos aszályt hárított el, s ezzel az első és a legfontosabb feladatát - a vízhiány pótlását - teljesítette. 1975 és 1988 között pedig több katasztrofális árvizet hárított el. A tárolt vízből hatalmas területeken öntözéseket fejlesztettek ki, amelyek különösen a delta vidéken a legjelentősebbek. A mezőgazdasági termelés és termelékenység többszörösére növekedett. A tározó tavából sok ezer tonna halat foghattak ki, amire azelőtt nem lett volna mód. A Nílus völgye is lenyűgöző változásokon ment át. A gát alatti hordaléklerakódások és mederelfajulások megszűntek, s az éves vízjárás sokkal kiegyenlítettebbé vált. Nyaranként sincsenek már meg a jórészt kiszáradt folyómedrek, a vízmennyiség mindig elegendő. Számos egyéb körülmény is megváltozott a központi kormányzat sikeres megoldásai nyomán. így: - A csökkenő homokszállítás miatt a téglagyártást át kellett helyezni a tározó közelébe, ahol viszont modern gyártástechnológiát valósítottak meg. - A nádas területek kiterjedése megváltozott, s modern nádarató gépek alkalmazásával a hasznosítás kibővült. - Az alvízi meder elváltozásai a vártnál csekélyebbnek bizonyultak. A rézsűk stabilak, s tovább stabilizálódtak. Az árapasztón lebocsátott víz gyors hozamváltozásainak kedvezőtlen hatását újabb árapasztóval fogják mérsékelni, amely a fölös vizet a nyugati, Toshba sivatagba fogja vezetni. - A legtöbb kellemetlenséget talán a szennyvizek okozzák. A Nílus menti városok éppen a kedvezőbb vízgazdálkodási körülmények következtében kezdtek rohamosabban fejlődni, ami fokozta szennyvíz kibocsátásukat. A kormányzat 5 éves tervet készített a szennyvízkezelés megoldására. A végső következtetés az, hogy a Nílus völgyében az asszuáni gát az eddigi működés 30 évében a megelőzőnél összehasonlíthatatlanul előnyösebb állapotokat hozott létre. Cotillon főtitikár azt is megállapította, hogy a térségben járt sok külföldi mérnök és tudós tevékenysége után az egyiptomi mérnökök felnőttek feladatukhoz, s ma már a Nílus völgyét rajtuk kívül senki sem ismeri jobban. Az 1993. évi kairói kongresszus 30 előadását is már kizárólag egyiptomi tudósok és mérnökök tartották. Kitűnt, hogy 10 katasztrofálisan száraz, és 5 katasztrofálisan árvizes év kárainak teljes elhárítására nem is lett volna más lehetőség, mint a gát és tározórendszere! A kongresszus végére nyilvánvalóvá vált, hogy a gátellenes "asszuáni ügy" mesterségesen keltett, tudománytalan porhintés volt csupán éveken át. Cotillon főtitkár ennek okait is összefoglalta: 1.) Az egész világon elterjedt hiedelem volt, hogy a Nílus folyónak a völgyét "megtermékenyítő" árvizei a duzzasztás miatt elmaradnak, s ez csak katasztrófához vezethet.