Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

1. szám - Nováky Béla: További észrevételek a Természetvédelmi Törvény 1995. évi tervezetéhez

49 További észrevételek a Természetvédelmi Törvény 1995. évi tervezetéhez Nováky Béla Gödöllői Agrártudományi Egyetem Zsuffa István előzőkben megfogalmazott észrevételeit röviden még kiegészithetjük: 1. Az 57-61. paragrafusok a törvény hatálya alá eső térségek megnevezésére a következő kifejezéseket használják: - természetes és természetszerű vizes (nedves) élőhelyek (57.§), - védett természeti területek (57., 62-64. §), - ökológiai hálózathoz tartozó területek (57., 62., 63.§), -védőzónák (57., 62.§), - érzékeny természeti területek (57.§), - vizes élőhelyek (57., 60.§), - valamennyi természeti terület (58., 59.§), - vízi, vizes, időszakosan vizes természetes és természetszerű élőhely ( 58.§), - vízgyűjtő területek (60.§), - összefüggő vízrendszerek (60.§), - természetes és természetszerű vízfolyások, vízterek, vizes élőhelyek (60.§), - természetes és természetszerű vízfolyások és állóvizek (60.§), - természetes és természetszerű vízterek, vizes élőhelyek (60.§), - csatornák (60.§), - fokozottan védett természeti területek (bioszféra rezervátum, 63.§). Ez a sokféle, értelmezés nélküli megnevezés inkább összezavar, mint eligazít. Konkrétan: - Ha az 57.§-ban a természetes és természetszerű vizes élőhely egyazonos gyűjtőfogalom, akkor mi indokolja a 60.§-ban a vizes élőhelyek mellett a vízfolyás, állóvíz és vízterek kategóriákat, az 58.§-ban a vízi élőhely fogalmat? - Mi indokolja, hogy az 59.§ b. pontja vízfolyásokról és vízterekről beszél, a c. pontja pedig a vízfolyások mellett állóvizekről? - Mit jelent az érzékeny természeti terület fogalom? Az érzékeny szóhasználat ugyanis aligha lehet egyértelmű törvényi kategória. - Mit jelent, hogy: ökológiai hálózathoz tartozó terület? - Mi indokolja, hogy a csatorna kategóriát a törvény külön is tárgyalja? Mit ért vajon a törvény a csatorna kategórián? 2. A legnagyobb a gond az 57.§ (1) bekezdéssel: "a természeti (ökológiai) rendszerek megóvásához , a természeti állapot fenntartásához a vízkészletet biztosítani kell, mint ökológiai vízhasználatot". Kinek kell biztosítani ezeket a vízkészleteket? - tehetnénk fel a kérdést, amire rögtön kész a válasz: az embernek. De, ha az embernek, akkor az nem emberi beavatkozás? Az ember beavatkozik, hogy fenntartsa a természetes rendszert. Paradoxon, fából vaskarika. Ezzel a paradoxonnal a törvénytervezet veti el a természeti rendszerek ember általi érinthetetlenségének mítoszát. Az ökológiai vízhasználat - ami a természeti-ökológiai folyamatok része - a természeti folyamatokhoz hasonlóan, időben változó, feltehetően, a vízjáráshoz hasonlóan, sztohasztikus, véletlen folyamat. Ebből viszont következik, hogy az ökológiai vízhasználat vízigényének kielégítése nem választható el a kielégítés (a vízkészlet biztosításának) biztonságától. Nem valószínű, hogy mindig, minden esetben és mindenütt a teljes biztonságra kell törekedni, hiszen a természeti-ökológiai rendszereknek is van tűrőképességük. A törvénytervezetnek foglalkoznia kellene a biztonság kérdésével is. Annál is inkább, mert a biztonság fokának növelése gazdaság(osság)i kérdés is. 3. Egyet lehet érteni az élővilág és annak sokfélesége fenntartása iránti, a törvény által is megfogalmazott igénnyel. De azzal aligha, hogy egy adott térségben, időben csak egyetlen fenntartható élővilág lehetséges. Maga a természet sem produkál ilyet, hiszen az élővilág alakulása, fejlődése, egyes élőlények ritkulása, esetleg eltűnése, mások megjelenése sokkal inkább szabály, mint kivétel a természetes folyamatokban. A természetes élővilág (természetes rendszerek) fenntartása iránti igény megfogalmazásánál egyébként sem árt óvatosabbnak lenni, hiszen ez az igény - mint minden olyan igény, amit ember fogalmaz meg - nem természeti ka-