Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

1. szám - Császár József: Tények a Duna vízminőségéről

CSÁSZÁR J.: Tények a Duna vízminőségéről 41 a Lánchíd vonalában történt - mérései hasonló értékeket mutattak. Az "elmúlt évtizedek" ezúttal tehát több, mint egy évszázadot jelöltek, - hát, nem zseniális? így sikerült a századvég/századelő minden vízrendezési munkálkodásának eredményeit/következményeit a felvizi országokban a "közelmúltabb időben" létesített vízierőművek nyakába varrni... Az elhelyezés páratlanságát azért emeltük ki, mert a mondatpár páratlanul, azaz egymástól meglehetősen távol, külön-külön szerepel az interjúban. Mit jelent ez? Azt, hogy a tájékozatlan olvasó a második mondatot olvasva megállapíthatja, hogy igen: az algásodás tízszereződésével, ami, ugyebár, a lebegő alkotórészeket gazdagítja, a lebegő anyagok szervesanyag tartalma is 2-ről 20 %-ra növekedett, azaz tízszereződött, - íme egy újabb meggyőző bizonyíték. A baj az, hogy Balló Mátyás egykori vegytanár úr ugyan a dunai hordalék szerves anyag tartalmát valóban 1-2 percentre tételezte, de tudomásunk szerint az utóbbi évtizedekben - a vízügyben minden bizonnyal - sohasem vizsgálták a lebegő anyag összetételét. További probléma, hogy ha a lebegő anyag az ötödére csökkent, akkor ennek a 20 %-a már csak a kétszerese a korábbi mennyiségnek (a 36 g/m

3-nek a 20 %-a 7,2 g/m

3). 1989-ben a rajkai szelvénynél mérték a felrázott és az ülepített minták kémiai oxigénigényét, ezek különbsége a lebegő szerves szennyezések kémiai úton való lebontásához szükséges oxigén mennyiséget jelenti, ami a dikromátos módszernél: 14 - 11 = 3 g/m

3, a permanganátosnál: 3,9 - 3,0 = 0,9 g/m

3. Vegyészek: sok olyan vegyületet ismerünk, amiknek az 1 grammjára eső fajlagos oxigénigény 1-nél kisebb? Az algák szerves biomasszája netán ilyenekből épül fel? A buzgalom és az ötletek kifogyhatatlanok. 1992-ben is találunk tanulmányozásra érdemes kijelentéseket: "Fontossága miatt kiemeljük a belépő Duna-szelvényt. Az elmúlt harminc év alatt bekövetkezett kedvezőtlen változást jól szemlélteti, hogy a tápelemek töménysége háromszorosára-tízszeresére növekedett." Röviden közöljük tehát az 1968-as és 1992-es évben mért tápanyag töménységeket a rajkai szelvénynél, majd az 1992-ben mért koncentráció átlagok harmadait és tizedeit: 1968 1992 C/3 C/10 NH± 0,31 0,27 0,09 0,027 NO", 0,081 0,075 0,025 0,008 NO", 6,6 10,7 3,6 1,1 PO\ 0,32 0,32 0,11 0,03 Az állítás akár igaz is lehetne, hisz a 60-as évek közepétől 1979-ig a felhasznált - s részben a felszíni vizekbe bemosódó - műtrágyák mennyisége igen intenzíven növekedett. Ott vannak azonban azok a kikerülhetetlen, a folyamat elejéről származó, 1968. évi adatok. Kétségeket ébresztenek a becsült, korábbi koncentrációk is, hiszen, a Duna-menti nagyvárosok csatornázása a felvizi országokban már a múlt század végén vagy a századelőn megtörtént, s tápanyagok talán innen is származnak. Balló Mátyás az említett dolgozatában a következőt mondja: "Tekintettel a csatorna vizének rövid útjára és meglehetősen nagy tömegére, némi meglepetéssel vesszük észre, mily nagy befolyást gyakorolnak Bécs város ürülékei a csatorna vizének alkotására." (Itt a bécsi Duna-csatornáról volt szó.) Az utóbbi években megjelent tanulmányoknak új vonása - bár ez már az előbbiben is jelentkezett -, hogy néha békülékenyebb mondatok is elhangzanak: "Az elmúlt évtized adatait elemezve, azonban megállapítható, hogy a megtett intézkedések hatására a romlás üteme számos helyen lelassult, esetenként javulás is megfigyelhető volt." Itt megjegyezzük, hogy pl. Ausztriában 1970-80 között a papír-, cellulóziparból 2200 t/nap kémiai oxigénigényű szennyvizet vezettek a Dunába, kb. 50 %-át a felső Dunán (Inn, Traun, Ybbs), a másik felét a Murán és Dráván keresztül. Ez 1990-re 400 t/nap-ra csökkent. 1990-ben a teljes magyar terhelés e komponensnél kb. 800-900 t/nap volt!, - tehát közel egy magyarországnyi terheléscsökkenés jelentkezett a rajkai szelvénynél! Ehhez hozzájárult az 1980-ban üzembe helyezett, s 1988 óta jól is üzemeltetett bécsi szennyvíztisztító hatása is. 1989-ben a szerző "Vízlépcső és vízminőség" c. munkájánál Helmut Kroiss professzor feljogosította őt a rá való hivatkozással annak közlésére, hogy: "Az NSZK-ban és Ausztriában középtávú foszformentesítési programot dolgoztak ki, ennek nyomán néhány év alatt a rajkai ortofoszfát koncentrációk 50-60 %-os csökkenése várható." íme, az ortofoszfát: 1988-ban 0,40 g/m

3, 1993-ban 0,20 g/m

3, azaz a csökkenés 50 %-os. A tudósok előrejelzése tehát igaz is lehet! Táblázatos feldolgozás, összehasonlítás és statisztikai értékelés a Duna rajkai és bajai szelvényében mért, 1982-1987 és 1988-1993 évi vízkémiai adatokról A szerző előzetes megjegyzése: "Az átszervezések során szakmailag kongó magányra ítéltettem, s a vízminőségi idősorok grafikus és táblázatos feldolgozásaival játszódom. Ezek rengeteget mondanának, de különösebb érdeklődésre nem számítanak. Az összegyűjtött táblázatokból nyújtok át most kettőt ezért, hogy az olvasó eldönthesse, vajon az idézetteken boszszankodjék, sírjon, vagy nevessen-e ?" A táblázatos eredmények rövid értékelése: - A szenes szennyezettség a Duna rajkai szelvényében 25-30 %-kal csökkent a második (1988-1993) időszakban az elsőhöz (1982-1987) képest. Bajánál ez a mérséklődés visszafogottabb: 15-25 %-os. - Az évszakok vizsgálata arra mutat, hogy ma már főleg a tavaszi hónapokban - az elsődleges szervesanyag termelés a meghatározó. Itt még nem történt igazi áttörés. Rajkánál és Bajánál egyaránt éven belüli átrendeződések történtek a tavasz, s Bajánál a nyár rovására is. - A biológiai mutató mindkét szelvényben javulást jelez. - Az ainmónia-amniónium koncentrációk csak az összetartozó 6 éves statisztikákban hasonlíthatók, mert