Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

6. szám - Bardóczyné Székely Emőke: Szennyvíztisztító tavak hazai alkalmazása

HARDÓCZYNÉ SZ.E.: Szennyvíztisztító tavak 379 A beruházási költségek a felhasznált terület árát, építési és kapcsolódó költségeket tartalmaznak. A szükséges tájékoztató területnagyságokat a 2. láblázat közli. 2. táblázat. Tavas szennyvíztisztító rendszerek területigénye Lakosegyenérték A tisztítótelep területigénye (ha) Lakosegyenérték 1 anaerob + 1 fakultatív + utótisztító tó / fakultatív + 2 utótisztító tó 250 0,23 0,29 500 0,45 0,58 1000 0,90 1,15 5000 4,48 5,76 10000 8,96 11,52 A 3. táblázatból látható, hogy 500 lakos egyenértékig a nem levegőztetett tó jöhet számításba, 500-1000 lakosegyenérték között a levegőztetés kérdése egyedi mérlegelést igényel. 1000-5000 lakosegyenérték felett pedig levegőztetett tavat gazdaságos alkalmazni. 3. táblázat. Szennyvíztisztító tavak fajlagos beruházási és üzemelési költségei (Fehr, 1992) Lakos egyenérték 2 fakultatív + 1 utótisztító tó 2 levegőz fakult teteti + 1 ptiv tó Lakos egyenérték Beruházási költség DM/Leé Üzemelési költség DM/Leé/a Beruházási költség DM/Leé Üzemelési költség DM/Leé/a 500 400-600 25-35 1000 300-500 20-30 200-600 30-40 5000 200-300 15-20 Üzemeltetési költségek A nem levegőztetett szennyvíztavak esetében az üzemköltség összetevői közül az esetleges javítás, karbantartás és ellenőrzés, valamint a 7-10 évenkénti iszapkitermelés költségei adják a tényleges költséget. Az üzemeltetés, karbantartás nem drága, viszont elmulasztásának komoly költségvonzata lehet, amely a tó tisztítási hatásfokának romlásában jelentkezik. Irányértékként, egy 500-600 lakosegyenérték nagyságú telepre egy év alatt egy fő 20 napi bérét lehet előirányozni. (iC.EM.A.G.R.E.F., 1987) A gazdaságosság kérdéseihez megjegyzendők az alábbiak: - A beruházási költségek a tavas rendszereknél erősen fúggnek attól, hogy mennyire "környezetbe illesztett" a megoldás, (természetes mélyedés van, töltésanyag a helyszínen rendelkezésre áll, az altalaj vízzáró, stb.) - A bemutatott kapacitás nagyságrendekben látható, hogy Debrecen Q<j = 80.000 m

3/d szennyvíz mennyisége nem esik abba a tartományba, ahol végleges megoldásként a szennyvíztisztító tó alkalmazása gazdaságos lehet. Ennek ellenére, a befogadó védelme érdekében, mint a helyi adottságokat és anyagi lehetőségeket kihasználó ideiglenes megoldást, létesítését pozitívan kell értékelni. 3. A III. szennyvíztisztítási fokozatként alkalmazott tavak 3.1. Tiszaújváros A szennyvíztisztító telep átlagkapacitása 10000 m

3/d. A Tiszai Vegyi Kombinátból származó ipari szennyvíz mechanikai és biológiai szennyvíztisztítás után érkezik a tavakra, melyeknek funkciója, hogy utótisztítóként üzemelve, a Tisza védelmében biztosítsák az előírt elfolyó szennyvízminőséget, különösen a nitrogén és a foszfor szempontjából. A tavak geometriai és hidraulikai jellemzői: Össztérfogat: 240 000 m3 . Tartózkodási idő a teljes tórendszerben: 28,8 d. 6 tóegység, 3X2 sorbakapcsolt tópár, technológiai hosszszelvény szerint: - 1-2 sz. "algástó", 2 X 45 000 m2 tófelülettel, áüagmélység:l,2 m, térfogat: 108 000 m

3, tartózkodási idő: 10,2 d. - 3-4 sz. "nádastó" 2 X 28 000 m

2 tófelülettel, áűagmélység: 1,4 m, térfogat: 78 000 m

3, tartózkodási idő: 7,8 d. - 5-6 sz."halastó", 2 X 20 000 m

2 tófelülettel, átlagmélység: 1,8 m, térfogat: 72 000 m

3, tartózkodási idő: 7,2 d. Jelen cikkben közölt értékelés az Invent Trade Kft 1991-92 évi, kémiai-, biológiai méréseinek felhasználásával készült, melyből az alábbi legfontosabb következteztések vonhatók le: - A tiszaújvárosi vizsgálatot felhasználva megállapítható, hogy az ortofoszfát eltávolításban a sorbakapcsolt párhuzamos tópárokkal jó eredményt lehet elérni, (92% hatásfok). (4a, 4b ábra). Az ortofoszfát koncentráció csökkenésével párhuzamosan, új problémaként jelentkezik az összes foszforkoncentráció növekedése az elfolyó szennyvízben, mivel a szervetlen foszfor az algák testébe épül be. Olyan esetben, mint a tiszaújvárosi, amikor az érkező szennyvíz ortofoszfát koncentrációja nem túl nagy, már az első tó után sikerül az ortofoszfát-algaszaporodást leíró összefüggés (Michaelis-Menten kinetika, 4.a. ábra) rohamosan csökkenő szakaszára lejutni, ahol kis ortofoszfát koncentráció csökkenéshez tartozóan az algaszaporodás ortofoszfáttól fiiggö tényezőjének nagymértékű csökkenése várható. Az elfolyó víz algaszámának csökkentésére tehát két teendő adódik : - A 2. és 3. tópárban még tovább csökkenteni az ortofoszfát koncentrációt, - Elősegíteni az algák tóbeli ülepedését. A tiszaújvárosi rendszer biológiai vizsgálataira támaszkodva javasolható, hogy a foszforciklus kedvezőbbé alakítására és az algák tóbeli ülepedésének elősegítésére célszerű a párti sávban a makrovegetáció megfelelő arányú betelepítése és aratása, a jelenleg eléggé egysíkú ökoszisztéma diverzitásának fokozására. A makrovegetáció szerepe egyrészt, hogy versenytársat jelent az algáknak a nitrogén-foszfor felvételben, másrészt a gyökeréhez kapcsolódó biotekton tápanyagmegkötö szerepére is számítani lehet. (Dévai, 1992). Lényeges kérdés még a a fenékiszap eltávolítása. Erre Tiszaújvárosban a tavak 6 éves működése után sor került.