Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

370 ULDRO].(XilAl KÖZLÖNY, 1995. 75 ÉVP.6.SZÁM A szigetközi vízpóllás környezeti hatásai. (A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium tájékoztatója), Budapest, 1995. szeptember 30. A/4 formátumú füzet 12 szövegoldallal, ebben 41 szakirodalmi hivatkozással, továbbá 3 függelék 23 oldalon, itt 7 táblázattal és 13 ábrával. A tájékoztató abból indul ki, hogy a csehszlovák fél 1992. október 25-én egyoldalúan üzembe helyezte a bősi vízlépcsői: A Duna 1852.75 Ikm szelvényben elzárták a medret az. ún, "C" változat műtárgyaival, és a folyamot a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer részeként épült oldalcsatornába terelték. Az elterelés - a tájékoztató szerint - a szigetközi ágrendszer mindhárom vízrendszerét károsította, kockáztatta a Szigetköz különleges élővilágának megmaradását, s a közvetett hatások c téren messze meghaladták a közvetlen pusztítást. "A talajvízszint drasztikus csökkenése, az évszakos fluktuáció elmaradása, a víz. oxigén ellátottságának módosulása a társulássá szervezett fajokra felerősödve hat. Az. új környezetben a kompetlció, a predáció cs más kölcsönhatások változásit a fajok helyi kipusztulását, a/, ottani élővilág degradálódását okozza." A tájékoztató leírja a vízpótlás folyamatát, a vízrendszerek változását, a dunai ágrendszercket, a vízminőség és a talajvíz felszín alakulását A vízpótlás folyamatának leírása rövid. Egy-egy mondatot szentel az. akkor nagy országos visszhangot keltő szivattyús üzemnek, vagy a fcnéklépcső megépítésének. Hasonlóan rövid a vízrendszerek változásának leírása. A tájékoztató inkább a magyarázatra fektet súlyt, hiszen a talajvízszint süllyedését a folyó hatásának tulajdonítja, dc az időjárási tényezőket nem emlíli. Az ágrendszer vizsgálatánál a tájékoztató megemlíti a fcnckküszöbös beavatkozás vízhozam növelését, de az élővilágra gyakorolt előnyös hatásról már nem szól. Az / föggelék ábrázolja a pozsonyi, rajkai, dunarcmctei és medvéi dunai vízállás-idősort 1991 és 95 közt. Különös, hogy a pozsonyi idősor köz\>etett - a dévényi vízállásból számított - értekeket tartalmaz.. A vízminőségi értékelés szintén rövid, de azt az. 2. fiiggelék táblázatai is kiegészítik Ezek azonban csak egyedi felszíni vízminőségi adatokat tartalmaznak, egyes maximumokat, minimumokat és átlagokat, dc azt már nem, miből átlagolt a számítás, cs a mérési adatok állagtól való eltéréscinek szórásai sincsenek feltűntetve. A talajvízjélszín alakulásának jellemzését a 3. függeléknek az addigiaknál viszonylag bővebb ábraanyaga igyekszik elősegíteni. Talajvíz, rétegvonalas helyszínrajzok és egyes talajvíz észlelő kutak adataiból összeállított idősorok szerepelnek ebben a 3. függelékben. Itt is keverednek azonban eredeti és származtatott adatsorok. A helyszínrajzok rétegvonalainak átlagolt volta az ingadozások jellegének információ vesztesével feltétlenül együtt kellett, hogy járjon. A "(""-változatnak tulajdonított természeti károk áttekintése szintén igen rövid, s a konkrét hivatkozásokat mellőzve általánosságokban mozog. íija ugyan a tájékoztató, pl., hogy "A diverz.itás egyenletességének csökkenése már számszerű adatokkal is bizonyít/ía/ó, de, sajnálatosan, ezeket a számadatokat sehol sem láthatjuk, s csak néhány kiragadott összefogó értek hivatkozik változásokra, szignifikáns csökkenésekre, amelyekből csak bizonyos pusztulási mérték "előre vetítése" történhetett meg Előrejelzések, természetesen, eddig is voltak, dc mintha még most sem látszana az előrejelzések és az. igen hiányos tényadatok között valamilyen, szignifikánsnak mondható kapcsolat. Lényeges megállapítás, hogy "a vízpótlások a florisztikai mintaterületeken tapasztalható tendenciákat érdemben nem befolyásolták. Dc, volt-e elég idő ennek megállapítására? Hogyan lehel az, hogy a vizsgált szigetközi területtel szemközt, a csallóközi tájon ellentétesek a tapasztalatok? A vízi ökoszisztémákról írott, szintén rövid fejezet megállapította, hogy a Duna elterelését követő néhány napban mintegy 200 tonna hal cs csaknem a teljes puhatestű állomány elpusztult. Nyilvánvaló, ennek a pusztulásnak behatárolható területe is volt, de felvethető itt a kérdés, hogy ha a dunakiliti elzárás üzembe helyezésének a magyar álláspont megmerevedése nem lett volna annak idején akadálya, akkor nem lehetett volna-e közös intézkedéssel, pl., amit a "C" változat eseten műszakilag már nem lehetett megoldani: fokozatos zsilip beállítással a hasonló katasztrófát elkerülni? Nem meggyőző egy mondatban az a két megállapítás, hogy "a bentonikus algák mennyisége is megsokszorozódott'", viszont: "pontos számokat szolgáltató méréseket erre nem lehet végezni". A most ismertetett minisztériumi tájékoztató az elmondottak alapján nemcsak a vízügyi szakemberekben keltheti annak hitét, hogy a benne felsorolt adatokat és következtetéseket jórészt szubjektív indítékok vezették, hanem azokban is, akiket a felsorakoztatott érvek és az azokat igazolni hivatott anyag ellentmondásossága és az ítéletek megalkotásához hiányos volta aligha lesz képes az. ott elmondottakról meggyőzni. Talán egy megállapítás már közelebb vezethet a tényszerű adatértékeléshez: "A fenékküszöb üzembehelyezése óta a Dunán különleges hidrológiai helyzet alakult ki" - ámbár: "az. 1995. évi fonékküszöbös vízpótlás hatásának értékelésére csak hosszabb, átlagos dunai vízjárású időszak után lesz lehetőség". Megkérdezhetjük ennek tudatában: nem érvénycsíthelő-e cz nem csupán a fonékküszöb hatására, hanem mindarra, ami a minisztériumi tájékoztatóban foglaltatik? Nem lelt volna érdemes hosszabb időszak tapasztalatai és mérési eredményei alapján megfontoltabb, és nem ennyire elnagyolt cs elsietett véleményt mondani? Nem volna szükséges a magyar FelsőDuna viszonyait és mintegy másfél évszázados antropogén történéseit, annak az élővilágra gyakorolt összetett hatásait részletesebben, és nem a maihoz hasonló egyoldalúsággal elemezni? És, nem volna célszerű az élővilághoz egyszer az embert is hozzászámítani, akinek magának is lehetnek saját megélhetését szolgálható céljai? A szigetközi vízpótlás egyre inkább távolítja az ökológiai katasztrófa túlzó rémképet. Kár rendszeresen bizonyítékokat próbálni gyűjteni olyan veszélyekre, amelyek nem létezőck. Dr. Vágás István