Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
6. szám - Leentvaar, J.: Megoldhatják-e a vizek okozta konfliktusokat a hidrológusok?
366 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1995. 75. ÉV1. 6. SZÁM beriség rendelkezésére áll, mivel a feniilarthatóság korlátokat szab a víz felhasználásában. Nemcsak az ember, hanem a íoldí élei minden formája igényli a vizet. Továbbá, a vízkészletek fenntartható kiaknázása azt is jelenti, hogy a felhasználható mennyiség nem haladhatja meg a csapadék állal megújított készleteket. A világon évente 110.000 km 3 csapadék hull a földre. Több, mini a fele újra "elvész" a párolgáson kérésziül. Ezért a fenntarthatóság szempontjából csak 45.000 km 3 az, ami rendelkezésre áll, így ennyi az évente maximálisan elérhető mennyiség. Az cdcsvfz-készletek egyenlőtlen földi eloszlása A Icrmcszcli kincsek eloszlása egyenlőtlen, cs ez érvényes a társadalmi gazdasági fejlődésünk alapvelő tényezőjére, az édesvízre is. A víz, pontosabban: a csapadék egyenlőtlenül oszlik meg az egyes kontinensek közöli, sőt, még azokon belül is. Európának kb. 3.1, Ázsiának 60, Afrikának 85 százaléka, Ausztrália ill. ÉszakAmerika nyugati részének pedig nagy rcsze arid övezetnek számít. Ezekben a régiókban a párolgás (vagy potenciális párolgás) nagyobb, mini a csapadék. Ráadásul, a csapadék éves ingadozása is nagyobb ezeken a területeken, mint ott, ahol a víz "feleslegben" jelentkezik. Minden kontinensre igaz, hogy az egy íore eső édesvíz-készlet drámaian csökkeni az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor a vízfogyasztás jelentősen nőd. A riói csúcsnak a XXI. századra készíted akcióterve (Agenda 21) megállapította: "a fejlődő országokban élők közül minden harmadik ember nem jut az alapvető szükségleteit kielégítő mennyiségű és minőségű vízhez", miközben "riasztó mértékben csökken az egész világon az egy főre jutó félhasználható édes\'iz". Ez Európára és Hollandiára is érvényes. A vízminőség és az egészség A folyók és tavak világszerte különböző fokú vízminőségi problémákkal küzdenek. Hollandiai példával élve elég a Rajna, a Meuse cs a Schelde folyók vizének minőségére utalni. Ezek a problémák a Föld (45.000 km'-cs) rendelkezésre álló éves édesvíz-készletét súlyosan érintik. A korlátlan gát- és (ározó építés katasztrofális következményei További probléma a gálák és tározók számának robbanásszerű növekedése. Egy évszázadnál rövidebb idő alall gátak és tározók épültek a világ majd összes folyóján. gyakran káros környezeti, társadalmi és gazdasági következménnyel. Építésükhöz az elsődleges érvek: a víz jobb szétosztása, elektromos energiatermelés és biztonság voltak Hollandiában mindnyájan nagyon is ismerjük a gátakkal kapcsolatos problémákat. Világszerte látjuk az elpusztult vagy környezetéből elmozdítod biomasszái, a kihaló állat- és növényfajokat, miközben a tározókban rothadó növényzet ellenőrizhetetlen oxigénhiányos folyamatokat okoz, mérgező anyagól eredményez a vízben, ill. gáz formájában felede. A tározók települési- és ipari szennyvizekkel, valamint hordalékkal töltődnek fel, miközben még a klímaváltozás esetei is előfordulnak. Az eredeti lakosokat elküldik, kitelepítik otthonaikból; ők ritkán élvezik a gátak előnyeit. A végtelenségig lehelne folytatni ezt a sort. Jelenleg több, mint 100.000 gát van a világon, (több mint 36.000 a 15 m-nél magasabb), amely 100 km -nél nagyobb területre fejt ki hatást és 1994-ben 300 (60 mnél magasabb) gát volt épílés alall és sok lovábbi előkészítés alall állt. Az elmúll években a gátak megítélése az eddigi legalacsonyabb szintre süllyedi. Ez a káros környezeti hatások ill. a lakosság érdekeinek figyelmen kívül hagyása miatt következelt be. Növekszik a nyomás újabb gálák sürgős építésére, a világ népességének gyors növekedése, a növekvő energiaigény és az édesvíz halékony felhasználása iránti igény növekedése miatt. Valóban, a gálák fontos és előnyös szerepet játszhatnak ebben. Hollandiában a mérnökök és ökológusok közötti viszony szerencsére javult az 1970-es évek mélypontja ulán. Ez a Kcleti-Schclde torkolati gátjának építésével kapcsolatos vitára vezethető vissza. Mint talán tudják, leállítottuk a fix gál épílését és egy nyílod vihardagály gátat épíleltünk helyette. Ennek az esclnck az eredményeként ma már együtt ludunk dolgozni a problémák megoldásán. Azonban az Egyesült Államokban olyan rossz a viszony a gátépítők és a környezetvédelmi szakemberek között, hogy "félő, hogy egyáltalán semmi sem fog épülni többé" (Beard, ICOLD Kongresszus, Dúrban, 1994). Ez is szerencsétlen helyzet, ha tekintetbe vesszük a világszerte tapasztalható, az édesvízzel kapcsolatos óriási horderejű problémákat. A Nagy Gátak Nemzetközi Bizottsága (ICOLD), erőteljes nemzetközi szervezet, mely főleg vállalkozások és műszaki cégek mérnökeit tömöríti, a vízzel kapcsolatos problémákat arra használja ki, hogy igazolja azt a törekvéséL hogy minél löbb folyami gátat építsenek szerte a világon. A felelősség azonban gyakran a politikusokra hárul. A vízhiányt viszont nem lehet egyszerűen több gát építésével megoldani, a probléma kezelése integrált megközelítést kíván, amelyben a lározó építés csak egy eszköz. Azon felül gyakran vannak megfontolásra érdemes alternatívák. Áz önlözési technikák lényegesen javíthatók lennének a rendelkezésre álló víz hatékonyabb felhasználásával. Az ipari vízigényeket is alapos vizsgálatnak kellene alávetni. Nem nyilvánvaló, hogy minden vízigényt ki kell elégíteni. Nem, a vízhiány kérdésével foglalkozva lényegesen többre van szükségünk mint gálák és tározók építésére. Ez mindenekelőtt a megfelelő vízgazdálkodás kérdése. Minden ez idáig építed gát olyan érvek alapján készült, melyeket csak a helyi szinten leheteti igazolni: városi vízellátás, mezőgazdasági öntözés, hajózás, energiatermelés, biztonság. Azonban alig volt olyan eset, melynél a helyi érdekeket a maguk teljességében összemérték a vízgyűjtő más részérc gyakorolt halasokkal és az ottani érdekekkel. Ennek katasztrofális hatása lehet az ökoszisztémára, az ott élő emberekre és a gazdaságra. Az ilt következő példák erre: